7 fejezet.

Ahogy a tavasz  erősödő  napsugarai  életet hoznak  a természetbe ,   Ákosnak  úgy tért vissza az ereje és az egészsége. A hírek arról szóltak, hogy balesete ellenére továbbra is ő pártja jelöltje. Eszter konstatálta a tényt, és azt is, hogy  felgyógyulásával  együtt újra  eltűnt a régi Ákos. Eltűnt az a férfi ,  aki az érintéséből felismerte őt, akiből ott abban a pillanatban , élet és halál között újra áradt a szerelem.

Ahogy visszakerült a mindennapok régi kerékvágásába úgy tűnt, mintha csak álmodta volna  azt a  kórházi délutánt. Mintha nem is vele, velük történt volna ez meg. Még mindig beleborzongott iratai elvesztésébe  és a lelepleződésbe.

A hétköznapok , a kampánymunka  visszazárta a palackba  érzelmeit. Ákos lénye  a munka tárgyává  vált számára .

Megtennéd, hogy mihamarabb az irodámba fáradsz ! – hallotta a telefonjában a  megbízója mondatát ,  akinek a hangjából  ismeretlen jegesség , elfojtott düh áradt.

Már a szóhasználata sem tetszett , hiszen  ilyen fajta stílusban eddig még nem kommunikáltak . Eszter nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy megbízói tisztelettel forduljanak felé. Bár soha nem fejezte ki szavakban, hogy mit vár el, tartása, választékos stílusa, kisugárzása egyértelművé tették a munkakapcsolat szabályait. Bizalmi viszonyban volt a megbízóival, de soha nem volt bizalmaskodó. Ahhoz, hogy sikerre vigye ügyfelét mindent tudnia kellett róla még a magánéleti problémáit is. Ő azonban mindig megtartotta azt a bizonyos lelki három lépést. A cél eléréséhez tisztánlátásra volt szüksége és ebbe még a baráti viszony sem fért bele.

Ugyan ki bosszanthatta már fel ennyire, hogy vele szemben is ilyen méltatlan hangot üt meg.  Az önuralmát  általában jól irányító   embert persze már látta sokszor kiborulni. Előfordult ,hogy  a  dühét úgy vezette le, hogy földhöz vágta a telefonját. De Eszternek ekkor sem rezdült még a szempillája sem. Tudta, hogy a tehetetlenség legősibb jele a törés-zúzás, de gyógyító erejű is egyben. Feloldást hoz, kibillenést és lehetőséget a megoldások megkeresésére.

Amikor benyitott az asztalnál ült. Szokásával ellentétben nem állt fel, nem üdvözölte , csak felnézett a papírból  ami előtte volt,  és tekintetével jelezte hogy üljön le. Sápadtan meredt az előtte lévő írásra, arcán látszott a döbbenet. Eszter érezte a felgyülemlett feszültséget. Rutinos tárgyalóként  azonban nem könnyítette meg a dolgát, nem kérdezett, hanem hallgatott.

Elárultál. Préselte ki magából ezt az egy szót, majd felállt és Eszter orra alá dugta az olvasnivalót.

Egy levél,  egy névtelen levél volt  az, ami ennyire kihozta a sodrából.  A jóakaratú  támogató sorai  Eszterről és Ákosról szóltak. Az aznapi postával érkezett , amit már a  titkárság is látott , hiszen az ő feladatuk volt  a postabontás.

A titkos viszonyuk elevenedett meg  a papíron , megfűszerezve összeesküvés elmélettel és az információk kiszivárogtatásának a vádjával.  Olyan adatok  is papírra vetődtek,  amiről csak Eszter és Ákos tudhatott. Eszter számára  nem volt kérdés, hogy kinek a megbízásból íródott ez a levél.

Igaz ez?- szögezte neki a kérdést.

Eszter  arcán némán peregtek lefelé a könnyek. Bár a szíve hangosan vert, a lelke darabjai tükör cserepekként hullottak szét a  belsejében,elviselhetetlen fájdalmat okozva .  Ákos évekkel ezelőtt a szerelmüket gyilkolta meg a hatalomért. Most  Eszter karrierjét  akarta megölni  ugyanezért.

