Megfigyelted már, hogy amikor utazol  mindig előre nézel? Ha például vonatozol nem szívesen választod a menetiránnyal szembeni üléseket ? Az ösztönöd, a valódi éned mindig arra vágyik, hogy a vágyott céljaid irányába nézz.

Gyerekkoromban sokszor halottam a nagyapámtól, hogy nézz az orrod elé.  Bosszantott is sokszor mert ugyan ki a fene nem tudja azt, hogy ha nem előre néz az ember ,akkor jól fel is bukhat . Persze hogy előre néztem ,mert nem szerettem volna megtapasztalni az  esést, hogy koszos legyen a ruhám, hogy felhorzsoljam a térdem.

Ma én  is sokat mondom a gyerekeknek, főleg bicózás, rollerezés, kismotorozás közben, hogy előre nézz, mert szeretném, ha ezzel megőriznék az egyensúlyukat . Abban a pillanatban amikor mondom persze bennem van az a gyerekkori tapasztalat is , a félelem, de megfigyeltem már, hogy inkább hiszek bennük, hogy meg tudják őrizni az egyensúlyukat, mint féltem őket az eséstől.

A gyerekek ösztönösen tudatosan élnek , mert még nem építették fel a gátló hiedelmeket. Azokat a gátló hiedelmeket ,  ami bennünket felnőtteket   sokszor helyez  olyan pályára ,amit éppen nem akarunk, vagy nem azt akarjuk megtapasztalni.

A felnőtt létünk  egyik   hiedelme,  hogy kényszeresen ragaszkodunk a múlthoz.  Szeretünk időzni benne, megfürdeni az akkor milyen jó volt még minden érzésében , ami aztán oda is ragaszt bennünket ahhoz a ponthoz, életidőhöz. Szépen megakasztva a kreatív  energia áramlást, amit  jövő jobbá tételére használhatnánk, hiszen ha a nosztalgia érzése uralja el a mindennapjainkat, a múlt utáni vágyódás- ahová fizikailag már soha nem mehetünk-  akkor nem adunk helyet az új, friss történéseknek. Elzárjuk a lehetőségek csapját.

A múltidézésnek vannak fájóbb pillanatai is, ami a hibáztatással kezdődik. Úgy ébredünk, hogy eszünkbe jut a volt férjünk megalázó mondatai, a főnökünk igazságtalansága, a barátnőnk árulása. Elkezdődik bennünk a kis monológ arról, mit is tettek velünk és egyre rosszabbul és rosszabbul érezzük magunkat. A hibáztatással feltépjük a gyógyuló bennünk lévő sebről a ragtapaszt, majd emlékező gondolainkkal sóval jól megszórjuk. És csodálkozunk rajta, hogy most jobban fáj talán ,mint  akkor, amikor megtörtént velünk.

És ahogy ezeken az érzéseken időzünk az elménk újabb és újabb múlt rossz eseményét rakja elénk, hiszen elindítottunk magunkban egy hógörgeteget , ami szépen hízik percről percre. Aztán elkezd olyan naggyá válni, olyan sebességgel száguldani bennünk, hogy már képtelenek vagyunk arra, hogy megállítsuk . És már azt sem tudjuk miért érezzük magunkat olyan megalázottan, kétségbeesetten , gyengének.

Abraham- Hicks tanitásainak egyik alappilére az:  csak akkor gondolj a múltra, csak akkor időzz azoknak az eseményeknek az energiájában, ha azok jó érzéssel töltenek el.

Persze felteheted most a kérdést, akkor mi lesz a traumáimmal, azt hogyan fogom feldolgozni , ami ott tudattalanul lapul bennem, és tudattalanul vezérel engem olyan irányba, amit nem szeretnék.

