Annyiszor megfogadtam már, hogy változtatok néhány rossz szokásomon, de képtelen vagyok rá! Ugye Ön számára is ismerősen csengenek ezek a panaszok?

Brigedt Jones óta tudjuk, az a minimum januárban, hogy leadunk néhány kilót, rendszeresen sportolunk, kirándulunk, és friss levegőt szívunk. Az edzőtermek működtetői a tanúi annak: év elején megugrik a látogatottságuk, majd szépen minden visszatér a régi kerékvágásba.

Miért is olyan nehéz változtatnunk? A válasz az agyi működésünkben keresendő, amit a pszichológusok állandóságra törekvésnek írnak le. Ettől a ponttól való elmozduláshoz energiára, motivációra van szükségünk. És ez bizony egy fáradtságos folyamat.

Instant világunk sem segít bennünket ebben. A ránk ömlő információk arra biztatnak: elég egy pirulát bekapnunk és máris rendben van minden. Halálra ehetjük magunkat egészségtelen ételekkel, és azonnal ott a megoldás a gyomorpuffadásra, fájdalomra, fogyásra. Ha magunkra kenünk egy krémet máris ötven pluszosból friss, ropogós harmincas menyecske tekinthet vissza ránk.

Mi a baj velünk manapság? Elveszítettük a realitásérzékünket vagy megelégszünk a pótcselekvések kipipálásával?
Kata mesélte, hogy férjével való házassága akkor kezdett megromlani, amikor kiderült: a párja nem tud olyan következetes lenni, mint ő. Hiába döntötték el: takarékoskodnak új lakásra, a párja képtelen volt erre. Az örökös veszekedések felőrölték a kapcsolatukat. Julcsi úgy került zsákutcába: éveken keresztül várt arra, a társa letegye a boros poharat. Mivel az ígérgetéseken túl sok mindent nem ért el, véget vetett a kapcsolatának.
Érdemes e olyan párkapcsolatba belefognunk, ahol azonnal látjuk: csak akkor tudunk együtt élni a másikkal, ha az változni fog? Hagyjuk e magunkat megváltoztatni a másik által úgy, hogy azt ne vereségként fogjuk fel?
Egy dohányzásról leszoktató szakember tapasztalata nem sok jót vetít előre: az életünkben csak és kizárólag akkor tudunk véget vetni valaminek, ha önmagunk is meguntuk azt.

A Változás bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.

Hiába engedhetem meg magamnak a nyaralást, mégsem tudtam elmenni az idén sehová sem , mert egyedül élek. Mondja szomorúan egy harminc évei fölött járó feltűnően csinos  hölgy az egyik kávézó teraszán.

A  baráti körömben  mindenki párkapcsolatban él, így még ők a tengerparton süttetik magukat , addig én itthon szomorkodom. A  munkahelyemen  kinéznek azért , mert úgymond két kapcsolat között vagyok. De ha bevallanám az igazat,  hogy ugyan  szakítottam a párommal , de a jövőbeli hercegnek még híre- hamva  sincs, akkor bizony még le is sajnálnának.

A statisztikai adatok szerint folyamatosan nő hazánkban az egyedüli háztartások száma ,  az állapot társadalmi elfogadottsága viszont  nem enyhül . Fehér holló ma  az,  aki  el mer menni szólóban nyaralni, szórakozó helyre , koncertre, kirándulni.  De  valóban csak a mások megítélésétől félünk ennyire  ? Hát bizony nemcsak ez a ludas.

Az agyunk érdekes dolgokat produkál  a kutatók szerint. A mindennapi életben az emberek akkor érzik magukat igazán csüggedtnek és elégedetlennek, amikor egyedül vannak és nincs semmi dolguk. Paradox módon , amikor látszólag valaki a legszabadabb , amikor azt teheti amit akar, akkor válik a legtehetetlenebbé.

Mi az oka ennek ? Ilyen helyzetekben- mikor nincs   napi robot , csak úgymond vagyunk –   a tudat összevissza kóborol.   Az a  tulajdonsága ugyanis az agyunknak, ha nem kap utasításokat tőlünk, össze vissza cikázik, elkezd benne úrrá lenni a káosz . Mivel  egy átlagos felnőttben több negatív lenyomat raktározódik el mint pozitív, előbb utóbb valami fájdalmas gondolatnál, kielégítetlen vágynál köt ki. Ha az ember  nem tudatos- hogy azonnal valami vidám ,  hasznos dologra terelje a figyelmét – akkor bizony elindul lefélé a hangulati lejtőn.

Minden párkapcsolati terapeuta azt tanítja: akkor vonzol társat az életbe, ha felszadult  vagy és élvezed az életed . De hogyan   lubickolhatnánk   úgy a szabadságodban , ha az agyunk  közben ezt a  kis játszmát játssza velünk ?

Sajnos rossz hír , hogy általános, mindenki számára használható gyógyír nem létezik. . Ha csak nem az,  amit a görögök már kétezer éve felírtak a Delphoi Jósda falára : Ismerd meg önmagad !

A Ismerd meg önmagad! bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.