A mindenség egy elmében lévő gondolattal kezdődött . Valakinek, valahol ezen a Földön volt egy gondolata , amiből a világunk felemelő és pusztító jelenségei jöttek létre.  A te elméd is millió és millió számra termeli a gondolatokat, akár elhiszed , akár nem. És ezek a gondolatok hol téged emelő, hol téged pusztító eseményeket hoznak létre.

Észrevetted már , ha egy kicsit megpihensz, egyedül vagy, ülsz egy széken , vagy csak úgy elvagy  magadnak , elindul az elmédben egy rádióadó, ami aztán belső mozivá is válik. Érdekes módon ez az adó többnyire egy negatív hanggal indul ,majd jön hozzá sok- sok  félelmetes  jelenség, ami a  végén már egy egész rémtörténetté fejlődik.

Ki ne hallott volna már hasonlókat ebben az adásban : áh, ez nekem nem fog menni, áh, én ehhez túl kevés vagyok, még tanulnom kell, hogy belevágjak, mindig hülye emberek társaságába kerülök, nekem van a legrosszabb munkahelyem a világon, soha semmi nem fog sikerülni.

És ez még csak a kezdet, ami a  gyengébb változata önmagunk ostorozásának ,amit a fecsegő elme mutat be számunkra.

Eckhart Tolle beszél arról sarkalatosan, emberek millióinak okoz  végeláthatatlan szenvedést, szorongást, félelmet, boldogtalanságot az, hogy azonosítják  magukat ezzel a fecsegő elmével és minden fejükben hallott  gondolatot , az ezzel járó érzést elfogadnak és sajátjuknak hiszik.

De mi is ez a fecsegő elme, amit én csak porszívó elmének nevezek ?

Az elméd , amióta élsz, amióta létezel  porszívóként szedett össze minden negatív hiedelmet, amit megéltél egy – egy  tapasztalásod során. Az igazán izgalmas ebben az, hogy amikor ezt a negatív tapasztalást megélted, lehet, hogy  már akkor sem a sajátod volt.  Akkor is pont úgy viselkedtél,  ahogy erre tanítottak a szüleid, vagy láttad másoktól, vagy pusztán azért, mert mások ezt várták el tőled.   És az összegyűjtött hiedelmeket –  nevezzük szeméthalmaznak –  a porszívó elméd azonnal kirakja, kifújja eléd, ha hasonló szituációba kerülsz. Sőt még szituáció sem kell hozzá, mert békésnek hitt pillanataidban , este lefekvés előtt, vagy reggel ébredéskor elkezdi eléd szórni ezt a szemetet.

Eckhart Tolle beszél arról is, az életed igazi felébredése az, ha képes vagy erre ráeszmélni és tudatosítani magadban . Ha képes vagy leválasztani magad erről a porszívó elméről  akkor az éledet gyökeresen megváltozik, elindultál a tudatosság útján.

De  minden induláshoz, lépéshez cselekvés kell, azt nem spórolhatod meg . Ahhoz ,hogy leválaszd magad a porszívó elméről meg kell tanulnod a jelenben, a mostban élni.

Vegyünk egy példát hogyan gyakorolhatod ezt a jelenlétet ?

Például állsz egy sorban.  Az elméd kivetíti neked azt a szokásos negatív hiedelmet, hogy az emberek hülyék , nem tudnak gyorsan dolgozni , és pont direkt veled esik ez meg, ki mássál. Teljes negatív rezgés és a végeláthatatlan méreg állapotába tudsz ilyenkor kerülni.

Ha viszont feltennéd magadnak a kérdést, kinek a gondolata ez, elindulsz a saját utadon, nem azon amit a porszívó elme kínál számodra. A következő kérdés már a megnyugvás felé terel : tudsz e most azonnal ezen a helyzeten változtatni ? Megengedem e magamnak ,hogy elfogadom ezt a helyzetet ?

Ha igent mondtál az elfogadásra , tereld a figyelmedet a körülötted lévő szép dolgokra. Az ablakon besütő fényre, a szőke kisfiúra, aki az anyukájára mosolyog, a tényre, hogy az évszakhoz képest milyen szép idő van .Ha akarod, ha tudatosítod, mindig megtalálja a valódi elméd a körülötted lévő szépségeket.

Ezt gyakorolhatod bárhol, bármikor .  Amikor  a liftre vársz, amikor a piros lámpa előtt várakozol, amikor dugóban ülsz. Meg fogod tapasztalni, hogy ezzel az egész érzelmi állapotodat meg tudod változtatni. És ahogy egyre jobb és jobb lesz a kedved, egyre szebb és szebb dolgokat fedezel majd fel a környezetedben. Minden nap egyre jobban és jobban leszel.

A A porszívó elme bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.

Megfigyelted már, hogy amikor utazol  mindig előre nézel? Ha például vonatozol nem szívesen választod a menetiránnyal szembeni üléseket ? Az ösztönöd, a valódi éned mindig arra vágyik, hogy a vágyott céljaid irányába nézz.

Gyerekkoromban sokszor halottam a nagyapámtól, hogy nézz az orrod elé.  Bosszantott is sokszor mert ugyan ki a fene nem tudja azt, hogy ha nem előre néz az ember ,akkor jól fel is bukhat . Persze hogy előre néztem ,mert nem szerettem volna megtapasztalni az  esést, hogy koszos legyen a ruhám, hogy felhorzsoljam a térdem.

Ma én  is sokat mondom a gyerekeknek, főleg bicózás, rollerezés, kismotorozás közben, hogy előre nézz, mert szeretném, ha ezzel megőriznék az egyensúlyukat . Abban a pillanatban amikor mondom persze bennem van az a gyerekkori tapasztalat is , a félelem, de megfigyeltem már, hogy inkább hiszek bennük, hogy meg tudják őrizni az egyensúlyukat, mint féltem őket az eséstől.

A gyerekek ösztönösen tudatosan élnek , mert még nem építették fel a gátló hiedelmeket. Azokat a gátló hiedelmeket ,  ami bennünket felnőtteket   sokszor helyez  olyan pályára ,amit éppen nem akarunk, vagy nem azt akarjuk megtapasztalni.

