Robi az idén eldöntötte : ez a nyaralás más lesz. Két óvodás korú fiút nevelnek, ahol nem könnyű egyezségre jutni, pláne akkor amikor a szabadság szellői fújnak a tengerparton. Az indulást megelőző két héttel nemcsak a ruhákat, játékokat , gyógyszereket kezdték összepakolni, hanem egy kupaktanácsot is tartottak. Mindenkinek az volt a feladata, hogy két olyan tevékenységet találjon ki , amit a nyaralás alatt szeretett volna megvalósítani. A cetliket berakták egy befőttes üvegbe, ami szintén utazott velük a kocsi csomagtartójában.

Minden reggel úgy kezdődött, hogy a kívánságüvegből valaki vágyát elővették, és azt meg is valósították. Na persze , ez nem jelentette azt, hogy a két fiú soha nem kapott hajba , de valami mégis megváltozott. Hazafelé jövet ,amikor éjszaka éberen nyomta a gázpedált, jóleső érzés töltötte el a lebarnult, kifáradt , szundikáló szerettei körében. Úgy érezte véghez tudtak valami olyasmit vinni , ami szerető közösséggé kovácsolta őket.

Gábor már hónapok óta attól szenved, hogy serdülő lánya és a felesége szinte szót sem tud váltani egymással ordibálás nélkül. Az esték , a hétvégék olyanok, mintha vulkán szórná a köveket szerteszét a lakásban. Ő mindkettőjüket szereti, de igazságot nem tud tenni köztük. Egy barátjának mesélte el a kínlódását, aki egy családterapeuta módszerét ajánlotta. Legalább két hétig szóban ne beszéljenek egymással a felek, hanem írásban kommunikáljanak . Gábor alig mert előhozakodni az általa kicsit nevetségesnek, gyerekesnek hitt módszerrel, de annyira rosszul érzete már magát, hogy előadta kérését.

És csoda lett. Mire a problémák papírra vetődtek, elveszett az agresszív hang. A veszekedést sokszor a nevetés váltotta fel, mert a vitázó felek elkezdték kívülről látni saját magukat .

Gyerekkoromban az egyik kedvenc könyvem Bálint Ágnes Szeleburdi családja volt . Azt hiszem leginkább az vonzott bennük, hogy senki sem vette túl komolyan magát benne. Hogy hol és mikor van helye a komolyságnak, ennek eldöntése felnőtt érettség kérdése. De abban biztos vagyok, emberi kapcsolataink akkor működnek igazán, ha meg tudjuk őrizni magunkban azt a gyereket, aki képes volt önfeledten játszani..