Kelj fel és járj!

Vajon a sikeres emberek magasabb IQ-val születtek, mint a kevésbé sikeresek? Egy gazdasági portál pszichológiai kutatásokra hivatkozva azt állította: nem a velünk született képességeken múlik a siker, hanem a hozzáállásunkon.

Az ember azt gondolná, hogy ez az egyszerű megállapítás hidegen hagyja a hozzászólókat. De nem így történt.
A kommentezők öntötték a pesszimizmus, kishitűség, a gyűlölködés, harag gyilkos légkörét. Már az első felütés elvitte a figyelmet az írás önfejlesztő jó szándékáról, megvádolva a szerzőket a kapitalizmus utált emberfajtájának a népszerűsítésével, mármint a karrieristákra gondolva. Aztán az egész átalakult egymás nyomdafestéket nem tűrő anyázásába. Olyan érzésem volt, mint mikor a vadnyugati filmekben az ivó ajtaját berúgó gonosz western figura lőni kezd. Értelmetlenül, minden előzetes ok nélkül. Lő, mert éppen ahhoz van kedve, gyilkol, mert aznap bal lábbal kelt fel.

A kiber tér lőtere szinte mindenütt tapintható. Régebben azt gondoltam, hogy csak az anonim nick név mögött rejlők engedik ki így a gőzt, vezetik le az aznapi feszültséget. De a facebook rácáfol erre. Nemcsak a politikai szimpátia varázsol parázs hangulatot, kocsmai verekedésre emlékeztető indulatokat. A tisztelet, az empátia kihaló félben van. A versengés arról szól: ki a mocskosabb szájú.

Szeretem Jane Austen könyveit. Viktoriánus idők modora tiszta felüdülés. Abban az időben, aki vétett a közösségi íratlan szabályai ellen bizony kirekesztette a társasági élet. Ha tetszett, ha nem meg kellett tanulni az önfegyelmet, az önuralmat, a kor tisztességét. Mert ez volt a belépő a jó házakhoz.

Az egymást ekéző hozzászólások között ráakadtam egy üde színfoltra. Stílusára, tartalmára nézve úgy éreztem, egy idős, bölcs ember ülhetett a bejelentkező számítógép mögött. Arról irt: nem érti miért is köpködik ezt a világot a kommentezők, hiszen ez a világok legjobbika. Szabadon tanulhatnak, költözhetnek, nyilváníthatnak véleményt. Az interneten a világ tudása ingyen elérhető. Mi kell még?

Továbbgondolva nekem az jutott eszembe: talán fel kellene állni ebből tényeket többnyire hidegen hagyó, mindenről van véleményem karosszékéből és elkezdeni járni. Cselekedni magunkért, a gyerekünkért, a világért, a Földért, a jókedvünkért.

0
some image

No Comments Yet.

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.