A felnőtt létünk  egyik   hiedelme,  hogy kényszeresen ragaszkodunk a múlthoz.  Szeretünk időzni benne, megfürdeni az akkor milyen jó volt még minden érzésében , ami aztán oda is ragaszt bennünket ahhoz a ponthoz, életidőhöz. Szépen megakasztva a kreatív  energia áramlást, amit  jövő jobbá tételére használhatnánk, hiszen ha a nosztalgia érzése uralja el a mindennapjainkat, a múlt utáni vágyódás- ahová fizikailag már soha nem mehetünk-  akkor nem adunk helyet az új, friss történéseknek. Elzárjuk a lehetőségek csapját.

A múltidézésnek vannak fájóbb pillanatai is, ami a hibáztatással kezdődik. Úgy ébredünk, hogy eszünkbe jut a volt férjünk megalázó mondatai, a főnökünk igazságtalansága, a barátnőnk árulása. Elkezdődik bennünk a kis monológ arról, mit is tettek velünk és egyre rosszabbul és rosszabbul érezzük magunkat. A hibáztatással feltépjük a gyógyuló bennünk lévő sebről a ragtapaszt, majd emlékező gondolainkkal sóval jól megszórjuk. És csodálkozunk rajta, hogy most jobban fáj talán ,mint  akkor, amikor megtörtént velünk.

És ahogy ezeken az érzéseken időzünk az elménk újabb és újabb múlt rossz eseményét rakja elénk, hiszen elindítottunk magunkban egy hógörgeteget , ami szépen hízik percről percre. Aztán elkezd olyan naggyá válni, olyan sebességgel száguldani bennünk, hogy már képtelenek vagyunk arra, hogy megállítsuk . És már azt sem tudjuk miért érezzük magunkat olyan megalázottan, kétségbeesetten , gyengének.

Abraham- Hicks tanitásainak egyik alappilére az:  csak akkor gondolj a múltra, csak akkor időzz azoknak az eseményeknek az energiájában, ha azok jó érzéssel töltenek el.

Persze felteheted most a kérdést, akkor mi lesz a traumáimmal, azt hogyan fogom feldolgozni , ami ott tudattalanul lapul bennem, és tudattalanul vezérel engem olyan irányba, amit nem szeretnék.

Erre Bashar ad jó választ, aki a következőképpen gondolkodik a negatív eseményekről. Nézz rájuk, fogadd el, hogy ez megtörtént. Engedd meg magadnak, hogy ez történt, és engedd meg magadnak azt is, hogy úgy nézz rájuk: abban az adott pillanatban a tőled telhető legjobb döntést hoztad.  Ezzel beépíted tudatosan magadba, befogadod , konvertálod magadba azt. Innen kezdve ez már az elfogadott , tudatos múlt,  és ezzel  hoztál egy döntést a tovább lépésre, az új történet megteremtésre.

Dr. Joe Dispenza  előadását hallgattam a napokban, akinek az elmeátalakító tréningjét sok- sok komoly traumát, betegséget megélt ember használta , használja, akik testileg és lelkileg gyógyultan  élnek. Az előadásokon gyakoriak a tanúság tételek a színpadon . Az egyik résztvevőt Dr. Joe Dispenza arra buzdította, hogy ő is beszéljen a nyilvánosság előtt,  hiszen a gyakorlatok  következetes alkalmazásával az illető gyógyíthatatlan betegségből épült fel. A válasz az volt, nem szentelne már a múltnak ennyi figyelmet sem, hiszen elfogadta , az életének az a szakasza volt akkor, most pedig saját magának egy teljesen új történetet irt. És a jelen pillanata a fontos, a múlt egy másik történet.

Ekkor Micimackó kedves szavai  és vidámsága jutott eszembe amikor azt mondja  Malackának : Ne hátrafelé nézz, mert nem arra megyünk!

Megfigyelted már, hogy amikor utazol  mindig előre nézel? Ha például vonatozol nem szívesen választod a menetiránnyal szembeni üléseket ? Az ösztönöd, a valódi éned mindig arra vágyik, hogy a vágyott céljaid irányába nézz.

Gyerekkoromban sokszor halottam a nagyapámtól, hogy nézz az orrod elé.  Bosszantott is sokszor mert ugyan ki a fene nem tudja azt, hogy ha nem előre néz az ember ,akkor jól fel is bukhat . Persze hogy előre néztem ,mert nem szerettem volna megtapasztalni az  esést, hogy koszos legyen a ruhám, hogy felhorzsoljam a térdem.

Ma én  is sokat mondom a gyerekeknek, főleg bicózás, rollerezés, kismotorozás közben, hogy előre nézz, mert szeretném, ha ezzel megőriznék az egyensúlyukat . Abban a pillanatban amikor mondom persze bennem van az a gyerekkori tapasztalat is , a félelem, de megfigyeltem már, hogy inkább hiszek bennük, hogy meg tudják őrizni az egyensúlyukat, mint féltem őket az eséstől.

A gyerekek ösztönösen tudatosan élnek , mert még nem építették fel a gátló hiedelmeket. Azokat a gátló hiedelmeket ,  ami bennünket felnőtteket   sokszor helyez  olyan pályára ,amit éppen nem akarunk, vagy nem azt akarjuk megtapasztalni.

A felnőtt létünk  egyik   hiedelme,  hogy kényszeresen ragaszkodunk a múlthoz.  Szeretünk időzni benne, megfürdeni az akkor milyen jó volt még minden érzésében , ami aztán oda is ragaszt bennünket ahhoz a ponthoz, életidőhöz. Szépen megakasztva a kreatív  energia áramlást, amit  jövő jobbá tételére használhatnánk, hiszen ha a nosztalgia érzése uralja el a mindennapjainkat, a múlt utáni vágyódás- ahová fizikailag már soha nem mehetünk-  akkor nem adunk helyet az új, friss történéseknek. Elzárjuk a lehetőségek csapját.

A múltidézésnek vannak fájóbb pillanatai is, ami a hibáztatással kezdődik. Úgy ébredünk, hogy eszünkbe jut a volt férjünk megalázó mondatai, a főnökünk igazságtalansága, a barátnőnk árulása. Elkezdődik bennünk a kis monológ arról, mit is tettek velünk és egyre rosszabbul és rosszabbul érezzük magunkat. A hibáztatással feltépjük a gyógyuló bennünk lévő sebről a ragtapaszt, majd emlékező gondolainkkal sóval jól megszórjuk. És csodálkozunk rajta, hogy most jobban fáj talán ,mint  akkor, amikor megtörtént velünk.

