Egyszerre három vasat is tartok a tűzben- kuncogott a mellettem lévő asztalnál egy ötvenes nő, amikor társkeresési kalandjait osztotta meg a mellette ülővel. A barátnőkből áradt a természetes magabiztosság, látszott rajtuk: már megtehetik, hogy nem veszik túl komolyan az életet.

Ha máshonnan nem is, de a Szex és New York mozifilm utolsó kockáiból tudjuk: az ötven az új őrület. A mai világunkban ugyanis nem átok ötvenes nőnek lenni. Nem befejeződik valami, hanem éppen elkezdődik. Csak rajtunk áll : felfedezzük e az utat amin indulni szeretnénk.

Ági egyedül nevelte fel két fiát. Pont ötven lett, amikor elhatározta: önzőség ide vagy oda, most már önmaga nem a harmadik lesz a fontossági listán . A fiúk diplomával a kezükben munkába álltak, nem kell tovább gondoskodni róluk. Eddig másodállást másodállás után vállalt, csak abban az üzemmódban tudott létezni, mire van éppen
szükségük. Hosszú idő kellett ahhoz , hogy első helyre hozza fel saját magát. Sportolni jár, már el mer csábulni egy ruhaüzletben, sőt, barátnőivel egyre gyakrabban utazgat. Magabiztosabb lett, kivirult. A félelem, hogy a fiúk mit szólnak majd ehhez , pont a visszájára fordult. A srácok büszkék a fiatalos anyukájukra.

Mártit a negyvenes évei közepén hagyta el a férje egy fiatalabb nőért. Éveken keresztül gyötörte magát : miben nem volt elég jó a párja számára. Az ötvenedik születésnapját rémálomként élte meg, hogy innen már biztos nincs tovább. Aztán egyszer valami csak megváltozott benne. A magának feltett kérdésre: mi tenné őt boldoggá , megjött a válasz. Pontosan az, ami kimaradt az életéből: kalandozás a férfiak világában. Hiszen a férje volt az első nagy szerelme , még a középiskolában ismerték meg egymást. Mivel azonnal jöttek a gyerekek, semmit sem élhetett meg a könnyed flörtök , egy – két éjszakás kalandokból. Az igazi szabadságot ez a felfedezés hozta meg számára, hogy most az ötvenes évei elején bármit megtehet.

Csak a nőknél új őrület az ötven ? Azt hiszem nem. A férfi társaimat nézve sokan kezdenek új életet ebben az életkorban. Hogy kényszerből vagy saját döntésből, gyanítom ez is, az is. De a dolgok így is, úgy is összefüggnek.

A Ötven bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.

Gabriella Chanel sosem szerette a Coco becenevet, amellyel örökre beírta a nevét a világ divattörténetébe. Az oka az volt, hogy a neve a senkiségre emlékeztette. Akkor ragasztották rá, amikor középszerű kis bárokban énekléssel próbálkozott. Legalábbis ha hinni lehet Henry Gidel szerzőnek, aki történelmi adatokkal és kor dokumentumokkal alátámasztott monográfiát irt a varrólányból lett divatikonról.

Olvasó, író emberként szeretek nyáron a strandon, a tóparton regényeket olvasni. Sőt csak úgy találomra böngészni a könyvesboltban, aztán amikor a kezemben, a kosaramban marad valami, utólag mindig rajövök, nincsenek véletlenek.

Coco Chanel is így került hozzám. No persze nincs olyan nő aki ne ismerne fel egy chanel kosztümöt, egy chanel táskát, vagy egy Chanel No.5-öt.És akkor még nem beszéltünk azokról az aforizmákról ami a facebooknak köszönhetően hetente egyszer biztos fellelhető az oldalunkon.

Amikor a kezemben maradt a kötet a borítón a következő szövegre lettem figyelmes: Az árvaházban nevelkedett Gabriella nemcsak zseniális divattervező, remek üzletasszony, hanem nagyvonalú mecénás is volt. De a szerelemben kevésbé volt szerencséje…

Hát igen, Coco soha nem ment férjhez, és a férfiakhoz fűződő viszonya teljesen ellentmondásos volt . ( No nem azért mert a saját nemét szerette) Az, hogy egyáltalán labdába rúghatott nőként , egy fillér nélkül az üzleti világban száz évvel ezelőtt, azt a férfiaknak köszönhette. Kitartott fiatal lány volt, aki gyűlölte ezt a státuszt, és élete végig a függetlenségéért harcolt.

Napok óta az jár a fejemben: Coco ugyanazokkal a dilemmákkal küzdött mint ma a nők többsége. Hol a nő helye ? Mi a szabadságunk ára ? Ha eltartottak vagyunk,akkor az felér e egy kitartottsággal? Meg tudjuk e találni a család és a karrierünk egyensúlyát ? Fel merjük e vállalni azt az érzést, hogy igenis öröm élményünk van a munkánkban? És akinek nem lehet gyereke , az örökre egy másodrendű nő marad ?

Kattognak a kérdések a fejemben, amire a monográfia nem adott választ. Arra viszont igen, érdemes kitörni a középszerűségből. Még akkor is , ha nem írjuk be magunkat a divat nagy történelem könyvébe.

A Coco bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.