Ha megválaszthatnám, hogy a következő életemben milyen nemzetiségűként szülessek  újra azt hiszem, az olaszt választanám. Feltéve, ha létezik ilyen opció.

Itáliába szerelmesnek lenni mondják sokan, nem nagy kunszt. Olyan földrajzi, történelmi, éghajlati csodákkal büszkélkedik az ország, amelynek töredékével is beérnék más népek.

A nyolcvanas években, amikor én voltam fiatal óriási fogás volt hozzámenni egy olasz férfihoz. Ahogy kinyíltak a határok, majd mikor munkát is vállalhattunk Európában ez a varázs valahogy eltűnt. Turistaként persze ma is közkedvelt célpont Olaszország, de a mai lányok osztrák, angol, német vőlegényekkel érkeznek haza.

Egy közeli ismerősöm egy évtizedet élt Itáliában, akit arról faggattam: mitől olyan láthatóan boldogok és elégedettek az olaszok. Mint kiderült, őt az első években kifejezetten idegesítette az, hogy azt érezte : nem szakadnak bele a munkába. Ráérnek egymással beszélgetni hosszasan, hétköznap estéken is társasági életet élnek, hangosabbak a kelleténél, és augusztusban a Ferragosto idején (Nagyboldogasszony napja) megáll az élet.

Aztán kezdte más szemüvegen is nézni őket. Észrevette, az olaszok keveset használják, a magyarban olyan gyakori kellene kifejezést. Itthon ő abban nőtt fel-,amit az édesanyjától tanult- mindig kell valami hasznos elfoglaltság.  Az egész napos iskola utáni különórák, a hétvégén a saját szobája takarítása, főzni, segíteni otthon, sportolni. Mindig valami értelmeset csinálni, erőfeszítéseket tenni, mert csak úgy lehet haladni az életben.

Azt tapasztalta: az olaszok nem feszengnek azon mit nem csináltak meg, hanem azzal vannak elfoglalva ,mit tesznek éppen. Szeretik a munkájukat, de nem válnak rabszolgájukká. Nem rangsorolnak állandóan, nincs fontos sürgős feladat, csak teendő van. És nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is kacagnak. Minden nap, és nemcsak a vicceken.

Egy útikönyben olvastam azt: az olaszok jobban élnek annál, mint amit az élet kínál nekik. Arra koncentrálnak, amilyük van, és nem arra, ami nincs.   Az évszázadok óta használt mediterrán népekkel azonosított  Carpe Diem kifejezés teljesen új megvilágításba került számomra ezzel. Már csak az a kérdés, hogy a megtanulásához meg kell e várnunk a következő reinkarnációnkat.