És ahogy ezeken az érzéseken időzünk az elménk újabb és újabb múlt rossz eseményét rakja elénk, hiszen elindítottunk magunkban egy hógörgeteget , ami szépen hízik percről percre. Aztán elkezd olyan naggyá válni, olyan sebességgel száguldani bennünk, hogy már képtelenek vagyunk arra, hogy megállítsuk . És már azt sem tudjuk miért érezzük magunkat olyan megalázottan, kétségbeesetten , gyengének.

Abraham- Hicks tanitásainak egyik alappilére az:  csak akkor gondolj a múltra, csak akkor időzz azoknak az eseményeknek az energiájában, ha azok jó érzéssel töltenek el.

Persze felteheted most a kérdést, akkor mi lesz a traumáimmal, azt hogyan fogom feldolgozni , ami ott tudattalanul lapul bennem, és tudattalanul vezérel engem olyan irányba, amit nem szeretnék.

Erre Bashar ad jó választ, aki a következőképpen gondolkodik a negatív eseményekről. Nézz rájuk, fogadd el, hogy ez megtörtént. Engedd meg magadnak, hogy ez történt, és engedd meg magadnak azt is, hogy úgy nézz rájuk: abban az adott pillanatban a tőled telhető legjobb döntést hoztad.  Ezzel beépíted tudatosan magadba, befogadod , konvertálod magadba azt. Innen kezdve ez már az elfogadott , tudatos múlt,  és ezzel  hoztál egy döntést a tovább lépésre, az új történet megteremtésre.

Dr. Joe Dispenza  előadását hallgattam a napokban, akinek az elmeátalakító tréningjét sok- sok komoly traumát, betegséget megélt ember használta , használja, akik testileg és lelkileg gyógyultan  élnek. Az előadásokon gyakoriak a tanúság tételek a színpadon . Az egyik résztvevőt Dr. Joe Dispenza arra buzdította, hogy ő is beszéljen a nyilvánosság előtt,  hiszen a gyakorlatok  következetes alkalmazásával az illető gyógyíthatatlan betegségből épült fel. A válasz az volt, nem szentelne már a múltnak ennyi figyelmet sem, hiszen elfogadta , az életének az a szakasza volt akkor, most pedig saját magának egy teljesen új történetet irt. És a jelen pillanata a fontos, a múlt egy másik történet.

Ekkor Micimackó kedves szavai  és vidámsága jutott eszembe amikor azt mondja  Malackának : Ne hátrafelé nézz, mert nem arra megyünk!

Maros Éva

A Csak előre nézz ! bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.

Szeretek vágyakozni arra, hogy nyaralni megyek . Szeretem elképzelni  a kényelmet, az érdekes látnivalókat , a távoli tájakat , a de jó ,hogy ezt választottuk érzését . Szeretek utána olvasni a látnivalóknak , beleképzelni magam ,hogy ott vagyok. Érezni a napsütést, a tenger zúgását , a forró homokot, kíváncsivá válni az ismeretlen iránt.

Míg másoktól gyakran hallom, hogy  mennyit csalódtak, nem igy képzelték el, kár volt ennyi pénzt kiadni  panaszáradatot , nekem  minden nyaralásom egy csodás, örömteli élménnyé vált.

De miért sikerül egyikünknek  és miért nem sikerül másikunknak akár ugyanabban a környezetben csodás élményekkel gazdagítania magát ?  Az egyik család miért ragyog a boldogságtól akár  az egy napos erdei sétán, a másik miért veszekszik hangosan a gyerekkel a négy csillagos szállodában és fitymálja az ételt, a kiszolgálást , a személyzetet ?

A válasz  a  teremtés folyamatában  rejlik.  A Földön ugyanis minden, amit tapasztalunk  egy gondolattal , egy forró  vággyal indult. Egy gondolat  és tervezőinek ,  építészeinek erős vágya volt  a világ legmagasabb épülete a dubaji Burdzs Kalifa . De  gondolat és a világ megismerésének a vágyaként  indult  a nagy hadron ütköztető Svájcban, vagy  a több millió kilométer  megtételére alkalmas szondák, amelyek távoli galaxisok után kutatnak.

Isten gondolta, mondta , legyen és lett.

Te,  aki emberi  testben  jöttél erre a  Földre  az energiáiddal- aminek a minőségét az érzéseid mutatják- folytonosan létre hozol valamit. Általad  vágyottat, nem vágyottat , tudatosan vagy tudattalanul.

De mi köze a Holidaynek a teremtéshez , kérdezhetnéd ?

Ha kicsit tudatosabban rátekintünk  látjuk :  a  Holidayben minden benne van, ami a teremtés folyamatát leképezi.

Születik egy gondolat egy terv, amit egy vágy követ.  Egy forró vágy, egy erős vágy , ami ott él benned. A pihenés utáni vágy, a látnivalók utáni vágy, a természet iránti vágy , más országok iránti vágy. Ezt felküldöd az univerzumnak . Ha még nincs elég erőforrásod hozzá, akkor elkezdesz  benne hinni, hogy mindez  megérkezik hozzád. Tehát a hit, a remény energiájával befogadó állapotba kerülsz. Ha képes vagy ebben a hit és remény állapotában maradni, akkor egyszer csak azt veszed észre ,  kibontakoznak  az események.   Pont azt  a last minut akciót hozza eléd az élet , ami a költségvetésednek megfelel.  Pont egy ismerősöd keres útitársat, ,mert valaki lemondta . Pont kiderül , hogy a tág baráti körben valakinek  van egy kedvezményes apartmanja.  És egyre boldogabb és boldogabb leszel. És egyre elégedettebb , mert nagyrabecsüléssel nézel az életre . Egyre magasabb és magasabb a rezgésűekké válnak az energiáid,  és egyre izgatottabban várod majd az indulást, hogy meglásd a kibontakozását a vágyadnak .

De ez a történet máshogy is alakulhat.

