Rettenetesen izgulok minden délután négy óra és negyed öt között- mondja barátnőjének Edina- akinek a kislánya a napköziből egyedül jár haza. Bár mindössze pár száz méter az út a suli és a lakás között, de két zebrán is át kell vágni a gyereknek. Az önállóságot nem Edina, hanem az élet kezdeményezte. A munkaideje meghosszabbodott , és a szülőket sem lehet ugrasztani a távolból, elvált férje pedig már elköltözött a városból.

Nem Edina az egyetlen aki olyan dilemmával néz szembe : az adott életszakaszban mi az a teendő amivel jót tesz a gyerekének ha elengedi a kezét. Bennünket anyákat úgy alkotott meg a természet, hogy szinte a gyerekünk születésétől kezdve meg kell élnünk ennek az elválásnak az érzését. Már a szoptatást is végig aggódjuk ,aztán ovis korban jön az az igény, hogy bizony egyedül akar már lemenni a játszótérre a szemünk fénye. Felső tagozatban már égő, ha a szülinapra mi furikázzuk csemeténket. És akkor nem beszéltem azokról a lányos apukákról, akik az első udvarlós kimaradás alatt guiness rekordot döntenek a fotelből ablakhoz való ugrálásban.

De eljön az az idő is, amikor visszafordíthatatlanul kirepülnek a fiókák a fészekből. Ismerve a nyolcvanas években születettek kapunyitási pánik effektusát, olykor már mi szülők szorgalmazzuk azt: tessék felnőni, önálló életet élni. De önálló élet e az, ha csak a lakhelye változik meg az utódunknak? Továbbra is mindenben ott vagyunk számára állandó támaszként, aztán mérgelődünk: miért nem áll meg ez a gyerek a saját lábán ?

Egy harminc éves fiatalember anyukájaként nekem is a mindennapjaim része volt elengedés gyakorlása. Lassan öt éve nem élünk egy lakásban, ami valljuk be őszintén mindkettőnk idegrendszerére jótékonyan hatott. De életének támasztékaként minden gondolatommal ott voltam számára. Büszke vagyok rá, hogy az elmúlt hétvégén a család és barátok előtt vállalta élete fontos döntését. Hétfőtől már családfőként, férjként éli az életét. Ezzel persze- mint oly sok szülő társam –én is egy magasabb lépcsőfokra léptem, amelynek a viszonyulását most tanulom.

A Elengedés bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.