Akkor most karácsony van ? – rángatta anyukája kabátja ujját egy tüneményes kislány a plázában a hétvégén. A fiatal mama hiába bizonygatta, hogy karácsonyra és a Jézuskára még várni kell , az apróság magasabb fokozatba kapcsolt.

Visítva kiabált: én is ezt akarom! Nekik miért lehet már karácsonyfájuk, nekem miért nem ?

Belegondoltam: ember legyen a talpán aki ész érvekkel képes megmagyarázni egy három évesnek , hogy a bevásárlóközpontokban , köztereken felállított fenyőfa csak a ráhangolódásunkat segíti az ünnepre, karácsony akkor van, amikor otthon, nálunk is kigyúlnak a fények.

Visszagondolva a gyerekkoromra én is arra emlékszem: nem igazán voltam mindig tisztában azzal, mikor mit ünneplünk. Pedig a kis faluban, ahol felnőttem az egyház , a szokások megadták a viszonyulást. Voltam első áldozó, bérmálkozó, rendszeres templomba járásra szoktattak a szüleim. Mégis sokszor azt éreztem elveszek a liturgiában. . Valahogy hiányzott a gyerekek nyelve a szertartásból. De megtanultam mi az Advent jelentése, vártam a kis Jézus megszületését, közben nem mertem senkitől sem megkérdezni: miért születik meg minden évben újra és újra.

Hogy könnyebb e a mai gyerekeknek eligazodni az ünnepvárásban ? A hétvégi apróság példája azt mutatja: nem minden esetben. Egyre kevesebben gondolkodnak el azon, milyen lehetőséget is ad nekünk az Advent ? Egy programsorozatot vásárokkal, koncertekkel , szórakozási lehetőségekkel ? Esti fényeket, díszkivilágítást ? Az időt arra, hogy bevásároljunk karácsonyra ?

Én is csak felnőttként jöttem rá arra, mindez a befelé fordulásról , az útról szól. Arról az útról amelynek a végén megszületik a fény.

És hogy mi is ez a fény az emberek életében ? A keresztényeknek a megváltó megszületése. Másoknak a családjuk féltő szeretete. A szerelmeseknek a párjuk ölelő karja. A szülőknek a gyermekük öröme. A nagymamáknak az unokájuk csillogó szeme.. Az özvegyeknek az örökké megmaradó emlékek. A magányosoknak a hit abban, hogy újra megtalálják a szerelmet és a szeretetet. Mert fény mindenkinek az életében ott van. Csak akarnunk kell meglátni…