Mitől rettegnek leginkább a nők ? Tette fel a kérdést a hatvanas évei elején járó francia- amerikai írónő a Francia nők nem ráncosodnak könyvében. Hát , leginkább attól, ha öregnek nézik őket . Hangzott a világot manapság leginkább foglalkoztató válasz.

Coco Chanel már a saját korában is arról beszélt: negyven év után már senki sem fiatal , de ellenállhatatlan élete végéig maradhat !De hogyan lehetünk azok, amikor lelkünkben fiatalnak érezzük magunkat, de a tükörből nem az néz vissza ránk, amit ott belül látunk ?

A francia nők megoldási receptje , hogy szembenéznek az öregedéssel, és nem folytatnak szélmalomharcot ellene. De a rendelkezésükre álló eszközökkel megtesznek mindent azért, hogy emelt fővel járhassanak.
Az amerikaiak éllovasai az önáltatásnak, amely az örök fiatalságról szól . Nem véletlen ,hogy toronymagasan vezetik a kozmetikai beavatkozások ranglistáját.

Apai ágon származásom kiskőrösi. Nagymamám – hét lánytestvérével együtt – élete végéig hordta a viseletet. Keményített alsószoknyák , pruszlikok, minden reggel kontyba rendezett haj. Soha nem láttam úgy őket még hetvenen felül sem, hogy ne lett volna a ruhájuk makulátlan. Pedig szőlőt kapáltak, özvegyen maradtak. De a viseletük olyan volt, mint fiatal korukban. Emlékszem Éva nénire, nagymamám húgára, aki nyolcvan körül is festette a haját, mármint azokat a tincseket, amit meghagytak nekik az évek.

Mindig eszembe jutnak a kiskőrösi őseim , amikor elhízott, elhanyagolt, a nőiességüket feladó, csak anyaként vagy nagymamaként funkcionáló nőkkel találkozom. Akkor is ,amikor ötven feletti mellplasztikázott műcsajok vonulnak tiniknek való minikben és vihogva a főutcán.

Eszembe jut Éva néni, aki nem akart más lenni huszon és nyolcvan évesen is, mint Ő maga. Önmaga. Aki mindent elkövetett azért, hogy emelt derékkal járjon- és ringó csípővel a bő szoknyában- akkor is amikor már a nyolcvanat lépte túl..

Fiatalon sokszor pöröltem a sorssal, hogy meríthetett volna nagyobb kanállal a szépségből nekem, hiszen lett volna honnan a kiskőrösi őseimtől. Ma már tudom: a tartásuk volt a legtöbb amit nekem ajándékozhattak.