Ha olyan vágyad van, ami nem tölt el elégedettséggel , ha  azért szeretnél valahová elmenni, mert mások is igy csinálják, már a kezdetektől azon szorongsz ,hogy jut e pénz mindenre, vagy azon tépelődsz ,  érdemes e erre költeni vagy inkább a lakásfelújításra kellene , akkor már az elején léket kap a hajód. Ha csak azért nyaralsz a gyerekkel , hogy csak nekik legyen jó, te magad nem számítasz. Ha azért mész drága szállodába mert a szomszéd is oda ment. Ha  a szállodák értékelésének csak a negatív kommentjei a fő irányvonalad.  Ha nincs nagyrabecsülés benned az élet iránt ,  mindig a mások véleményére hallgatsz , az egész utad feszültséggel lesz teli. És ez a feszültség,  ez az ellenállás  a vonzás törvénye értelmében egyre több feszültséget ,problémát  hoz majd a megvalósulásodba. Egyik akadály jön a másik után, és azt tapasztalod, még a hőn várt nyaralásod, amire rengeteg pénzt költöttél sem ér egy fabatkát sem.

A Holiday misztikus energiái  minden nap veled vannak.  Minden nap születnek vágyak benned, ,  minden nap útnak indulsz  a vágyaid  felé. És  ha képes vagy befogadni azt:  az út a lényeg , és az,  hogy az úton jól érezd magad, akkor újra tudod írni a történetedet.  Ha képes vagy úgy ébredni, hogy hálás vagy az Univerzumnak ( Istennek )  azért amid van, ha képes vagy magadat és másokat nagyra becsülni, ha tudatosan figyelsz arra, hogy az érzéseidet jó irányba tereld, , ha hagyod ,hogy ezek a jó érzések építsenek , akkor, mint a mesében mindig , minden jól alakul.

Mert boldog útnak, mindig boldog végkifejlete lesz.

A Holiday – a misztikus energia bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.

Végig sirtam a vasárnap délelőttöt. A szeptember 12-ei vasárnap délelőttöt . Azt a délelőttöt a televízió előtt, amikor élőben közvetítették  a pápai látogatást  a Hősök teréről. Pedig nagyon ritkán sírok.

Napok óta ennek a hatásait próbálom felfejteni magamban. Az, hogy az utóbbi években sokat mér rám a sors az vitathatatlan. Ha egy másik nézőpontból tekintek erre úgy is fogalmazhatnék: teremtek magamnak jócskán olyan helyzeteket ,amit a bennem lévő emberi erővel már nem tudok kiegyenesíteni. Amin fennakad az akaratomon,  aminek az áttranszformálásához oda kell engednem az égi erőket úgy, hogy közben nem akarok már cselekvésekkel besegíteni.

Katolikusként neveltek, de abban az időben  egy gyerek nagyon is elveszett a liturgiákban. Felnőttként értem meg arra, hogy megértsem , hogy mi is húzódik az ismétlések mögött ,  hogy megtaláljam a saját utam egyszerűségét Istenhez. Azt a bensőséges emberi állapotot, amit a világ egyik legnagyobb földön élt  mestere Jézus tanit.

Ahhoz, hogy egy ember eljusson ehhez, elég nagy utat kell megtennie. Megismerkednie a világ vallásokkal, spirituális eszmékkel, tanokkal, nyitottként, elfogadóként és befogadóként, megépítve ezzel a tudással  saját belső,  önálló vallását.  Felvállalni a felelősséget saját életéért,  önmaga jobbá tételéért. Mert a világ jobbé tétele önmagunk jobbá tételével kezdődik.

Az , hogy még a tévé képernyőjén keresztül is megnyitotta és az ellenállást feloldotta a  lelkemben  Péter törékeny utóda , Ferenc pápa ezen nem  csodálkozom. Mi,  akik itt emberi testben vagyunk, de elsősorban energiából lettünk, és ennek a láthatatlan valaminek a lélek nevet adtuk, mindannyian eggyé tudunk olvadni a teremtő erőben. Én ezt az érzést Péter utóda iránt először Lengyelországban éreztem ,  amikor egy kirándulás során arra a helyre érkeztünk, ahol II. János  Pál pápa egymillió ember előtt tartott szentmisét. Akkor ott pont azt az energiát , azt a szeretetet éreztem,   amit  vasárnap délelőtt a képernyő előtt. De szerencsésnek is mondhatom magam, hiszen Rómában élőben is láthattam őt, egy vasárnap délelőtt a Szent Péter téren abban a kis ablakban beszélni, ahol a szavakat ugyan  nem értettem ,csak éreztem  az üzenetét.

De hogy mi is történt Magyarországon igazából  2021 szeptember első hetében, azt Lackfi János költő- aki magáról úgy beszélt, hogy ezen a héten tölcsérként funkcionált és közvetítette Isten szeretetét- szavaival lehet legszebben elmondani.  „ A terrorista szemmel oldalról kilőhető ( hiszen a pápa mobil csak elölről védett ) törékeny Péter utód beadta nekünk a szeretet vakcinát , majd széjjel küldte a világba. „

Lackfi úgy nyilatkozott:  élete legnagyobb élménye volt, hogy öt méter közelségből láthatta a nagy Hegesztőmestert, a pápát, aki igyekszik összeszikráztatva egyesíteni az eget a földdel, a hívőt a hitetlennel, a keletit a nyugatival , a katolikust a protestánssal.

A nagy Hegesztőmester frekvenciája pont az, ami a földön valaha élt és  nem élt tanítók esszenciáját sugározza. Benne van minden ,ami az égi  és  földi.  Benne van mindannyiunk szívében ,  a távirányitó pedig a kezünkben van.

A Találkozás a nagy Hegesztőmesterrel bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.

A A piros pöttyös bögre bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.

A Miért nem sikerül? bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.

A Jó reggelt- motivációs hanganyag a kávé mellé bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.

Nemcsak az izmaidat, hanem a tudatosságodat is szeretnéd erősíteni ?  Szívesen  használsz megerősítéseket azért hogy kiegyensúlyozottabb légy egész nap ?

Olvasd el minden reggel és megváltozik az életed !

Jó reggel !

Ez egy szép nap !  Ez  egy nagyon szép nap !

Szeretem ahogy a fény beáramlik az életembe. Szeretem ahogy minden sejtem árasztja  a fényt . Szeretem ahogy minden sejtem energiától duzzad .

Ez egy új nap ! Ez egy új kezdet !

Én vagyok itt ezen az új reggelen !  Ez az én napom, az én új kezdetem, az én új sikerem!