A megbízójából előbukkant a férfi. Szavak nélkül is megérezte azt, hogy nem Eszter árulta el őt, hanem Esztert dobta oda a vetélytársa a politikai haszonszerzés oltárára.

8. Fejezet

Még mindig életben van ám a gondolat tilalom,  kócolta össze kedvesen  Eszter haját Péter, aki  látta hogy újra magába süpped, vélhetően  a történteket analizálja. A férfi napok óta el sem mozdult mellőle.  Őrizte álmát, cirógatta napközben, mosolyt csalt az arcára.  Az első döbbenet után minden cselekedetével  arra  koncentrált, hogy mielőbb felgyógyuljon  a nő, akinek az életében eddig nem ő játszotta a főszerepet, de érezte, hogy most talán megkaphatja ezt a helyet.  Az orvos szerint Eszter  egy kisebb idegösszeomláson esett át  ,ágy és gondolatnyugalom terápiát írt fel  számára.

Esztert teljesen váratlanul érte,hogy Péter a történet megismerése után is  ennyire kitartott mellette. Arra számított, hogy a levél nemcsak a karrierjét teszi tönkre, hanem a párkapcsolatát is, és még aznap este valamelyikük elköltözik. Nem így történt. Péter inkább magát vádolta, a saját hibájának tekintette, hogy nem tudott olyan közel kerülni Eszterhez, hogy megossza vele élete nagy fájdalmát, nyomasztó terhét. Abban azonban nem fogta vissza magát, hogy államtitkár urat egy gerinctelen féregnek nevezze . Sőt az addig soha a légynek nem ártó szelíd férfi  azonnal bikaölő torreádorrá változott mihelyst szóba kerültek az események.

Eszter  lelke gyógyulásának csalhatatlan jele volt, hogy már nem fájt ott legbelül, azon a ponton, ami Ákos neve hallatára eddig automatikusan működésbe lépett. Azon kapta magát, hogy az idegösszeomlása delete gombként  kitörölte az emlékei közül Ákost , eltűnt belőle múltjának egy darabja. Mintha az akkori Eszter egy másik ember lett volna ,nem ő.

Fogok még valaha nevetni? – kérdezte gyakran  Pétertől, aki nemcsak azon szorgoskodott, hogy  moped show-t tartson meghatározott időközönként, de azon is ,hogy Esztert rávegye, menjen vissza a megbízójához.

Ahhoz ,hogy meggyógyulj ,és végképp felépülj ebből, most az kell, hogy legyőzd őt mondogatta egyre gyakrabban. Tudod te is, ha egyszer  jól összetörtük  magunkat és az autónkat, még nem kell lemondanunk a vezetés szabadságáról.

Nemcsak Péter biztatta, hanem polgármestere is visszavárta.  A levélolvasás első dühe után ugyanis azonnal rájött, a levél célja pontosan az volt, hogy Esztert kiiktassa az ellenfél  a kampányból, ezzel gyengítve az ő nyerési esélyét.

Mint ahogy a kisiskolás félelme szertefoszlik az első iskolai nap után, úgy tűnt semmivé  Eszter szégyene  az első munkában töltött órák után. Mert  ott legbelül tudta, hogy óriásit hibázott akkor , amikor Ákos betegágyához ment, és hagyta, hogy az érzései vezessék. Megbántva ezzel megbízóját, társát , kitéve magát a pletykák céltáblájának.  Most döbbent rá csak igazán, hogy mennyire fontos számára, hogy mit gondolnak róla mások. De hogyan is jutott el idáig, hogy a gyerekként önbizalomtól duzzadó énképét, felnőtt sikeres nőként lecserélte a nem vagyok elég jóra. Hiszen  mi másért akart mostanában megfelelni mindenkinek, mi másért is jár leszegett fejjel  azután, hogy a volt szerelme haszonleső játékaira használta fel. Hol rontotta el?

Az önismereti elemzéseket felülírta az önfegyelme. Eldöntötte, hogy a következő két hónapban a figyelmét kizárólag a cél elérésére, a győzelemre irányítja. Most már tényleg nem akart hibázni.  Meg kellett találnia magában azt a középpontot, ahol az ellenfelet minden érzelem nélkül tudja látni. Mert a harag, a személyes sértődöttség is ugyanúgy elviszi a tisztánlátástól, elfogulttá teszi ,mint a szerelem.