Erre Bashar ad jó választ, aki a következőképpen gondolkodik a negatív eseményekről. Nézz rájuk, fogadd el, hogy ez megtörtént. Engedd meg magadnak, hogy ez történt, és engedd meg magadnak azt is, hogy úgy nézz rájuk: abban az adott pillanatban a tőled telhető legjobb döntést hoztad.  Ezzel beépíted tudatosan magadba, befogadod , konvertálod magadba azt. Innen kezdve ez már az elfogadott , tudatos múlt,  és ezzel  hoztál egy döntést a tovább lépésre, az új történet megteremtésre.

Dr. Joe Dispenza  előadását hallgattam a napokban, akinek az elmeátalakító tréningjét sok- sok komoly traumát, betegséget megélt ember használta , használja, akik testileg és lelkileg gyógyultan  élnek. Az előadásokon gyakoriak a tanúság tételek a színpadon . Az egyik résztvevőt Dr. Joe Dispenza arra buzdította, hogy ő is beszéljen a nyilvánosság előtt,  hiszen a gyakorlatok  következetes alkalmazásával az illető gyógyíthatatlan betegségből épült fel. A válasz az volt, nem szentelne már a múltnak ennyi figyelmet sem, hiszen elfogadta , az életének az a szakasza volt akkor, most pedig saját magának egy teljesen új történetet irt. És a jelen pillanata a fontos, a múlt egy másik történet.

Ekkor Micimackó kedves szavai  és vidámsága jutott eszembe amikor azt mondja  Malackának : Ne hátrafelé nézz, mert nem arra megyünk!

Megfigyelted már, hogy amikor utazol  mindig előre nézel? Ha például vonatozol nem szívesen választod a menetiránnyal szembeni üléseket ? Az ösztönöd, a valódi éned mindig arra vágyik, hogy a vágyott céljaid irányába nézz.

Gyerekkoromban sokszor halottam a nagyapámtól, hogy nézz az orrod elé.  Bosszantott is sokszor mert ugyan ki a fene nem tudja azt, hogy ha nem előre néz az ember ,akkor jól fel is bukhat . Persze hogy előre néztem ,mert nem szerettem volna megtapasztalni az  esést, hogy koszos legyen a ruhám, hogy felhorzsoljam a térdem.

Ma én  is sokat mondom a gyerekeknek, főleg bicózás, rollerezés, kismotorozás közben, hogy előre nézz, mert szeretném, ha ezzel megőriznék az egyensúlyukat . Abban a pillanatban amikor mondom persze bennem van az a gyerekkori tapasztalat is , a félelem, de megfigyeltem már, hogy inkább hiszek bennük, hogy meg tudják őrizni az egyensúlyukat, mint féltem őket az eséstől.

A gyerekek ösztönösen tudatosan élnek , mert még nem építették fel a gátló hiedelmeket. Azokat a gátló hiedelmeket ,  ami bennünket felnőtteket   sokszor helyez  olyan pályára ,amit éppen nem akarunk, vagy nem azt akarjuk megtapasztalni.

A felnőtt létünk  egyik   hiedelme,  hogy kényszeresen ragaszkodunk a múlthoz.  Szeretünk időzni benne, megfürdeni az akkor milyen jó volt még minden érzésében , ami aztán oda is ragaszt bennünket ahhoz a ponthoz, életidőhöz. Szépen megakasztva a kreatív  energia áramlást, amit  jövő jobbá tételére használhatnánk, hiszen ha a nosztalgia érzése uralja el a mindennapjainkat, a múlt utáni vágyódás- ahová fizikailag már soha nem mehetünk-  akkor nem adunk helyet az új, friss történéseknek. Elzárjuk a lehetőségek csapját.

A múltidézésnek vannak fájóbb pillanatai is, ami a hibáztatással kezdődik. Úgy ébredünk, hogy eszünkbe jut a volt férjünk megalázó mondatai, a főnökünk igazságtalansága, a barátnőnk árulása. Elkezdődik bennünk a kis monológ arról, mit is tettek velünk és egyre rosszabbul és rosszabbul érezzük magunkat. A hibáztatással feltépjük a gyógyuló bennünk lévő sebről a ragtapaszt, majd emlékező gondolainkkal sóval jól megszórjuk. És csodálkozunk rajta, hogy most jobban fáj talán ,mint  akkor, amikor megtörtént velünk.

