Őzike ( 3. rész )

Bejegyezte 0 , , , , Permalink 1

5.fejezet

Csak zokogott, zokogott és zokogott. Igen, pontosan ő miatta menekült el Ákos az ünnepségről, ő miatta karambolozott,ő miatta  került kórházba . Ő miatta fog meghalni Ákos.

Elmenekült  a városból, ki a fák és a sziklák közé. Cipelve magával bűntudatát, elhagyatottságát. Édesanyja és édesapja szeretetére vágyott,  a régi időkre amikor még mellette álltak.  A régi Ákost akarta, akinek a tiszta vize volt a sivatagban, őzikéje az erdőben.  Az ereje teljében lévő Ákosra vágyott, akinek az ölelő karjában örökre elveszett. Arra az életre vágyott ,amiben nincs  politikai. Ahol nem kell  félni mások megvetésétől, ítélkezésétől.

Mert mi lenne ha kiállna ország –világ elé és elmondaná: szerelmes  abba a férfiba akinek most  az elbukásán munkálkodik?

Mit válaszolna akkor, ha megkérdeznék, hogy milyen szeretet az olyan , ahol ellenfeleivé váltak egymásnak?

És milyen szerelem az övék ?

Hogyan juthattak el idáig?

A sok megválaszolatlan kérdés kimozdította Esztert az önsajnálatból.  Lassan zokogása is alább hagyott, úgy tűnt a könnyek forrása is kiapad egyszer.  Tudta, senkivel sem oszthatja meg titkát. Hiszen kinek mondhatná el? A mindig hűséges és megbízható Péternek, aki tenyerén hordozza? Bántsa meg őt azzal, hogy titokban még mindig Ákosra vágyik ? Soha nem tenne vele azért ilyet, hogy saját lelke megkönnyebbüljön.

Ott ,ahogy a fák között sétált, mint nyári zivatar után az ég, úgy kezdett kitisztulni lelke és az elméje.

Az eszével tudta, hogy Ákos a múltja egyik pótolhatatlan darabja. Tudta, hogy hosszú hónapokba telt, hogy el tudta engedni. Tudta, hogy Péter szeretetének köszönheti azt, hogy a lelkén Ákos ütötte lyukat be tudta foltozni.

Ákos ugyanis a szakításuk után teljesen átadta magát a politikai karrier építésének. Azzal, ahogy azon a délután kiszállt Eszter autójából be is zárta maga mögött életének azt a szakaszát.  Bár Eszter került minden alkalmat , ahol láthatta volna őt, mégis pontosan érezte azt, Ákos magában semmiféle kiskaput nem hagyott. Amíg együtt voltak valami különleges aranyszál kötötte őket össze. Egy aranyszál ami a szívük között volt. Azt érezték mintha szavak nélkül kommunikálnának, ha távol is voltak egymástól, mégis megérezték a másik hangulatát ,  érzéseit, vágyait.

Eszter hiába akarta az elválás után lélekben  felvenni Ákossal ezt a kapcsolatot, nem sikerült.  Ákos elvágta azt.

A kórházi ágya mellett azonban minden összezavarodott benne.

Hiszen nem is látta és hallotta őt, mégis az érintéséből  felismerte. Ákos mégiscsak szereti őt?

De mit változtat kettőjük életén az, hogy ennyi idő után sem múlt el az érzelmük egymás iránt?

Hiszen új életet kezdtek mindketten: ő boldog Péterrel,Ákos  pedig  a családjának és a karrierjének él.

Eszterbe lassan- lassan  visszatért  az erő.   Már nem vádolta magát. Arra gondolt édesanyja most büszke rá, ott fenn a mennyországban. Hiszen túl tudott lépni megbántottságán és sérelmein. Túl tudott lépni félelmein is. Most már biztos volt magában, hogy a legjobbat tette azzal, hogy meglátogatta Ákost a kórházban. Szeretetével  visszahozta őt az életbe.

  1. Fejezet

Már másodszor vizsgálta át valamennyi táskáját.  Még azokat a retikülöket is, amelyeket  hónapok óta nem vett magához, hátha véletlenül oda keveredtek az iratai.  A dolgozó szobája összes polcát átpakolta már ,aprólékosan megvizsgálva mindent . Bár nem emlékszik  arra a mozdulatra, hogy oda helyezte volna a kis narancssárga tartótokot. Hiába kutatott az emlékezetében semmi támpontot nem talált arra, hová tűnhettek el az okmányai.  Ugyan mióta járhat papírok nélkül?