A kezdet kezdetén célul tűzött irány beválni látszott. Az emberek tényleg egy új és friss , dinamikus jelöltre  vágytak. Bárkivel is beszéltek a kampány alatt , visszaigazolódott, egy jó irányba vitt városfejlesztési referencia , hitelesség, ő meg tudta csinálni érzés  belépőt hozhat a parlamentbe. Folyamatos visszajelzés volt az is, hogy egyre több településvezető, vállalkozó, cégvezető jelezte a támogatását. Olyanok is, akik mindig is Ákosban hittek, akik az ő holdudvarához tartoztak.

Eszter azonban nem akart lemondani a gerilla kampányról sem. Nem tartotta elégnek azt a negatív üzenetet, hogy Ákost egy megfáradt, elfásult jelöltnek mutassa be, aki bár sokat tett a térségért, de mégsem tett eleget.  Aki politikai hivatalnoki karrierjét nem használta ki eléggé ahhoz, hogy a térség vitorlájába fogja be annak szelét.  Hiába kutakodott, nem talált olyan adatokat, ami megalapozta volna  ezt a karaktergyilkosságát.

Bár elintézte sajtókapcsolatain keresztül, hogy a városi televízió stúdiók rendezzenek tv vitákat a jelöltek között, de hiába. Ákos minden egyes felkérést visszautasított azzal a válasszal, ő nem sajtókampányt szeretne nyerni , hanem választásokat, és inkább tölti idejét az emberek között, mint a jelöltek győzködésével.

Eszter teljesen tisztában volt azzal, a kampány sorsa nem a médiában dől el, azok az idők már elmúltak. De szerette volna kiugrasztani a bokorból a nyulat és  képernyőn  is megmutatni a világnak , mi a különbség az új, dinamikus energia és a megfáradt , enervált , jövőképet mutatni nem tudó  között.

Úgy fordultak rá az utolsó hétre, ismerve a kutatásokat , hogy  Ákos el fogja veszíteni a választást. Még a saját pártja soraiból is az szivárgott ki, hogy elégedetlenek vele. A hibát leginkább abban látták, hogy elmúlt belőle  a tűz,  a lelkesedés, az  erő, amivel el tudta addig hitetni az emberekkel: kizárólag ő benne bízhatnak.

A választások éjszakáján az első körzetekből jövő eredmények jelezték, fölényes ,  20 -30   százalékos győzelemmel számolhatnak. Bár a lelke mélyén Eszter a kezdetektől tudta, képes megcsinálni ezt  a szokásához híven,  az utolsó adatok beérkezéséig nem engedett fel. A teremben ahol az eredményváró éjszakát töltötték egyre nagyobb lett a hangzavar és az ováció, hiszen nyilvánvalóvá vált , ezt már nem lehet megfordítani. A megbízója arra kérte kísérje őt egy csendesebb helyre.

Eszter, sok köszönettel tartozom neked, de ezzel a telefonhívással amit most megejteni  készülök mindenképpen, közölte vele.  Már tárcsázta vissza Ákost, aki az előző néhány percben kereste  őt nyilván azért, hogy gratulációját fejezze ki.

Eszter csak állt és nagyon hálás volt neki. Minden  mondata Eszter  ki nem beszélt  gondolta volt. Minden szava kiállás azért a méltatlanságért, amit Ákos tett vele azzal a levéllel.

Na akkor azért csak kivittük 1-0-ra , mosolygott Eszterre , szemében a cinkos vagánysággal amivel sikerült  átlépnie  azt a lelki három lépés távolságot.

Epilógus

Ahogy kinyitotta reggel az ablakot édes fű illata csapta meg az orrát.  Azért is szeretett  itt élni , mert ez a ház mindent megadott  neki. A városiasság érzését, de gyermekkora illatait is, a nyári tücsökciripelést, a galambok búgását, a fekete rigók csevegését.

No meg a denevéreket , amelyek minden nyáron keresztes lovaggá változtatták   Pétert.  Vödörrel és felmosó fával a kezében, fejére a méhészekhez hasonlító védő felszerelést húzva harcolt velük. A  végén mindig a lovag győzött és a denevérek újra odakerültek  ahová valók, a kertbe.

