Kell e egy olyan férfival kapcsolatban maradni, aki azt várja tőled , hogy te legyél a lelki hangulat felelőse? Kell e egy olyan házasságban maradni, ahol csak te nem akarod észre venni, hogy a férjed félrelép ? Kell e kamasz fiadnak csak azért azonnal megbocsátani a veled folytatott tiszteletlen viselkedéséért , mert az anyja vagy? Egyáltalán vissza kell e adni a feléd irányuló bántásból az embertársaidnak valamicskét ?

A keresztény kultúrában a megdobnak kővel dobj vissza kenyérrel elvén nevelkedtünk. Bár a mai társadalomban a kő helyett már téglával hajigálnak, de legtöbbünkben a jól belénk nevelt elvárások működni kezdenek a röpködő tárgyak láttán. Amikor válaszreakcióként bedühödünk bizony még a sziklákat is megmozgatnánk, de a megrögzött bosszúállókon kívül a többség – miután lenyugszik – elkezd lelkiismeret furdalást érezni : vajon jól cselekedett e?

Almási Kitti pszichológus járt a napokban Miskolcon , ahol előadása a bátorságról és az önmagunk mellett való kiállásról szólt. Arról beszélt: a társadalomban, a kapcsolatainkban miért olyan nehéz önmagunknak lenni. Miért kényszerítünk magunkra olyan viselkedést, amitől nap, mint nap borsódzik a hátunk, következményeként folyamatosan szorongunk .

A kérdésekre egyszerű megoldást kaptunk: azért mert attól félünk ,hogy nem fognak szeretni bennünket. Amikor a közösségi oldalakról az ömlik ránk, hogy minden problémára a szeretet a válasz, lehet hogy kicsit snasszul hangzik ez a megállapítás. De ha mélyebbre nézünk: tényleg ez van.

Almássi Kitti nemcsak avatott szakértője szakmájának, hanem igazi cégére is. Egy nagyszerű nő, aki nem fél megmutatni önismereti utazásait a nagyközönségnek, és erőt is adni ahhoz, hogyan lépjünk ki félelemmel bélelt komfortzónánkból.

Az igazi nagy kérdés mégis egy hallgató szájából hangzott el: hogyan kezdjünk neki kiállni magunkért. Ahhoz hogy sikerélményünk legyünk apró helyzetekben teszteljük bátorságunkat. Például ha ott tartunk, hogy a családunk minden tagja amit teszünk érte , nem ajándékként,hanem eleve neki kijáró juttatásként értékel, visszafelé menni ebből a szituációból nem kis harcokat vetít előre. Ha eddig rabszolgának éreztük magunkat otthon, jusson eszünkbe: a felszabadulás mindig erőfeszítéssel jár. A csatában áldozatok is lesznek, de egyet biztos nyerünk: a jó közérzetünket.