Szeretem a csillagokat. Látványuk misztikuma valami megmagyarázhatatlan tisztelettel tölt el az Univerzum iránt. Figyelmeztet arra, hogy milyen parányi pont is vagyok az agyammal befoghatatlan végtelenben. Az év bármely szakában képes vagyok esténként, éjszakánként földbe gyökerezett lábakkal tekergetni a nyakam az ég felé. Fagyoskodtam már, hogy lássam a Mars, Vénusz Jupiter együttállást, de egy –egy Újhold vagy Telihold is ugyanúgy lenyűgöz.

Augusztus elején különleges alkalmat tartogatott nekünk a Teremtő. Az év Szuperholdja világított, de megmutatta magát már a Perseidák előfutára is. Nem hinném, hogy létezik olyan ember, aki ne látott volna csak egyszer is az életében hulló csillagot. Így visszagondolva én is kémleltem már az eget a vágyai beteljesedéséért izguló fiatalként, szerelmes asszonyként, a sorsa jobbra fordulásáért imádkozó nőként.

Sok- sok élményem kötődik a csillaghulláshoz, de mégis az egyik legkedvesebb az, ami a keresztlányommal együtt esett meg velünk. Lilcsi még óvodás volt és nálam töltött egy hetet augusztusban. Közben születésnapra voltam hivatalos Szilvásváradra, és csak úgy volt hajlandó velem eljönni ebbe a buliba, hogy megegyeztünk addig nem alszunk el éjszaka, amíg nem látja meg élete első hullócsillagát. Ahogy besötétedett, lapultunk a harmatos fűben, és vártunk és egyre jobban fáztunk. Már csaknem éjfél volt, de egy csillag sem könyörült meg rajtunk. Pedig nagy volt a tét. Lili azt kívánta, hogy kerüljön elő az a mesefilm dvb-je, amit a legeslegjobban szeretett. Végre megtörtént a csoda , egy óriási fénybomba szikrázott az égen.

Hiszek a hullócsillagok alatt kívántak beteljesedéséhez, de azért csak bebiztosítottam magam. Ráparancsoltam a tesómra, kerítse elő azt a dvd-t a föld alól is. Hazafelé fuvarozva a keresztlányomat felötlött bennem: milyen hálás lehet most nekem az meteor, hogy hozzájárultam a jó híre megőrzéséhez.