A mai napon megengedem magamnak , hogy mindent megkapjak amire vágyom. A mai napon megengedem magamnak, hogy az álmaim könnyen teljesüljenek.

A mai napon megengedem magamnak, hogy könnyedén éljek.

Megengedem magamnak a jó érzéseket, a pozitív rezgéseket .

A mai napon megengedem magamnak, hogy figyeljek az érzéseimre .

A mai napon fontos nekem hogy érzek.

Ez jó   nap ! Ez egy szép reggel !

Szeretem azt az érzést, hogy készen állok az új napra ! Szeretem azt az érzést, hogy tudatos vagyok ! Szeretem azt a tudást, amivel az érzéseimet, rezgéseimet vizsgálom !

Szeretem magamban azt,  hogy csodálatosan tudom navigálni az érzéseimet.

Szeretem magamban azt, hogy képes vagyok minden nap egyre jobban és jobban érezni magam.

Szeretem magamban azt, hogy tudom  : a saját világomat a rezgéseimen keresztül teremtem.

Ez egy új kezdet, ez egy új nap !

Az a szándékom, hogy lelkesnek érezzem magam az élet minden történése iránt !

Átölelem ezt az új napot az élet minden történésével !

Minden történést szeretettel fogadok !

Bizalommal vagyok az élet minden történésére. Tudatában vagyok az élet ellentétes  élményeire.

Minden ellentét élmény  arra tanít , hogy felfedezzem magamban  mit nem akarok, és mit akarok .

Ma bárhová megyek, bárkivel bármit csinálok ara törekszem , hogy jobban és jobban érezzem magam

Minden nap egyre jobban és jobban tudatában vagyok annak a jóllétem érzése a körülményektől független !

Minden nap egyre jobban és jobban haladok  az érzéseim megfigyelésével.

Minden nap egyre több és több jót fedezek fel  magamban és az  életemben.

Ez egy tökéletes nap, ez egy boldog nap !

Szeretem magam ! Szeretem ahogy az Univerzum a tenyerén hordoz ! Szeretem hogy mindig jó időben vagyok jó helyen ! Szeretek úgy élni, hogy megengedem magamnak, hogy az Univerzum a legjobbat hozza el az életembe. Szeretek úgy élni , hogy az életem minden percében van választásom arra, hogy jobb érzések mellett döntsek . Szeretem az életemet !

Ez egy jó reggel, ez egy jó nap , ez életem legszebb és legjobb napja !

A Jó reggelt – motivációs mondatok a kávé mellé bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.

Csak a kezét el ne vágja vele , futott át a félelem a minden porcikájában , amikor Fanni hangos sírás közepette  a kedvenc hógömbjének a maradványait tartotta a kezében. Persze szerető nagymamaként  mindent megenged a gyerekeknek,  de azért az utazásai során összegyűjtött  gömb gyűjteményéhez nem szerette, ha hozzá piszkáltak. De a tiltott gyümölcs a legédesebb egy három évesnek  és egy kihagyott figyelmi pillanat és máris két gömb csattant egymáshoz , amiből az érzékeny Montserrat került ki vesztesen.

Pedig hányszor simogatta , nézegette az utóbbi időben a spanyol kegyhelyről hozott kis emléket, bízva abban ,hogy a mostani nehéz helyzetében is segít neki  a benne található Mária szobor, aki a kis Jézust tartja az ölében. Mert néhány évvel ezelőtt megváltoztatta az életét ott  Barcelona közelében.

Abban az időben ugyan volt munkája, amit nem ő választott, hanem odavezényelték. Már az a tény, hogy nem volt más választása  elefántként ült a mellkasán, de mindez még megspékelődött egy olyan felettessel, akit sem tisztelni, sem becsülni nem tudott. Mindig hitt az első megérzésben,  ami azt súgta : kerüld ezt az embert messzire .De hogyan ? Rúgjak fel mindent ? Mondjak nemet és ennyi évesen megint induljak neki az álláskeresési piacnak ? Akkor nem volt bátor ,ami ugyan sok új tapasztalatot ,  de sok szenvedést is hozott az életébe. Az alapérzése mindig az volt: ellenszélben megy , ami viszi hátrafelé, háromszoros energiát kellett beleraknia abba, hogy lépésről lépésre tudjon haladni.

Azon a nyáron, amikor eldöntötte, hogy Spanyolországba, Barcelonába utazik, már három hónapja dolgozott abban a pozícióban. Hiába tudta az eszével azt, hogy bármennyit is belepakol az energiáiból ebbe, az eredmény csak később látszik majd. Mégis amikor  felszállt a gépre  rettenetesen el volt keseredve. Előtte küldték  meg a negyedéves eredmény számokat, ahol egy százalék hiányzott ahhoz, hogy megkapja a bónuszát.  Amikor már a levegőben voltak ott legbelül azt érezte : valami csoda történik majd, és más emberként tér haza.

A tenger és a magány mindig jótékonyan hatott rá. Szeretett csak úgy ülni egy asztalnál és bámészkodni, nézni a forgatagot, a különféle embereket , hallgatni a bábeli nyelvi zűrzavart és semmire sem gondolni. Nézni a tengert, ami összeér a horizonttal , a kékség csodáját, amit csak a természet tud alkotni. Mezítláb járni a parton, érezni a kavicsok csiklandozását,  lebegni a sós vízben , eggyé válni a végtelennel . Meg bekucorodni a szállodai szobába menekülve a negyven fok  elől és felfalni  a  romantikus regényeket ,amivel tele tömte a bőröndjét.

De jó előre tudta a felfedező énje sem fogja hagyni magát, ezért csatlakozott néhány csoportos kiránduláshoz. Barcelona nappal és éjjel is csodás volt, leszámítva azt a tömeget, ami elöntötte a La Ramblat  és a félelemet a zsebtolvajoktól. Az idegenvezető külön kihangsúlyozta az óvatosságot, ami érdekes módon belőle a félelmet hozta ki. Nem is értette akkor magát, Ő, aki semmitől nem retten meg , nem tud felszabadultan viselkedni .Gaudí nyomdokaiban járva sokat gondolkodott azon: milyen érzés lehetett  abban az időben úgy élni, hogy az egész gondolkodásmódja fényévnyire volt az akkori emberektől, milyen érzés lehetett úgy alkotni, hogy csak kevés követőre talált. Egy évszázad múltával is az embereket megosztó Gaudi házak között tisztán kirajzolódott : a tehetség csak megszállottsággal tud utat törni magának. De mi van, ha ez már rögeszmévé válik, mint a Sagrada Família építése ?

