A Miért nem sikerül? bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.

Szeretem a csillagokat. Látványuk misztikuma valami megmagyarázhatatlan tisztelettel tölt el az Univerzum iránt. Figyelmeztet arra, hogy milyen parányi pont is vagyok az agyammal befoghatatlan végtelenben. Az év bármely szakában képes vagyok esténként, éjszakánként földbe gyökerezett lábakkal tekergetni a nyakam az ég felé. Fagyoskodtam már, hogy lássam a Mars, Vénusz Jupiter együttállást, de egy –egy Újhold vagy Telihold is ugyanúgy lenyűgöz.

Augusztus elején különleges alkalmat tartogatott nekünk a Teremtő. Az év Szuperholdja világított, de megmutatta magát már a Perseidák előfutára is. Nem hinném, hogy létezik olyan ember, aki ne látott volna csak egyszer is az életében hulló csillagot. Így visszagondolva én is kémleltem már az eget a vágyai beteljesedéséért izguló fiatalként, szerelmes asszonyként, a sorsa jobbra fordulásáért imádkozó nőként.

Sok- sok élményem kötődik a csillaghulláshoz, de mégis az egyik legkedvesebb az, ami a keresztlányommal együtt esett meg velünk. Lilcsi még óvodás volt és nálam töltött egy hetet augusztusban. Közben születésnapra voltam hivatalos Szilvásváradra, és csak úgy volt hajlandó velem eljönni ebbe a buliba, hogy megegyeztünk addig nem alszunk el éjszaka, amíg nem látja meg élete első hullócsillagát. Ahogy besötétedett, lapultunk a harmatos fűben, és vártunk és egyre jobban fáztunk. Már csaknem éjfél volt, de egy csillag sem könyörült meg rajtunk. Pedig nagy volt a tét. Lili azt kívánta, hogy kerüljön elő az a mesefilm dvb-je, amit a legeslegjobban szeretett. Végre megtörtént a csoda , egy óriási fénybomba szikrázott az égen.

Hiszek a hullócsillagok alatt kívántak beteljesedéséhez, de azért csak bebiztosítottam magam. Ráparancsoltam a tesómra, kerítse elő azt a dvd-t a föld alól is. Hazafelé fuvarozva a keresztlányomat felötlött bennem: milyen hálás lehet most nekem az meteor, hogy hozzájárultam a jó híre megőrzéséhez.

A Csillaghullás bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.

Igen, meghalt Mark Darcy . Nehezen fogadtam el én is, mint több oly sok más Helen Fielding rajongó, aki nemcsak film, hanem könyv formájában is kedvelője a Bridget Jones naplóinak.

A harmadik kötetet, a Bolondulásig-ot születésnapomra kaptam meg.  Kis kíváncsiként rögvest mindjárt a végéről kezdtem el olvasni, hátha csak egy szerzői fogás Marc halála és a tökéletes férfi mégis előkerül a regény végén.

De nem, Mark Darcy tényleg elhunyt egy balesetben.  Bridget ott maradt egyedül egy három hónapos kislánnyal és egy pár éves Markra kísértetiesen hasonlító kis sráccal. Az egyik pici volt, a másik kicsi.  Özvegyként  évekig úgy élt: egyik lábát tette a másik után, az élete egyetlen célja a gyerekei életben tartása.

Bridget naplói nők millióinak eddig egyet jelentettek azzal: létezik igazi. Mégis úgy érzem: ez a harmadik kötet, bár stílusában, karakterekben, kontextusaiban, szóhasználatában kísértetiesen hasonlít az előzőekre, mégis teljesen más. Bridget most lett NŐ.  Hogy összefügg  e  azzal, hogy Helen Fielding mit élt meg az elmúlt egy évtized alatt, amíg hallgatásba burkolózott, nem tudhatjuk. Ugyanis ő is azt állítja magáról, mint sok más női szerző: regényt irt, nem önéletrajzot.

A Briget Jones naplója 3. olyan mintha veled és velem történt volna meg. Olyan, ami veled is megtörténhet egyszer. Megtörténhet akkor is, ha te fordítasz hátat a párodnak, ha téged hagynak el. Lépni kell előre, újra és újra. Újrakezdeni.

És hogy született e  egy újabb tökéletes férfi, egy újabb Mark a kötetben azt nem árulom el. Mint a mesében, járjatok csak utána.

A Bridget bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.

Hiába engedhetem meg magamnak a nyaralást, mégsem tudtam elmenni az idén sehová sem , mert egyedül élek. Mondja szomorúan egy harminc évei fölött járó feltűnően csinos  hölgy az egyik kávézó teraszán.

A  baráti körömben  mindenki párkapcsolatban él, így még ők a tengerparton süttetik magukat , addig én itthon szomorkodom. A  munkahelyemen  kinéznek azért , mert úgymond két kapcsolat között vagyok. De ha bevallanám az igazat,  hogy ugyan  szakítottam a párommal , de a jövőbeli hercegnek még híre- hamva  sincs, akkor bizony még le is sajnálnának.

A statisztikai adatok szerint folyamatosan nő hazánkban az egyedüli háztartások száma ,  az állapot társadalmi elfogadottsága viszont  nem enyhül . Fehér holló ma  az,  aki  el mer menni szólóban nyaralni, szórakozó helyre , koncertre, kirándulni.  De  valóban csak a mások megítélésétől félünk ennyire  ? Hát bizony nemcsak ez a ludas.

Az agyunk érdekes dolgokat produkál  a kutatók szerint. A mindennapi életben az emberek akkor érzik magukat igazán csüggedtnek és elégedetlennek, amikor egyedül vannak és nincs semmi dolguk. Paradox módon , amikor látszólag valaki a legszabadabb , amikor azt teheti amit akar, akkor válik a legtehetetlenebbé.

Mi az oka ennek ? Ilyen helyzetekben- mikor nincs   napi robot , csak úgymond vagyunk –   a tudat összevissza kóborol.   Az a  tulajdonsága ugyanis az agyunknak, ha nem kap utasításokat tőlünk, össze vissza cikázik, elkezd benne úrrá lenni a káosz . Mivel  egy átlagos felnőttben több negatív lenyomat raktározódik el mint pozitív, előbb utóbb valami fájdalmas gondolatnál, kielégítetlen vágynál köt ki. Ha az ember  nem tudatos- hogy azonnal valami vidám ,  hasznos dologra terelje a figyelmét – akkor bizony elindul lefélé a hangulati lejtőn.

Minden párkapcsolati terapeuta azt tanítja: akkor vonzol társat az életbe, ha felszadult  vagy és élvezed az életed . De hogyan   lubickolhatnánk   úgy a szabadságodban , ha az agyunk  közben ezt a  kis játszmát játssza velünk ?

Sajnos rossz hír , hogy általános, mindenki számára használható gyógyír nem létezik. . Ha csak nem az,  amit a görögök már kétezer éve felírtak a Delphoi Jósda falára : Ismerd meg önmagad !

A Ismerd meg önmagad! bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.

Üdvözlet! Ez az első saját WordPress-bejegyzés. Módosítható, vagy törölhető, aztán megkezdhető a honlap tartalommal történő feltöltése!

A Helló Világ! bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.