Óh, neki minden sikerül, mondják mások Jankáról. Minden könnyen ment eddig az életében. Már akkor beszélt angolul, amikor a gimnáziumban még mi csak az orosszal kínlódtunk. Anyukája ugyanis jó nevű angol tanár volt. A sulit osztályelsőként végezte, a jogi kart summa cum laude. Hamarosan Pestre került . Még azelőtt lett ismert nemzetközi cégekkel is foglalkozó irodája , míg rá nem öntötték az országunkra ezerszámra a jogászokat az egyetemek.

Sokszor irigykedünk azokra, akiknek a környezetünkben minden jól megy. A szomszédra, akit a szülei segítették hozzá az ingatlanához, a kolléganőre, aki előnyösen, egy gazdag férfihoz ment férjhez. A főnökünkre, aki roham léptékben halad előre a ranglétrán.

Tényleg létezik olyan, hogy az egyik ember szerencsés, a másik meg szerencsétlen ?

No persze mindannyian szeretnénk Fortunával jóban lenni. Ezért gyűjtünk négylevelű lóherét, fogjuk a gombunkat a kéményseprő láttán, lekopogjuk az asztalon a jó hírt és kitöltünk minden héten egy lottószelvényt.

De mi is a szerencse valójában ? Azt gondolom, hogy amikor úgy kapunk meg valamit, hogy nem kell megdolgoznunk érte. Pedig tudjuk : cél, hit, cselekvés nélkül semmi sem jön létre az életünkben. Ha nincsenek céljaink, azt sem tudjuk minek örülhetnénk. Ha kishitűek vagyunk és soha sem lépünk ki komfort zónánkból akkor a szürke hétköznapokat kapjuk. Minden mese úgy kezdődik, hogy a vándorló királyfi útnak ered szerencsét próbálni.

Soha életemben eddig nem találtam még rá négylevelű lóherére. Minden nyáron teszek egy kísérletet arra, hátha megváltozik ez a helyzet. Júliusban strandolás közben újra kereskedni kezdtem a fűben. Két nap kutakodás után feladtam. Amikor egyik este pakoltam össze , lehajoltam és egy ötlevelű lóhere került a kezembe. Madarat lehetett volna velem fogatni, lepréseltem , és egy képkeretben kiraktam az ágyam felé.

Minden este nézegetem, és az sem zavar , hogy azóta csak baljós dolgok történtek velem. Lepadkáztam a kocsim kerekeimet, augusztusban a derekam úgy döntött nem akar kiegyenesedni, szombaton beleléptem egy gödörbe ,meghúzva a bokámat, délután pedig egy darázs csípett meg.

Mos a gép előtt ülve , kezem lábam bekötözve , két újjal pötyögtetve mégsem érzem magam szerencsétlennek.

Mégiscsak szerencsés vagyok, hiszen van egy saját ötlevelű lóherém..

A Szerencsefia bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.