A templom falai között járva mintha érezte volna Gaudi energiáit. Az ég felé törekvés vágyát , a különcséget , a soha nem adom fel akarását és az égiek segítségét . Hiszen az akkori tudás  és technikai fejlettség mellet  mi mással tudta volna megalkotni ezt a csodát ? Miért gondolják még ma is sokan, amire nem tudunk magyarázatot adni az nem létezik ? Mi van ,ha úgy érkezünk erre a földre, hogy hozunk magunkkal egy varászdobozt , amiben minden csoda benne van és csak annyi a dolgunk ebben az életben , hogy meg kell tanulnunk meglátni ami benne van.

Amikor a busz a Montserrat hegyen található Santa Maria de Montserrat felé vette az irányt nyugtalanságot érzett. Bár mindig szerette  a kolostorokat  mégsem nevezte magát hívőnek , hogy ilyen izgatott állapotba kerüljön.  A legenda szerint  Szűz Máriát és a fején koronát viselő gyerek Jézust ábrázoló kegyszobrocskát  Lukács evangélista faragta, és maga Szent Péter hozta a hegy  sziklái  közé Krisztus születése után 50 évvel. A  jelenlegi helyére, amelyet évszázadokig csak gyalog, nagyon nehéz körülmények között lehetett megközelíteni  718 környékén került, hogy megvédjék a mórok támadásától, de később eltűnt. A megtalálása rejtélyes esemény volt 890 környékén. Egy nyáját legeltető pásztor fényt látott és énekszót hallott a hegy belsejéből. A csoda tiszteletére kolostort építettek ezen a helyen a XI. században. A  csak La Moreneta -ként , a  kis feketeként  emlegetett szobornak – ami valószínűleg megéghetett- nem mindennapi története van. Emberek haltak meg azért, hogy megvédjék, mert sokan el akarták pusztítani. De a szobor élni akart, hogy menedéket és hitet adjon sok- sok lelkében elveszett  ember számára.  Ahogy hallgatta a legendát elkezdett sírni. Nem értette mi történt vele. Csak azt tudta megtalálta azt a csodát amire induláskor vágyott.

A hegyen ő is beállt abba a hosszú sorba, akik látni akarták és kérni szerettek volna a La Morenetatól. Akkor pontosan nem is tudta konkrétan szavakba önteni a vágyát, csak egy olyan munkát és életet akart ,ahol jól érzi magát, ahol olyan lehet amilyen ő maga, ahol megbecsülik azt a tudást, ami  benne van, ahol értékelik azt a képességét , hogy a dolgokat virágba borítja.

Ma is hálás a La Morenetának azért, hogy onnantól kezdve  megváltozott az élete. Valahogy könnyebben vette a kihívásokat, a mérhetetlen rosszindulatot a munkahelyén, azokat az embereket a főnökével együtt, akik  a háta mögött folyamatosan a bukásán dolgoztak . Csak egy cél lebegett a szeme előtt , a saját vállalását , teljesítse, és örömét lelje abban, amit csinál.

Az utóbbi hónapokban sokszor gondolt erre a spanyolországi  élményre.  És arra, hogy Montserrat hová is indította , milyen tudással vértezte fel , milyen spirituális utakra terelte. Mennyivel többet tud ma magáról , a benne lakó teremtő erőről.

Manapság szüksége is van erre, hogy élete varázsdobozában lévőket képes legyen meglátni, megteremteni .Hiszen hiába is szorongott attól, hogy ennyi évesen újra ki kell kerülnie a munkaerő piacra, az élet kilendítette a komfort zónájából. Újra keresővé vált.

Amikor a gyerek kezében lévő összetört hógömböt látta elmosolyodott. Ugyan az üveg eltört , a kis vizes csillám  elfolyt,  de a La Moreneta épségben maradt . Úgy ,ahogy évszázadokon keresztül, hogy menedéket , segítséget adjon az elveszett lelkeknek.

Az  elmúlt hónapok elhagyatottsága, kételyei  után, most már tudta : nincs miért aggódnia. Annak ellenére , hogy  még fizikai valóságban  nem látja , nem érzékeli azt a megbiztatást, azt a közösséget, ahol szívesen fogadják, ahol örülnek  a benne lévő tudásnak . La Moreneta  azt üzente neki : hiába az látszik most,  hogy életének ebben a szakaszában elmúlt  varázserő, a varászdoboza nem ürült ki,  csak engednie kell ,hogy a benne lévőket elhozza számára  Univerzum.

Maros Éva

A Varázsdoboz bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.

7 fejezet.

Ahogy a tavasz  erősödő  napsugarai  életet hoznak  a természetbe ,   Ákosnak  úgy tért vissza az ereje és az egészsége. A hírek arról szóltak, hogy balesete ellenére továbbra is ő pártja jelöltje. Eszter konstatálta a tényt, és azt is, hogy  felgyógyulásával  együtt újra  eltűnt a régi Ákos. Eltűnt az a férfi ,  aki az érintéséből felismerte őt, akiből ott abban a pillanatban , élet és halál között újra áradt a szerelem.

Ahogy visszakerült a mindennapok régi kerékvágásába úgy tűnt, mintha csak álmodta volna  azt a  kórházi délutánt. Mintha nem is vele, velük történt volna ez meg. Még mindig beleborzongott iratai elvesztésébe  és a lelepleződésbe.

A hétköznapok , a kampánymunka  visszazárta a palackba  érzelmeit. Ákos lénye  a munka tárgyává  vált számára .

Megtennéd, hogy mihamarabb az irodámba fáradsz ! – hallotta a telefonjában a  megbízója mondatát ,  akinek a hangjából  ismeretlen jegesség , elfojtott düh áradt.

Már a szóhasználata sem tetszett , hiszen  ilyen fajta stílusban eddig még nem kommunikáltak . Eszter nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy megbízói tisztelettel forduljanak felé. Bár soha nem fejezte ki szavakban, hogy mit vár el, tartása, választékos stílusa, kisugárzása egyértelművé tették a munkakapcsolat szabályait. Bizalmi viszonyban volt a megbízóival, de soha nem volt bizalmaskodó. Ahhoz, hogy sikerre vigye ügyfelét mindent tudnia kellett róla még a magánéleti problémáit is. Ő azonban mindig megtartotta azt a bizonyos lelki három lépést. A cél eléréséhez tisztánlátásra volt szüksége és ebbe még a baráti viszony sem fért bele.