És ahogy ezeken az érzéseken időzünk az elménk újabb és újabb múlt rossz eseményét rakja elénk, hiszen elindítottunk magunkban egy hógörgeteget , ami szépen hízik percről percre. Aztán elkezd olyan naggyá válni, olyan sebességgel száguldani bennünk, hogy már képtelenek vagyunk arra, hogy megállítsuk . És már azt sem tudjuk miért érezzük magunkat olyan megalázottan, kétségbeesetten , gyengének.

Abraham- Hicks tanitásainak egyik alappilére az:  csak akkor gondolj a múltra, csak akkor időzz azoknak az eseményeknek az energiájában, ha azok jó érzéssel töltenek el.

Persze felteheted most a kérdést, akkor mi lesz a traumáimmal, azt hogyan fogom feldolgozni , ami ott tudattalanul lapul bennem, és tudattalanul vezérel engem olyan irányba, amit nem szeretnék.

Erre Bashar ad jó választ, aki a következőképpen gondolkodik a negatív eseményekről. Nézz rájuk, fogadd el, hogy ez megtörtént. Engedd meg magadnak, hogy ez történt, és engedd meg magadnak azt is, hogy úgy nézz rájuk: abban az adott pillanatban a tőled telhető legjobb döntést hoztad.  Ezzel beépíted tudatosan magadba, befogadod , konvertálod magadba azt. Innen kezdve ez már az elfogadott , tudatos múlt,  és ezzel  hoztál egy döntést a tovább lépésre, az új történet megteremtésre.

Dr. Joe Dispenza  előadását hallgattam a napokban, akinek az elmeátalakító tréningjét sok- sok komoly traumát, betegséget megélt ember használta , használja, akik testileg és lelkileg gyógyultan  élnek. Az előadásokon gyakoriak a tanúság tételek a színpadon . Az egyik résztvevőt Dr. Joe Dispenza arra buzdította, hogy ő is beszéljen a nyilvánosság előtt,  hiszen a gyakorlatok  következetes alkalmazásával az illető gyógyíthatatlan betegségből épült fel. A válasz az volt, nem szentelne már a múltnak ennyi figyelmet sem, hiszen elfogadta , az életének az a szakasza volt akkor, most pedig saját magának egy teljesen új történetet irt. És a jelen pillanata a fontos, a múlt egy másik történet.

Ekkor Micimackó kedves szavai  és vidámsága jutott eszembe amikor azt mondja  Malackának : Ne hátrafelé nézz, mert nem arra megyünk!

Maros Éva

A Csak előre nézz ! bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.

Szeretek vágyakozni arra, hogy nyaralni megyek . Szeretem elképzelni  a kényelmet, az érdekes látnivalókat , a távoli tájakat , a de jó ,hogy ezt választottuk érzését . Szeretek utána olvasni a látnivalóknak , beleképzelni magam ,hogy ott vagyok. Érezni a napsütést, a tenger zúgását , a forró homokot, kíváncsivá válni az ismeretlen iránt.

Míg másoktól gyakran hallom, hogy  mennyit csalódtak, nem igy képzelték el, kár volt ennyi pénzt kiadni  panaszáradatot , nekem  minden nyaralásom egy csodás, örömteli élménnyé vált.

De miért sikerül egyikünknek  és miért nem sikerül másikunknak akár ugyanabban a környezetben csodás élményekkel gazdagítania magát ?  Az egyik család miért ragyog a boldogságtól akár  az egy napos erdei sétán, a másik miért veszekszik hangosan a gyerekkel a négy csillagos szállodában és fitymálja az ételt, a kiszolgálást , a személyzetet ?