A választások éjszakája óta szabadságra mentek Péterrel. Se telefon, se email, se internet, se politika, se hírek.  Péteren aznap reggelre már az internet  elvonási tünetek  látszottak, sőt az  ügyfelei sem vették jó néven , hogy napok óta nem hívta vissza őket.

Eszter is úgy döntött, visszatér a való világba . Kinyitotta  levelezését ,  ahol a barátok, ismerősök gratulációja mellett Ákos emailje  fogadta.  A tárgya ennyi: szeretlek.

Percekig bámulta a laptopja képernyőjét . Az első reakciója az volt, hogy olvasatlanul törli az üzenetet. Gyomra összeszorult, szíve majd kiugrott a helyéről, amikor mégis rákattintott a levélre.

Ákostól megkapta azt, amire évek óta vágyott. Azt, hogy elismerje, élete legnagyobb hibáját követte el akkor, amikor elengedte a  kezét. Amikor feláldozta őt a karrierje miatt.  Eszter kórházi látogatása után jelentette be a feleségének hogy elválik tőle. Mindent bevallott akkor kettőjük kapcsolatáról.A levelet nem az ő kampánystábja , hanem  a felesége írta. Akkor is örökre szeretni fogja az ő kis őzike lábúját, ha soha többé  nem láthatja  az életben ezután.

Eszter csak nézte a sorokat. Értette. De már nem érezte.

Kinézett az ablakon. A  magnólia bokor egyik ágán éppen egy mókus mutatta be akrobata mutatványát.

Vége

Fotó : Pinterest

A Őzike ( 4. rész , befejezés ) bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.

5.fejezet

Csak zokogott, zokogott és zokogott. Igen, pontosan ő miatta menekült el Ákos az ünnepségről, ő miatta karambolozott,ő miatta  került kórházba . Ő miatta fog meghalni Ákos.

Elmenekült  a városból, ki a fák és a sziklák közé. Cipelve magával bűntudatát, elhagyatottságát. Édesanyja és édesapja szeretetére vágyott,  a régi időkre amikor még mellette álltak.  A régi Ákost akarta, akinek a tiszta vize volt a sivatagban, őzikéje az erdőben.  Az ereje teljében lévő Ákosra vágyott, akinek az ölelő karjában örökre elveszett. Arra az életre vágyott ,amiben nincs  politikai. Ahol nem kell  félni mások megvetésétől, ítélkezésétől.

Mert mi lenne ha kiállna ország –világ elé és elmondaná: szerelmes  abba a férfiba akinek most  az elbukásán munkálkodik?

Mit válaszolna akkor, ha megkérdeznék, hogy milyen szeretet az olyan , ahol ellenfeleivé váltak egymásnak?

És milyen szerelem az övék ?

Hogyan juthattak el idáig?

A sok megválaszolatlan kérdés kimozdította Esztert az önsajnálatból.  Lassan zokogása is alább hagyott, úgy tűnt a könnyek forrása is kiapad egyszer.  Tudta, senkivel sem oszthatja meg titkát. Hiszen kinek mondhatná el? A mindig hűséges és megbízható Péternek, aki tenyerén hordozza? Bántsa meg őt azzal, hogy titokban még mindig Ákosra vágyik ? Soha nem tenne vele azért ilyet, hogy saját lelke megkönnyebbüljön.

Ott ,ahogy a fák között sétált, mint nyári zivatar után az ég, úgy kezdett kitisztulni lelke és az elméje.

Az eszével tudta, hogy Ákos a múltja egyik pótolhatatlan darabja. Tudta, hogy hosszú hónapokba telt, hogy el tudta engedni. Tudta, hogy Péter szeretetének köszönheti azt, hogy a lelkén Ákos ütötte lyukat be tudta foltozni.

Ákos ugyanis a szakításuk után teljesen átadta magát a politikai karrier építésének. Azzal, ahogy azon a délután kiszállt Eszter autójából be is zárta maga mögött életének azt a szakaszát.  Bár Eszter került minden alkalmat , ahol láthatta volna őt, mégis pontosan érezte azt, Ákos magában semmiféle kiskaput nem hagyott. Amíg együtt voltak valami különleges aranyszál kötötte őket össze. Egy aranyszál ami a szívük között volt. Azt érezték mintha szavak nélkül kommunikálnának, ha távol is voltak egymástól, mégis megérezték a másik hangulatát ,  érzéseit, vágyait.