Ugyan ki bosszanthatta már fel ennyire, hogy vele szemben is ilyen méltatlan hangot üt meg.  Az önuralmát  általában jól irányító   embert persze már látta sokszor kiborulni. Előfordult ,hogy  a  dühét úgy vezette le, hogy földhöz vágta a telefonját. De Eszternek ekkor sem rezdült még a szempillája sem. Tudta, hogy a tehetetlenség legősibb jele a törés-zúzás, de gyógyító erejű is egyben. Feloldást hoz, kibillenést és lehetőséget a megoldások megkeresésére.

Amikor benyitott az asztalnál ült. Szokásával ellentétben nem állt fel, nem üdvözölte , csak felnézett a papírból  ami előtte volt,  és tekintetével jelezte hogy üljön le. Sápadtan meredt az előtte lévő írásra, arcán látszott a döbbenet. Eszter érezte a felgyülemlett feszültséget. Rutinos tárgyalóként  azonban nem könnyítette meg a dolgát, nem kérdezett, hanem hallgatott.

Elárultál. Préselte ki magából ezt az egy szót, majd felállt és Eszter orra alá dugta az olvasnivalót.

Egy levél,  egy névtelen levél volt  az, ami ennyire kihozta a sodrából.  A jóakaratú  támogató sorai  Eszterről és Ákosról szóltak. Az aznapi postával érkezett , amit már a  titkárság is látott , hiszen az ő feladatuk volt  a postabontás.

A titkos viszonyuk elevenedett meg  a papíron , megfűszerezve összeesküvés elmélettel és az információk kiszivárogtatásának a vádjával.  Olyan adatok  is papírra vetődtek,  amiről csak Eszter és Ákos tudhatott. Eszter számára  nem volt kérdés, hogy kinek a megbízásból íródott ez a levél.

Igaz ez?- szögezte neki a kérdést.

Eszter  arcán némán peregtek lefelé a könnyek. Bár a szíve hangosan vert, a lelke darabjai tükör cserepekként hullottak szét a  belsejében,elviselhetetlen fájdalmat okozva .  Ákos évekkel ezelőtt a szerelmüket gyilkolta meg a hatalomért. Most  Eszter karrierjét  akarta megölni  ugyanezért.

A megbízójából előbukkant a férfi. Szavak nélkül is megérezte azt, hogy nem Eszter árulta el őt, hanem Esztert dobta oda a vetélytársa a politikai haszonszerzés oltárára.

8. Fejezet

Még mindig életben van ám a gondolat tilalom,  kócolta össze kedvesen  Eszter haját Péter, aki  látta hogy újra magába süpped, vélhetően  a történteket analizálja. A férfi napok óta el sem mozdult mellőle.  Őrizte álmát, cirógatta napközben, mosolyt csalt az arcára.  Az első döbbenet után minden cselekedetével  arra  koncentrált, hogy mielőbb felgyógyuljon  a nő, akinek az életében eddig nem ő játszotta a főszerepet, de érezte, hogy most talán megkaphatja ezt a helyet.  Az orvos szerint Eszter  egy kisebb idegösszeomláson esett át  ,ágy és gondolatnyugalom terápiát írt fel  számára.

Esztert teljesen váratlanul érte,hogy Péter a történet megismerése után is  ennyire kitartott mellette. Arra számított, hogy a levél nemcsak a karrierjét teszi tönkre, hanem a párkapcsolatát is, és még aznap este valamelyikük elköltözik. Nem így történt. Péter inkább magát vádolta, a saját hibájának tekintette, hogy nem tudott olyan közel kerülni Eszterhez, hogy megossza vele élete nagy fájdalmát, nyomasztó terhét. Abban azonban nem fogta vissza magát, hogy államtitkár urat egy gerinctelen féregnek nevezze . Sőt az addig soha a légynek nem ártó szelíd férfi  azonnal bikaölő torreádorrá változott mihelyst szóba kerültek az események.

Eszter  lelke gyógyulásának csalhatatlan jele volt, hogy már nem fájt ott legbelül, azon a ponton, ami Ákos neve hallatára eddig automatikusan működésbe lépett. Azon kapta magát, hogy az idegösszeomlása delete gombként  kitörölte az emlékei közül Ákost , eltűnt belőle múltjának egy darabja. Mintha az akkori Eszter egy másik ember lett volna ,nem ő.

Fogok még valaha nevetni? – kérdezte gyakran  Pétertől, aki nemcsak azon szorgoskodott, hogy  moped show-t tartson meghatározott időközönként, de azon is ,hogy Esztert rávegye, menjen vissza a megbízójához.

Ahhoz ,hogy meggyógyulj ,és végképp felépülj ebből, most az kell, hogy legyőzd őt mondogatta egyre gyakrabban. Tudod te is, ha egyszer  jól összetörtük  magunkat és az autónkat, még nem kell lemondanunk a vezetés szabadságáról.

Nemcsak Péter biztatta, hanem polgármestere is visszavárta.  A levélolvasás első dühe után ugyanis azonnal rájött, a levél célja pontosan az volt, hogy Esztert kiiktassa az ellenfél  a kampányból, ezzel gyengítve az ő nyerési esélyét.

Mint ahogy a kisiskolás félelme szertefoszlik az első iskolai nap után, úgy tűnt semmivé  Eszter szégyene  az első munkában töltött órák után. Mert  ott legbelül tudta, hogy óriásit hibázott akkor , amikor Ákos betegágyához ment, és hagyta, hogy az érzései vezessék. Megbántva ezzel megbízóját, társát , kitéve magát a pletykák céltáblájának.  Most döbbent rá csak igazán, hogy mennyire fontos számára, hogy mit gondolnak róla mások. De hogyan is jutott el idáig, hogy a gyerekként önbizalomtól duzzadó énképét, felnőtt sikeres nőként lecserélte a nem vagyok elég jóra. Hiszen  mi másért akart mostanában megfelelni mindenkinek, mi másért is jár leszegett fejjel  azután, hogy a volt szerelme haszonleső játékaira használta fel. Hol rontotta el?

