Annyiszor megfogadtam már, hogy változtatok néhány rossz szokásomon, de képtelen vagyok rá! Ugye Ön számára is ismerősen csengenek ezek a panaszok?

Brigedt Jones óta tudjuk, az a minimum januárban, hogy leadunk néhány kilót, rendszeresen sportolunk, kirándulunk, és friss levegőt szívunk. Az edzőtermek működtetői a tanúi annak: év elején megugrik a látogatottságuk, majd szépen minden visszatér a régi kerékvágásba.

Miért is olyan nehéz változtatnunk? A válasz az agyi működésünkben keresendő, amit a pszichológusok állandóságra törekvésnek írnak le. Ettől a ponttól való elmozduláshoz energiára, motivációra van szükségünk. És ez bizony egy fáradtságos folyamat.

Instant világunk sem segít bennünket ebben. A ránk ömlő információk arra biztatnak: elég egy pirulát bekapnunk és máris rendben van minden. Halálra ehetjük magunkat egészségtelen ételekkel, és azonnal ott a megoldás a gyomorpuffadásra, fájdalomra, fogyásra. Ha magunkra kenünk egy krémet máris ötven pluszosból friss, ropogós harmincas menyecske tekinthet vissza ránk.

Mi a baj velünk manapság? Elveszítettük a realitásérzékünket vagy megelégszünk a pótcselekvések kipipálásával?
Kata mesélte, hogy férjével való házassága akkor kezdett megromlani, amikor kiderült: a párja nem tud olyan következetes lenni, mint ő. Hiába döntötték el: takarékoskodnak új lakásra, a párja képtelen volt erre. Az örökös veszekedések felőrölték a kapcsolatukat. Julcsi úgy került zsákutcába: éveken keresztül várt arra, a társa letegye a boros poharat. Mivel az ígérgetéseken túl sok mindent nem ért el, véget vetett a kapcsolatának.
Érdemes e olyan párkapcsolatba belefognunk, ahol azonnal látjuk: csak akkor tudunk együtt élni a másikkal, ha az változni fog? Hagyjuk e magunkat megváltoztatni a másik által úgy, hogy azt ne vereségként fogjuk fel?
Egy dohányzásról leszoktató szakember tapasztalata nem sok jót vetít előre: az életünkben csak és kizárólag akkor tudunk véget vetni valaminek, ha önmagunk is meguntuk azt.