Telefonfüggő vagy? Szegezte nekem kicsit morcosan az ismerősöm a kérdést, amikor a társalgás közepette elkezdtem babrálni a készülékem. Meghökkentem, mert eddig váltig azt gondoltam magamról, nincs az a műszaki cikk, ami engem magához tudna láncolni.

Kifejezetten egyet értek azokkal a mémekkel, amelyek az okos telefon használókat arra szólítja fel: nincs wifi, beszélgessetek! Határozottan dühít, ha azt látom az utcán sétálás közben: nem a környezetére, a közlekedésre figyel valaki, hanem a telefonjába, tabletjébe temetkezik.

Akkor engem is beszippantott az okos készülékek világa? Ha alaposan belegondolok, szinte nincs olyan perce az életemnek, amikor ne lenne velem a telóm. Nem is emlékszem arra, mikor kapcsoltam ki utoljára. A készülék ébreszt, figyelmeztet az időpontjaimra, hogy bizony újra késésben vagyok, azonnal látom az emailjaimat, használni tudom a munkámhoz szükséges appokat, de egy másodperc és a hírportálokon mindent tudok a világról.

Próbáltam kiszámítani mennyi időt is töltök az érintő képernyő simogatásával. Ekkor tudatosult bennem: ezek a készülékek csak akkor működnek, ha gyengédek vagyunk hozzájuk. Finomságot, tapintatot, törődést, türelmet igényelnek. Olyan tulajdonságokat, amelyek kiváló emberi erények. Ugyanis hiába erőszakoskodunk, csak finom érintéssel hajlandók működni, hiába vagyunk türelmetlenek, egy fölhöz csapásban csak veszíthetünk. Az egész fejlesztés abba az irányba mutat: szeretettel bánjunk velük. Lassan azon kapjuk magunkat, a telefonunk a legjobb barátunk.

Európa nagyobb városaiban egyre gyakrabban találkozunk olyan önkéntesekkel, akik ingyen ölelést osztogatnak. Olvastam a minap arról, hogy Németországban szakma lett az érintőnő szolgáltatás. A mai világunkban hiánycikk lett a simogatás, babusgatás, egymás megölelése. Vágyunk rá, és mégsem tesszük. Közben órákat simogatjuk a készülékünket. Te is, én is.

És hogy kell e nekünk ez az okos világ? Bizonyosan, hiszen nélküle már nem vagyunk képesek abban a tempóban haladni, amit elvár tőlünk a társadalom. A kérdés inkább az: tudunk e benne ember is maradni.