Mindennap tornázik, és tíz órán át körömcipőt visel. A Szex és más semmi kultikus mozifilmben jellemezte így vetélytársát Zsófi, a sikeres színésznő, barátnőjének, a gyerekre vágyó dramaturg írónak, Sárfi Dórának. Saci ugyan butuska és tehetségtelen karakter volt a történetben, de a férfiak elcsábításához rendkívül értett.

A HVG NŐ mellékletében egy érdekes írásra bukkantam . Egy francia szexuálpszichológus nemrégiben publikált kutatásában azt állítja : a legalább kilenc centiméter magas pálcika sarkakon topogó nőknek a férfiak 93 százaléka segít azon nyomban. Az öt centin magasodóknál ez az arány 78 százalék, a lapos talpúban járóknál mindez csupán 62 százalék.

A laposban kihívóan viselkedő nőknek 13,5 perc kellett ahhoz, hogy leszólítsa kiszemelt férfi. Az öt centit viselőknek 11, 5 , míg a kilenc centiméternél magasabbon billegőknél ez a részidő 7,5 percre csökkent.

De tényleg azért járunk körömcipőben , mert csábítani akarunk ?

Ági soha nem menne el egy fontos találkozóra laposban. A kecses, szép cipő teszi számára ünnepélyessé azt az eseményt , ahol éppen van. Kati irodában dolgozik, és még nyáron sem hord a munkahelyén szellős papucsot, mert úgy érzi, ezzel komolytalanná tenné azt a munkát amit végez. Éva ugyan nem tud vezetni magas sarkúban, ezért pótlábbelivel jár. A kényelmesben kormányoz, majd belebújik abba az apró kis bőrdarabba , ami rendkívül összepréseli a lábujjait, és a dőlésszöge miatt is már az első tíz perc után a kibírhatatlanság érzése önti el.

A saját életemben néhány évtizednek el kellett telnie ahhoz, hogy kimondjam: magas sarkú párti vagyok. Szegény édesanyám főiskolás koromban azt szerette , ha nagyon szép nőies ruhákban és topánokban vonulok. A 174 centiméteremmel kilógva az emberek közül kínok kínját éltem meg amíg kollégiumba bejutottam az általa kiválasztott, számomra elviselhetetlen darabokban.

Ma már nincs édesanyám,de láthatott még úgy, ahogy szeretett volna. Ma amikor tizenmagas sarkakban sajgó talppal , de mégis üdvözült mosollyal az arcomon álldogálok egy eseményem gyakran eszembe jut a mondása: kislányom a szépségért szenvedni kell. Hát igen, mi nők ezt tesszük egy életen át.. De mint a francia kutatás bizonyítja : egyáltalán nem sikertelenül.