Ma sem jött volna rá erre , ha a telefonja  emlékeztetője nem  figyelmezteti a jogosítványa meghosszabbítására. Átkutatta a kocsija minden zegét- zugát , hátha ott csúszott ki a táskájából.  Ahogy egyre reménytelenebbnek látszott a felfedezés esélye, annak mértékében bosszantotta fel egyre jobban magát.  Miért pont vele történik ez meg? A keresés már idestova két órát vett el az életéből, közben a napi  feladatlistájáról nem fogytak az elintézni valók. Hogyan is fogytak volna, ha nem azt csinálja amit délelőttre előirányzott magának. Ha meg arra a jó tanácsra gondol , amit Péter az előbb  közölt vele- mármint, hogy azért történik ez vele, mert rendkívül túlhajszolt, és kezdjen bele egy félórás meditációba most azonnal-  legszívesebben rögvest a  földhöz csapott volna  valami keze ügyébe esőt. Éppen a konyha  felé vette az  irányt, hogy körbenézzen mi eshetne áldozatul a  hisztinek ,amikor  megszólalt a házi  telefonjuk.

A megyei kórház  igazgatósága  titkárságáról beszélek, Kovács Esztert keresem, hallatszott a vonal túlsó végéről egy kedves hang- Mielőtt Eszter bármit is kérdezhetett volna, közölte vele, hogy az államtitkár úr felesége megbízásából beszél. Ugyanis a hölgy megtalálta  Eszter okmánytartóját , benne az összes  dokumentummal államtitkár úr betegágyánál . Megkérte a titkárságot , hogy juttassa vissza  azt számára.

– Be tud jönni érte, vagy adjuk  fel  postán?- érdeklődött  szerény egyszerűséggel , miközben Eszter szinte megbénult a rémülettől és a döbbenettől.

Miután letette a kagylót továbbra is csak állt mozdulatlanul , mint aki sokkot kapott . Az ábránd, hogy szerelmükről csak ketten tudnak ,  semmivé vált.  Ákos felesége mindig is tudott kettőjükről ?  Ez a kérdés igazából eddig soha nem foglalkoztatta.  Ha így visszagondol  nem érezte soha riválisának. Talán azért,mert  nem talált benne semmi érdekeset. Egy átlagos diplomásnak látta, aki a hivatalnoki pályát választotta az orvoslás hivatása helyett.  Aki beérte azzal is, hogy olyan férjet kapott, aki nem lángolt érte. Aki alárendelte magát a férje akaratának, karrierjének. Aki  színtelen volt,akivel nem lehetett repülni.

Most ugyan mit fog tenni? Kattogott a fejében Eszternek. Ha ő találná meg a férje betegágyánál egy másik nő személyi iratait, akiről biztosan tudja, hogy a férje megbuktatására törekszik, ő szemtől szembe állna vele. Kérdőre vonná, mit keresett ilyen privát körülmények között nála.  Persze tovább is gondolná, és politikai tőkét kovácsolna ebből a lássuk be, óriási hibából. Mert ha csak a politikai ellenfelet látja benne, akkor bizony igencsak jól jönne a kampány alatt, hogy az ellenfél már a betegség szentségét sem tartja tiszteletben.

Egy szörnyeteg vagyok, vádolta magát . Ákos  még kórházban fekszik és  máris azt latolgatom, milyen politikai előnyre tudna szert tenni velünk szemben.  Ahelyett hogy örülnék neki ,hogy életben maradt és megköszönném  a feleségének ,hogy szemérmesen visszajuttatja hozzám a dokumentumaimat.

Miközben marcangolta magát újra megindult a fejében a kisördög. De számoljunk csak! Több, mint két hete már annak, hogy Ákosnál járt. Biztos még aznap megtalálta a  vélhetően a táskájából kicsúszó kis mappát, és akkor miért tartogatta magánál? Mire várt ?  Talán arra, hogy újra elmegy Ákoshoz?   Biztos hogy abban a rémületben kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy velem foglalkozzon, nyugtázta magában.

Én azért biztos nem érném be ennyivel, szövögette tovább a szálakat. Tudni szeretném, miért járt egy idegen nő a férjemnél, kérdeznék, utána járnék,  nyomozásba fognék. Kideríteném , van e közük egymáshoz. Miközben harcos önmagát elemezte  arra a megállapításra jutott, nagy szerencse ,hogy Ákos felesége teljesen más, mint ő.  Egyébként most óriási bajban lenne.

( Folytatása következik )

Fotó : Pinterest

1
some image

No Comments Yet.

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.