A válasz  a  teremtés folyamatában  rejlik.  A Földön ugyanis minden, amit tapasztalunk  egy gondolattal , egy forró  vággyal indult. Egy gondolat  és tervezőinek ,  építészeinek erős vágya volt  a világ legmagasabb épülete a dubaji Burdzs Kalifa . De  gondolat és a világ megismerésének a vágyaként  indult  a nagy hadron ütköztető Svájcban, vagy  a több millió kilométer  megtételére alkalmas szondák, amelyek távoli galaxisok után kutatnak.

Isten gondolta, mondta , legyen és lett.

Te,  aki emberi  testben  jöttél erre a  Földre  az energiáiddal- aminek a minőségét az érzéseid mutatják- folytonosan létre hozol valamit. Általad  vágyottat, nem vágyottat , tudatosan vagy tudattalanul.

De mi köze a Holidaynek a teremtéshez , kérdezhetnéd ?

Ha kicsit tudatosabban rátekintünk  látjuk :  a  Holidayben minden benne van, ami a teremtés folyamatát leképezi.

Születik egy gondolat egy terv, amit egy vágy követ.  Egy forró vágy, egy erős vágy , ami ott él benned. A pihenés utáni vágy, a látnivalók utáni vágy, a természet iránti vágy , más országok iránti vágy. Ezt felküldöd az univerzumnak . Ha még nincs elég erőforrásod hozzá, akkor elkezdesz  benne hinni, hogy mindez  megérkezik hozzád. Tehát a hit, a remény energiájával befogadó állapotba kerülsz. Ha képes vagy ebben a hit és remény állapotában maradni, akkor egyszer csak azt veszed észre ,  kibontakoznak  az események.   Pont azt  a last minut akciót hozza eléd az élet , ami a költségvetésednek megfelel.  Pont egy ismerősöd keres útitársat, ,mert valaki lemondta . Pont kiderül , hogy a tág baráti körben valakinek  van egy kedvezményes apartmanja.  És egyre boldogabb és boldogabb leszel. És egyre elégedettebb , mert nagyrabecsüléssel nézel az életre . Egyre magasabb és magasabb a rezgésűekké válnak az energiáid,  és egyre izgatottabban várod majd az indulást, hogy meglásd a kibontakozását a vágyadnak .

De ez a történet máshogy is alakulhat.

Ha olyan vágyad van, ami nem tölt el elégedettséggel , ha  azért szeretnél valahová elmenni, mert mások is igy csinálják, már a kezdetektől azon szorongsz ,hogy jut e pénz mindenre, vagy azon tépelődsz ,  érdemes e erre költeni vagy inkább a lakásfelújításra kellene , akkor már az elején léket kap a hajód. Ha csak azért nyaralsz a gyerekkel , hogy csak nekik legyen jó, te magad nem számítasz. Ha azért mész drága szállodába mert a szomszéd is oda ment. Ha  a szállodák értékelésének csak a negatív kommentjei a fő irányvonalad.  Ha nincs nagyrabecsülés benned az élet iránt ,  mindig a mások véleményére hallgatsz , az egész utad feszültséggel lesz teli. És ez a feszültség,  ez az ellenállás  a vonzás törvénye értelmében egyre több feszültséget ,problémát  hoz majd a megvalósulásodba. Egyik akadály jön a másik után, és azt tapasztalod, még a hőn várt nyaralásod, amire rengeteg pénzt költöttél sem ér egy fabatkát sem.

A Holiday misztikus energiái  minden nap veled vannak.  Minden nap születnek vágyak benned, ,  minden nap útnak indulsz  a vágyaid  felé. És  ha képes vagy befogadni azt:  az út a lényeg , és az,  hogy az úton jól érezd magad, akkor újra tudod írni a történetedet.  Ha képes vagy úgy ébredni, hogy hálás vagy az Univerzumnak ( Istennek )  azért amid van, ha képes vagy magadat és másokat nagyra becsülni, ha tudatosan figyelsz arra, hogy az érzéseidet jó irányba tereld, , ha hagyod ,hogy ezek a jó érzések építsenek , akkor, mint a mesében mindig , minden jól alakul.