Az önismereti elemzéseket felülírta az önfegyelme. Eldöntötte, hogy a következő két hónapban a figyelmét kizárólag a cél elérésére, a győzelemre irányítja. Most már tényleg nem akart hibázni.  Meg kellett találnia magában azt a középpontot, ahol az ellenfelet minden érzelem nélkül tudja látni. Mert a harag, a személyes sértődöttség is ugyanúgy elviszi a tisztánlátástól, elfogulttá teszi ,mint a szerelem.

A kezdet kezdetén célul tűzött irány beválni látszott. Az emberek tényleg egy új és friss , dinamikus jelöltre  vágytak. Bárkivel is beszéltek a kampány alatt , visszaigazolódott, egy jó irányba vitt városfejlesztési referencia , hitelesség, ő meg tudta csinálni érzés  belépőt hozhat a parlamentbe. Folyamatos visszajelzés volt az is, hogy egyre több településvezető, vállalkozó, cégvezető jelezte a támogatását. Olyanok is, akik mindig is Ákosban hittek, akik az ő holdudvarához tartoztak.

Eszter azonban nem akart lemondani a gerilla kampányról sem. Nem tartotta elégnek azt a negatív üzenetet, hogy Ákost egy megfáradt, elfásult jelöltnek mutassa be, aki bár sokat tett a térségért, de mégsem tett eleget.  Aki politikai hivatalnoki karrierjét nem használta ki eléggé ahhoz, hogy a térség vitorlájába fogja be annak szelét.  Hiába kutakodott, nem talált olyan adatokat, ami megalapozta volna  ezt a karaktergyilkosságát.

Bár elintézte sajtókapcsolatain keresztül, hogy a városi televízió stúdiók rendezzenek tv vitákat a jelöltek között, de hiába. Ákos minden egyes felkérést visszautasított azzal a válasszal, ő nem sajtókampányt szeretne nyerni , hanem választásokat, és inkább tölti idejét az emberek között, mint a jelöltek győzködésével.

Eszter teljesen tisztában volt azzal, a kampány sorsa nem a médiában dől el, azok az idők már elmúltak. De szerette volna kiugrasztani a bokorból a nyulat és  képernyőn  is megmutatni a világnak , mi a különbség az új, dinamikus energia és a megfáradt , enervált , jövőképet mutatni nem tudó  között.

Úgy fordultak rá az utolsó hétre, ismerve a kutatásokat , hogy  Ákos el fogja veszíteni a választást. Még a saját pártja soraiból is az szivárgott ki, hogy elégedetlenek vele. A hibát leginkább abban látták, hogy elmúlt belőle  a tűz,  a lelkesedés, az  erő, amivel el tudta addig hitetni az emberekkel: kizárólag ő benne bízhatnak.

A választások éjszakáján az első körzetekből jövő eredmények jelezték, fölényes ,  20 -30   százalékos győzelemmel számolhatnak. Bár a lelke mélyén Eszter a kezdetektől tudta, képes megcsinálni ezt  a szokásához híven,  az utolsó adatok beérkezéséig nem engedett fel. A teremben ahol az eredményváró éjszakát töltötték egyre nagyobb lett a hangzavar és az ováció, hiszen nyilvánvalóvá vált , ezt már nem lehet megfordítani. A megbízója arra kérte kísérje őt egy csendesebb helyre.

Eszter, sok köszönettel tartozom neked, de ezzel a telefonhívással amit most megejteni  készülök mindenképpen, közölte vele.  Már tárcsázta vissza Ákost, aki az előző néhány percben kereste  őt nyilván azért, hogy gratulációját fejezze ki.

Eszter csak állt és nagyon hálás volt neki. Minden  mondata Eszter  ki nem beszélt  gondolta volt. Minden szava kiállás azért a méltatlanságért, amit Ákos tett vele azzal a levéllel.

Na akkor azért csak kivittük 1-0-ra , mosolygott Eszterre , szemében a cinkos vagánysággal amivel sikerült  átlépnie  azt a lelki három lépés távolságot.

Epilógus

Ahogy kinyitotta reggel az ablakot édes fű illata csapta meg az orrát.  Azért is szeretett  itt élni , mert ez a ház mindent megadott  neki. A városiasság érzését, de gyermekkora illatait is, a nyári tücsökciripelést, a galambok búgását, a fekete rigók csevegését.

No meg a denevéreket , amelyek minden nyáron keresztes lovaggá változtatták   Pétert.  Vödörrel és felmosó fával a kezében, fejére a méhészekhez hasonlító védő felszerelést húzva harcolt velük. A  végén mindig a lovag győzött és a denevérek újra odakerültek  ahová valók, a kertbe.

A választások éjszakája óta szabadságra mentek Péterrel. Se telefon, se email, se internet, se politika, se hírek.  Péteren aznap reggelre már az internet  elvonási tünetek  látszottak, sőt az  ügyfelei sem vették jó néven , hogy napok óta nem hívta vissza őket.

Eszter is úgy döntött, visszatér a való világba . Kinyitotta  levelezését ,  ahol a barátok, ismerősök gratulációja mellett Ákos emailje  fogadta.  A tárgya ennyi: szeretlek.

Percekig bámulta a laptopja képernyőjét . Az első reakciója az volt, hogy olvasatlanul törli az üzenetet. Gyomra összeszorult, szíve majd kiugrott a helyéről, amikor mégis rákattintott a levélre.

Ákostól megkapta azt, amire évek óta vágyott. Azt, hogy elismerje, élete legnagyobb hibáját követte el akkor, amikor elengedte a  kezét. Amikor feláldozta őt a karrierje miatt.  Eszter kórházi látogatása után jelentette be a feleségének hogy elválik tőle. Mindent bevallott akkor kettőjük kapcsolatáról.A levelet nem az ő kampánystábja , hanem  a felesége írta. Akkor is örökre szeretni fogja az ő kis őzike lábúját, ha soha többé  nem láthatja  az életben ezután.

Eszter csak nézte a sorokat. Értette. De már nem érezte.

Kinézett az ablakon. A  magnólia bokor egyik ágán éppen egy mókus mutatta be akrobata mutatványát.

Vége

Fotó : Pinterest

A Őzike ( 4. rész , befejezés ) bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.