Csak figyelj azért oda magadra, int az egyik fiatal apuka kollégám, amikor elújságolom neki azt: februárban nagymama leszek. Kicsit bambám nézek vissza rá, mert abban a pillanatban fogalmam sincs mi az összefüggés a nagymamaság és mondjuk az egészségem között.

Csodálkozástól táguló pupilláimat látva belekezd a magyarázatba.No nálunk- mondja- otthon akár a konyha is leéghetne anyám és anyósom mellett,mert csak és kizárólag az unokák a fontosak.Olyan érzésem van, mintha valami varázsport szórtak volna rájuk a gyerekek születésekor, ami megakadályozza őket abban, hogy valami mást is lássanak a piciken kívül.

Tamásék már nem kezdő motorosok a családalapításban . A nagyobbik hat éves, a hugi most töltötte be a négyet. Az első baba várását végig izgulta velük az egész rokonság. Az eufórikus öröm után a hétköznapokban is megmaradt a nagyszülők segíteni akarása. Bár az elején jól jött minden kéz a fürdetésnél, minden átküldött vacsora, amit nem nekik maguknak kellett megfőzniük. Aztán mikor berendezkedtek , beállt az időbeosztásuk jól esett volna egy kis magány is. De a nagyszülők aktivitása csak nem akart lanyhulni.

A két nagyi egymásra licitálva sütött – főzött, hol az egyik, hol a másik ment délutánonként, nyilván a teljes jóakarattal és szándékkal. Hosszú hónapokba és némi mosolyszünetbe is tellett , hogy újra önállóan élhettek , élvezhették a saját szülőségüket.

Tényleg ennyire beszippantja a korosztályomat az unokák érkezése , hogy közben elveszítjük az ítélőképességünket ? Vagy talán az ront el bennünket ennyire, hogy gyerekeink későn és nehezen szánják rá magukat az utódok vállalására ?

Én még ennek a megmérettetése előtt állok. Nem tudom milyen nagymama leszek. Most csak azt tudom, hogy minden egyes kis ultrahang fotó a kis fejecskéről, összegömbölyödött testecskéjéről a lelkemet simogatja. Azt is tudom, hogy jövő februártól fényesebbek lesznek az ünnepek, izgalmasabbak a hétköznapok, tevékenyebbek a nyarak ,nevetősebbek a telek .

Zsomborral egy új, örömteli világ kezdődik .