Kioldódott bennem a sztereotípia gomb amikor Thesszalonoki bevezető szakaszához értünk. Az útelválasztó színpompás leanderek rácsodálkozása után egy elhagyatott világ tárult elénk. Üres üzemcsarnokok, graffitik mindenütt. No, hát ezért tartanak ott ahol.

Hová jöttünk, fogtam a fejem akkor, amikor a hat sávos úton a helyzetjelzőjét kivillantva öszvérként megmakacsolva leállt előttünk egy helyi autós. Kellett nekünk belvárosi szálloda, kezdtem dühöngeni magamban, amikor a google térkép és a házakra kiirt utcanevek sehogy sem egyeztek egymással.

Ahogy kinéztünk magunknak egy zsebkendőnyi területet, ami szabadnak látszott, egy mosolygós férfi szólt hozzánk. Miután angolul kedvesen elmesélte merre menjünk, hol találunk parkolót, közölte, a helyi policia előtt várakozunk, de semmi probléma. Még mindig szorongtam, amikor a közterület felügyelő , munkáját félre tolva , azonnal reagált az orra elé dugott voucherünkre. Akkor kezdtem megnyugodni, amikor a privát parkolót üzemeltető srác segített a csomagjainkat becipelni a szállodába.

Thesszaloniki , egyenlő káosz berögzülésem a következő napokban teljesen más irányt vett. Az éjjel is mindig derűs szendvicses lány láttán, a számukra teljesen természetes segítőkész hozzáálláson, a széles mosolyon ami az arcukon felderült, amikor kiderült Magyarországról jöttünk. Rácsodálkoztam a negyven fokban is divatosan öltözött nőkre , a bármilyen korú, görög istenekre emlékeztető rendkívül vonzó férfiakra . A nyitottságra, az optimizmusukra , amit a késpengeélen táncoló gazdaságuk ellenére sem veszítettek el.

Bár az európai híradások az Athénban hitelek elengedése mellett tüntető , a tizenhatodik nyugdíj bevezetését igenlő görögök képet festik elénk, a hétköznapok mást mutatnak. Ahol én jártam, ott a turizmusból élő kisvállalkozók-, akik szintén nem szeretnek, számlát adni- tudják, a decembert a könyvelésben a január követi, és nem özönlik az országba a tizenharmadik havi turista tömeg sem.

Hazafelé jövet egy dinamikusan fejlődő városrészen át hagytuk el a Thesszalonikit. Krisztosnak – a mai kor Zorbájának a mondatain elmélkedtem. . Az ötvenes évei közepén járó, amerikai egyetemen végzett, a 2008-as válságban ingatlanjai nagy részét elveszített sármos görög úgy gondolja: bármilyen mélyen is vagy, de ha az újhoz hozzákezdesz, a zene úgyis megjön hozzá.