Eszter hiába akarta az elválás után lélekben  felvenni Ákossal ezt a kapcsolatot, nem sikerült.  Ákos elvágta azt.

A kórházi ágya mellett azonban minden összezavarodott benne.

Hiszen nem is látta és hallotta őt, mégis az érintéséből  felismerte. Ákos mégiscsak szereti őt?

De mit változtat kettőjük életén az, hogy ennyi idő után sem múlt el az érzelmük egymás iránt?

Hiszen új életet kezdtek mindketten: ő boldog Péterrel,Ákos  pedig  a családjának és a karrierjének él.

Eszterbe lassan- lassan  visszatért  az erő.   Már nem vádolta magát. Arra gondolt édesanyja most büszke rá, ott fenn a mennyországban. Hiszen túl tudott lépni megbántottságán és sérelmein. Túl tudott lépni félelmein is. Most már biztos volt magában, hogy a legjobbat tette azzal, hogy meglátogatta Ákost a kórházban. Szeretetével  visszahozta őt az életbe.

6. Fejezet

Már másodszor vizsgálta át valamennyi táskáját.  Még azokat a retikülöket is, amelyeket  hónapok óta nem vett magához, hátha véletlenül oda keveredtek az iratai.  A dolgozó szobája összes polcát átpakolta már ,aprólékosan megvizsgálva mindent . Bár nem emlékszik  arra a mozdulatra, hogy oda helyezte volna a kis narancssárga tartótokot. Hiába kutatott az emlékezetében semmi támpontot nem talált arra, hová tűnhettek el az okmányai.  Ugyan mióta járhat papírok nélkül?

Ma sem jött volna rá erre , ha a telefonja  emlékeztetője nem  figyelmezteti a jogosítványa meghosszabbítására. Átkutatta a kocsija minden zegét- zugát , hátha ott csúszott ki a táskájából.  Ahogy egyre reménytelenebbnek látszott a felfedezés esélye, annak mértékében bosszantotta fel egyre jobban magát.  Miért pont vele történik ez meg? A keresés már idestova két órát vett el az életéből, közben a napi  feladatlistájáról nem fogytak az elintézni valók. Hogyan is fogytak volna, ha nem azt csinálja amit délelőttre előirányzott magának. Ha meg arra a jó tanácsra gondol , amit Péter az előbb  közölt vele- mármint, hogy azért történik ez vele, mert rendkívül túlhajszolt, és kezdjen bele egy félórás meditációba most azonnal-  legszívesebben rögvest a  földhöz csapott volna  valami keze ügyébe esőt. Éppen a konyha  felé vette az  irányt, hogy körbenézzen mi eshetne áldozatul a  hisztinek ,amikor  megszólalt a házi  telefonjuk.

A megyei kórház  igazgatósága  titkárságáról beszélek, Kovács Esztert keresem, hallatszott a vonal túlsó végéről egy kedves hang- Mielőtt Eszter bármit is kérdezhetett volna, közölte vele, hogy az államtitkár úr felesége megbízásából beszél. Ugyanis a hölgy megtalálta  Eszter okmánytartóját , benne az összes  dokumentummal államtitkár úr betegágyánál . Megkérte a titkárságot , hogy juttassa vissza  azt számára.

– Be tud jönni érte, vagy adjuk  fel  postán?- érdeklődött  szerény egyszerűséggel , miközben Eszter szinte megbénult a rémülettől és a döbbenettől.

Miután letette a kagylót továbbra is csak állt mozdulatlanul , mint aki sokkot kapott . Az ábránd, hogy szerelmükről csak ketten tudnak ,  semmivé vált.  Ákos felesége mindig is tudott kettőjükről ?  Ez a kérdés igazából eddig soha nem foglalkoztatta.  Ha így visszagondol  nem érezte soha riválisának. Talán azért,mert  nem talált benne semmi érdekeset. Egy átlagos diplomásnak látta, aki a hivatalnoki pályát választotta az orvoslás hivatása helyett.  Aki beérte azzal is, hogy olyan férjet kapott, aki nem lángolt érte. Aki alárendelte magát a férje akaratának, karrierjének. Aki  színtelen volt,akivel nem lehetett repülni.

