A mai napig sem tudom miért hagyott el a feleségem- mondja őszinte értelmetlenséggel az arcán az egyik férfi ismerősöm. Mindent megkapott tőlem amire csak vágyott, szép házat, gyönyörű családot. Nyáron tengerpart, télen wellness . És még csak nem is csajoztam mellette, sütötte le a szemét , mintha ez olyan szégyellni való lenne. Két évvel ezelőtt elém állt, hogy ő még élni szeretne.

Nem ő az egyetlen aki – több évvel a válása kimondása után- nem jött rá arra, miért történt meg ez vele. Életközépi válság , gondolhatnánk a szereplők korát ismerve. A szakirodalom szerint az életünk delén szembesülünk azzal , elértünk valahová és feltesszük magunknak a kérdést: innen hová vezet az út ? Különösen felerősödik ez akkor, ha a gyerekek kirepülnek, és anyuka- apuka szerepből újra nő- férfi szerepbe kerülünk.

Azt ,hogy a Férfiak a Marsról, a Nők a Vénuszról jöttek Bridget Jones óta ismerjük. Annak is a birtokában vagyunk: az egyik nemet a racionális elme, a másikat az érzelmi oldala vezeti. A bajok akkor történnek, ha ezt a tudást nem használjuk a mindennapi életben.

De kinek a dolga egy párkapcsolatban, hogy rávezesse a másikat arra : különbözőek vagyunk? Nőként azt hiszem nekünk. Hiszen mi vágyunk arra, hogy beszélgessük, hogy megosszuk érzéseinket a másikkal. A legtöbb férfi azért már fiatalkorában megtanulta :a nőkkel sétálni és beszélgetni kell. De ettől tovább kevesebben lépnek , sőt egy hajszolt , elvárásokkal teli életben inkább visszalépnek. Ha beszélgetnek is egymással a házaspárok leginkább a napi logisztikára- ki hozza viszi a gyereket, mikor mennek bevásárolni- koncentrálnak.

Egy tanulmány szerint a kapcsolatok 90 százaléka azért megy tönkre, mert a párok nem beszélnek egymással az érzéseikről. Csak peregnek a napok és egyszer csak szembe találkozunk azzal az érzéssel: még élni szeretnénk egy kicsit. Olyan életet, ahol van közös öröm, ahol érezzük azt, a társunknak mi vagyunk a világ közepe. Csak bizony ez nem pottyan csak úgy az ölünkbe. Nem elég tudni ,hogy ezért tenni is kell, azt is tanulnunk kell, hogyan jussunk el idáig..

A Élni bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.