<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><rss version="2.0"
	xmlns:content="http://purl.org/rss/1.0/modules/content/"
	xmlns:wfw="http://wellformedweb.org/CommentAPI/"
	xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/"
	xmlns:atom="http://www.w3.org/2005/Atom"
	xmlns:sy="http://purl.org/rss/1.0/modules/syndication/"
	xmlns:slash="http://purl.org/rss/1.0/modules/slash/"
	>

<channel>
	<title>Maros Éva &#187; Coco</title>
	<atom:link href="https://maroseva.hu/tag/coco/feed/" rel="self" type="application/rss+xml" />
	<link>https://maroseva.hu</link>
	<description>Publicista &#38; esztéta</description>
	<lastBuildDate>Wed, 13 Oct 2021 16:19:52 +0000</lastBuildDate>
	<language>hu-HU</language>
	<sy:updatePeriod>hourly</sy:updatePeriod>
	<sy:updateFrequency>1</sy:updateFrequency>
	
	<item>
		<title>Coco</title>
		<link>https://maroseva.hu/coco/</link>
		<comments>https://maroseva.hu/coco/#comments</comments>
		<pubDate>Mon, 22 Sep 2014 15:44:33 +0000</pubDate>
		<dc:creator><![CDATA[Éva]]></dc:creator>
				<category><![CDATA[Rúzs]]></category>
		<category><![CDATA[Coco]]></category>
		<category><![CDATA[divat]]></category>
		<category><![CDATA[Önbizalomhiány]]></category>
		<category><![CDATA[Önmagunk felvállalása]]></category>

		<guid isPermaLink="false">http://maroseva.hu/?p=151</guid>
		<description><![CDATA[<p>Gabriella Chanel sosem szerette a Coco becenevet, amellyel örökre beírta a nevét a világ divattörténetébe. Az oka az volt, hogy a neve a senkiségre emlékeztette. Akkor ragasztották rá, amikor középszerű kis bárokban énekléssel próbálkozott. Legalábbis ha hinni lehet Henry Gidel szerzőnek, aki történelmi adatokkal és kor dokumentumokkal alátámasztott monográfiát irt a varrólányból lett divatikonról. Olvasó,&#160;<a href="https://maroseva.hu/coco/" class="read-more">Continue Reading</a></p>
<p>A <a rel="nofollow" href="https://maroseva.hu/coco/">Coco</a> bejegyzés először a <a rel="nofollow" href="https://maroseva.hu">Maros Éva</a> jelent meg.</p>
]]></description>
				<content:encoded><![CDATA[<div style='float:left;margin-right:7px;' class='like-fb'><iframe src="//www.facebook.com/plugins/like.php?href=https%3A%2F%2Fmaroseva.hu%2Fcoco%2F&amp;send=false&amp;layout=box_count&amp;width=0&amp;show_faces=false&amp;font=lucida+grande&amp;colorscheme=light&amp;action=like&amp;height=0&amp;appId=276364829074878" scrolling="no" frameborder="0" style="border:none; overflow:hidden; width:50px; height:70px;" allowTransparency="true"></iframe><br />
                    <div class="g-plusone" data-size="tall"></div>
                    <script type="text/javascript">
                      (function() {
                        var po = document.createElement('script'); po.type = 'text/javascript'; po.async = true;
                        po.src = 'https://apis.google.com/js/plusone.js';
                        var s = document.getElementsByTagName('script')[0]; s.parentNode.insertBefore(po, s);
                      })();
                    </script></div><p>Gabriella Chanel sosem szerette a Coco becenevet, amellyel örökre beírta a nevét a világ divattörténetébe.  Az oka az volt, hogy a neve a senkiségre emlékeztette. Akkor ragasztották rá, amikor középszerű kis bárokban énekléssel próbálkozott. Legalábbis ha hinni lehet Henry Gidel szerzőnek, aki történelmi adatokkal és kor dokumentumokkal  alátámasztott  monográfiát  irt  a varrólányból lett divatikonról.</p>
<p>Olvasó, író  emberként szeretek nyáron a strandon, a tóparton regényeket olvasni.  Sőt csak úgy találomra böngészni a könyvesboltban, aztán amikor a kezemben, a kosaramban marad valami, utólag mindig rajövök, nincsenek véletlenek.</p>
<p>Coco Chanel is így került hozzám. No persze nincs olyan nő aki ne ismerne fel egy chanel kosztümöt, egy  chanel táskát, vagy egy Chanel  No.5-öt.És akkor még nem beszéltünk azokról az aforizmákról ami a facebooknak köszönhetően  hetente egyszer biztos fellelhető az oldalunkon. </p>
<p>Amikor a kezemben maradt  a kötet   a borítón a következő szövegre lettem figyelmes:  Az árvaházban nevelkedett Gabriella nemcsak zseniális divattervező, remek üzletasszony, hanem nagyvonalú mecénás is volt. De a szerelemben kevésbé volt szerencséje…</p>
<p>Hát igen, Coco soha nem ment férjhez, és a férfiakhoz fűződő viszonya teljesen ellentmondásos volt . ( No nem azért mert a saját nemét szerette)  Az, hogy egyáltalán labdába rúghatott nőként , egy fillér nélkül az üzleti világban száz évvel ezelőtt, azt a férfiaknak köszönhette. Kitartott fiatal lány volt, aki  gyűlölte ezt a státuszt, és élete végig a függetlenségéért harcolt. </p>
<p>Napok óta az jár a fejemben: Coco ugyanazokkal a dilemmákkal küzdött mint ma a nők többsége. Hol a nő helye ? Mi a szabadságunk ára ? Ha eltartottak vagyunk,akkor az felér e egy kitartottsággal? Meg tudjuk e találni a család és a karrierünk egyensúlyát ?   Fel merjük e vállalni azt az érzést,  hogy igenis   öröm élményünk van a munkánkban?  És akinek nem lehet gyereke , az örökre egy másodrendű nő marad ?</p>
<p>Kattognak a kérdések a fejemben, amire a monográfia nem adott választ. Arra viszont igen, érdemes kitörni a középszerűségből. Még akkor is , ha nem írjuk be magunkat a divat  nagy történelem könyvébe.</p>
<a href="#" class="zilla-likes" id="zilla-likes-151" title="Like this">3</a><p>A <a rel="nofollow" href="https://maroseva.hu/coco/">Coco</a> bejegyzés először a <a rel="nofollow" href="https://maroseva.hu">Maros Éva</a> jelent meg.</p>
]]></content:encoded>
			<wfw:commentRss>https://maroseva.hu/coco/feed/</wfw:commentRss>
		<slash:comments>0</slash:comments>
		</item>
	</channel>
</rss>