Most ugyan mit fog tenni? Kattogott a fejében Eszternek. Ha ő találná meg a férje betegágyánál egy másik nő személyi iratait, akiről biztosan tudja, hogy a férje megbuktatására törekszik, ő szemtől szembe állna vele. Kérdőre vonná, mit keresett ilyen privát körülmények között nála.  Persze tovább is gondolná, és politikai tőkét kovácsolna ebből a lássuk be, óriási hibából. Mert ha csak a politikai ellenfelet látja benne, akkor bizony igencsak jól jönne a kampány alatt, hogy az ellenfél már a betegség szentségét sem tartja tiszteletben.

Egy szörnyeteg vagyok, vádolta magát . Ákos  még kórházban fekszik és  máris azt latolgatom, milyen politikai előnyre tudna szert tenni velünk szemben.  Ahelyett hogy örülnék neki ,hogy életben maradt és megköszönném  a feleségének ,hogy szemérmesen visszajuttatja hozzám a dokumentumaimat.

Miközben marcangolta magát újra megindult a fejében a kisördög. De számoljunk csak! Több, mint két hete már annak, hogy Ákosnál járt. Biztos még aznap megtalálta a  vélhetően a táskájából kicsúszó kis mappát, és akkor miért tartogatta magánál? Mire várt ?  Talán arra, hogy újra elmegy Ákoshoz?   Biztos hogy abban a rémületben kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy velem foglalkozzon, nyugtázta magában.

Én azért biztos nem érném be ennyivel, szövögette tovább a szálakat. Tudni szeretném, miért járt egy idegen nő a férjemnél, kérdeznék, utána járnék,  nyomozásba fognék. Kideríteném , van e közük egymáshoz. Miközben harcos önmagát elemezte  arra a megállapításra jutott, nagy szerencse ,hogy Ákos felesége teljesen más, mint ő.  Egyébként most óriási bajban lenne.

( Folytatása következik )

Fotó : Pinterest

A Őzike ( 3. rész ) bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.

Amikor kiszállt az autójából a látókői alkalmi parkolóban úgy érezte magát mintha a jégpályára lépett volna. A napok alatt vastagra hízott hóréteget jeges páncél fedte . A bükki pihenőhelyet nem takarították, favágók is régen jártak már errefelé, hogy utat tapostak volna a téli természetbe igyekvőknek.

Rajta kívül más nem is merészkedett erre a környékre ezen a vasárnapi délutánon. De minek is, hiszen látni is alig lehetett .Sűrű pára, nedves köd zárta el a világtól az égbe kívánkozó fákat. Pedig aki idáig felmászott, azt a látvány vonzotta. A látókői szikla tetejéről a fennséges Bükk tárulkozott ki , hirdetve a világ végtelenségét. A szemlélődő sohasem lehetett biztos abban, hol végződik a föld, és hol kezdődik a horizont..

Őt igazából nem a lenyűgöző távolba látás fogta meg a Látóköveken, hanem a tisztán látás. A sziklák iránti rajongása már gyerekkorában kezdődött. A kis falu legnagyobb kincsének, közeli barátjának abban az időben nem a szülői házat tekintette , hanem az erdő mélyén megbúvó sziklákat. Szófogadó, jó gyerekként , könnyen kezelhetőnek látták szülei, talán egyedül a nagyapja gyanította,hogy valami kettősség munkál benne.

A szorgalmas, szép, igyekvő kislány falta a könyveket, a mesék és regények világában cseperedett. A kétkedő érzésre, amely egész gyerekkorát végig kísérte máig is emlékszik. Olyannak látta magát ebben a családban ,mintha csak véletlenül és átmenetileg került volna hozzájuk. Ezért kitalált magának egy másik életet. Erről csak a kedvenc sziklái tudtak .Úgy vélte ha bárkivel megosztaná ezt, akkor a színes másvilág szertefoszlana. Olyan kudarccá válna, mint a szeretett nagyapja útja. Az erősnek, kétméteres óriásnak látott ember leventeként mezítlábas országos futóbajnok volt. Az édesapja halála kerékbe törte ezt a csodát.A fényből a falusi hétköznapok mindennapos taposó malmába került.