Mert boldog útnak, mindig boldog végkifejlete lesz.

A Holiday – a misztikus energia bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.

Végig sirtam a vasárnap délelőttöt. A szeptember 12-ei vasárnap délelőttöt . Azt a délelőttöt a televízió előtt, amikor élőben közvetítették  a pápai látogatást  a Hősök teréről. Pedig nagyon ritkán sírok.

Napok óta ennek a hatásait próbálom felfejteni magamban. Az, hogy az utóbbi években sokat mér rám a sors az vitathatatlan. Ha egy másik nézőpontból tekintek erre úgy is fogalmazhatnék: teremtek magamnak jócskán olyan helyzeteket ,amit a bennem lévő emberi erővel már nem tudok kiegyenesíteni. Amin fennakad az akaratomon,  aminek az áttranszformálásához oda kell engednem az égi erőket úgy, hogy közben nem akarok már cselekvésekkel besegíteni.

Katolikusként neveltek, de abban az időben  egy gyerek nagyon is elveszett a liturgiákban. Felnőttként értem meg arra, hogy megértsem , hogy mi is húzódik az ismétlések mögött ,  hogy megtaláljam a saját utam egyszerűségét Istenhez. Azt a bensőséges emberi állapotot, amit a világ egyik legnagyobb földön élt  mestere Jézus tanit.

Ahhoz, hogy egy ember eljusson ehhez, elég nagy utat kell megtennie. Megismerkednie a világ vallásokkal, spirituális eszmékkel, tanokkal, nyitottként, elfogadóként és befogadóként, megépítve ezzel a tudással  saját belső,  önálló vallását.  Felvállalni a felelősséget saját életéért,  önmaga jobbá tételéért. Mert a világ jobbé tétele önmagunk jobbá tételével kezdődik.

Az , hogy még a tévé képernyőjén keresztül is megnyitotta és az ellenállást feloldotta a  lelkemben  Péter törékeny utóda , Ferenc pápa ezen nem  csodálkozom. Mi,  akik itt emberi testben vagyunk, de elsősorban energiából lettünk, és ennek a láthatatlan valaminek a lélek nevet adtuk, mindannyian eggyé tudunk olvadni a teremtő erőben. Én ezt az érzést Péter utóda iránt először Lengyelországban éreztem ,  amikor egy kirándulás során arra a helyre érkeztünk, ahol II. János  Pál pápa egymillió ember előtt tartott szentmisét. Akkor ott pont azt az energiát , azt a szeretetet éreztem,   amit  vasárnap délelőtt a képernyő előtt. De szerencsésnek is mondhatom magam, hiszen Rómában élőben is láthattam őt, egy vasárnap délelőtt a Szent Péter téren abban a kis ablakban beszélni, ahol a szavakat ugyan  nem értettem ,csak éreztem  az üzenetét.

De hogy mi is történt Magyarországon igazából  2021 szeptember első hetében, azt Lackfi János költő- aki magáról úgy beszélt, hogy ezen a héten tölcsérként funkcionált és közvetítette Isten szeretetét- szavaival lehet legszebben elmondani.  „ A terrorista szemmel oldalról kilőhető ( hiszen a pápa mobil csak elölről védett ) törékeny Péter utód beadta nekünk a szeretet vakcinát , majd széjjel küldte a világba. „

Lackfi úgy nyilatkozott:  élete legnagyobb élménye volt, hogy öt méter közelségből láthatta a nagy Hegesztőmestert, a pápát, aki igyekszik összeszikráztatva egyesíteni az eget a földdel, a hívőt a hitetlennel, a keletit a nyugatival , a katolikust a protestánssal.

A nagy Hegesztőmester frekvenciája pont az, ami a földön valaha élt és  nem élt tanítók esszenciáját sugározza. Benne van minden ,ami az égi  és  földi.  Benne van mindannyiunk szívében ,  a távirányitó pedig a kezünkben van.

A Találkozás a nagy Hegesztőmesterrel bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.