Ha köd, ha csúszás , akkor is megyek, döntötte el, és nekiindult a Látókő felé vezető ösvénynek. Mintha mágnesként vonzották volna magukhoz a kövek. Egész nap azt érezte, szüksége van arra a tisztánlátásra, amit csak ez a hely tud megadni számára. Itt fogalmazta meg az univerzumnak a kéréseit, itt indította útjára élete változtatni akarásának szándékait. Igazi gyökereinek tudta ezek a képződmények, amelyekből mint a mesebeli,soha ki nem fogyható forrásból örökké táplálkozhat.

Lefelé baktatott az ösvényen. Hamar rájött arra, hogy ha cipőjével bemélyedést vág a hóba, akkor ezek a lyukak biztonságot adnak a tovább haladáshoz. Kapaszkodók, morfondírozott. De valójában ki teremti meg az életünkben a kapaszkodókat? Az élet kínálja fel, hogy vegyük észre a lehetőséget, vagy a saját magunk döntünk úgy, hogy létrehozzuk és aztán nevesítjük ?

Kockáztatás nélkül nincsenek kimagasló eredmények, olvasta valahol a napokban . Jelen esetben céltalan kockázatvállalásnak ítélte meg a délutáni sétáját, mert ahogy mélyebbre ment az erdőben egyre inkább nehezebben közlekedett. Talán jelképes ez az út számomra és azt mutatja, mindig a nehezebb utat választom a céljaim elérésére?

A gomolygó ködben alig látta a sziklát. Ha először járna erre biztosan eltévedne. De tudta, hogy jó úton halad , ezért nem volt nyugtalan. Olyan ez az egész , mint az életem, villant be a felismerés. Sokszor karnyújtásnyira van előttem a cél, csak szemmel mégsem kivehető.A bensőmben már ott a napsütötte valóság, de a világban eltakarja azt valami.

Megállt a kövek alján, és egy pillanatra elbizonytalanodott. Száraz időben is ügyességet követelő a felkapaszkodás, nemhogy ilyen jeges- havas körülmények között. Fölmenni még csak fel lehet,- kezdett kételkedni- de lejönni hogy fog ? Miért korlátozom be a képességeimet? Szegezte magának a kérdést azonnal. Ahová fel lehet jutni, onnan le is lehet jönni, döntött és nekivágott.

Az fehér vakságban nemhogy a lázbérci tavat , de még a közeli fák csúcsait sem észlelte, csak a képzelete rajzolta maga elé. Leült a szokott helyére, a kiálló csúcsra. Ahogy érintkezett a kővel, varázsütésre minden porcikáját átjárta az öröm és az elégedettség. Szinte eggyé vált a sziklával amin megpihent . Megállt az idő, elfogyott a tér , beleolvadt az univerzumba. A gondolatok már nem cikáztak az agyában, a félelem is kifogyott belőle. Csak egyszerűen volt. Arra eszmélt, hogy egyre inkább fázik. Felállt, és megfogalmazta a háláját az univerzumnak azért, amiért ilyen különlegességgel ajándékozta meg a földet.

Ideje mennem, figyelmezette magát. Lefelé indult a meredek lejtőn. A lábát berakta az első mélyedésbe, kezével kitámasztotta testét . A táskájában megszólalt a telefonja. A fia volt az, aki a hóviszonyokról érdeklődött. Ahogy helyére rakta a mobilját valami ösztönös megérzéssel visszatekintett Lázbérc irányába.

Nem akart hinni a szemének. A nap a horizont alján helyet követelt magának. A melengető sugarak lyukat vágtak a ködpaplanba. A gyerekkori játéka jutott eszébe, amikor összeszorított szempillái mögül szemlélte a valóságot. Ahogy akkor tágult pillantása és homályosból váltott élesre a világ, épp úgy elevenedett meg itt is a másodperc tört része a természet.

A nagy rendező által megírt forgatókönyv alapján szabadult ki egy-egy erdős rész a fogságból.Az addigi valami hirtelen semmi lett, kapitulálva egy magasabb akaratnak. A kozmikus örömtől hevesen vert a szíve. Arra a megállapításra jutott, bár élete csak és kizárólag egy irányba , előre halad, olykor azért érdemes visszafelé is tekintenie..

A Az út bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.