Gabriella Chanel sosem szerette a Coco becenevet, amellyel örökre beírta a nevét a világ divattörténetébe. Az oka az volt, hogy a neve a senkiségre emlékeztette. Akkor ragasztották rá, amikor középszerű kis bárokban énekléssel próbálkozott. Legalábbis ha hinni lehet Henry Gidel szerzőnek, aki történelmi adatokkal és kor dokumentumokkal alátámasztott monográfiát irt a varrólányból lett divatikonról.

Olvasó, író emberként szeretek nyáron a strandon, a tóparton regényeket olvasni. Sőt csak úgy találomra böngészni a könyvesboltban, aztán amikor a kezemben, a kosaramban marad valami, utólag mindig rajövök, nincsenek véletlenek.

Coco Chanel is így került hozzám. No persze nincs olyan nő aki ne ismerne fel egy chanel kosztümöt, egy chanel táskát, vagy egy Chanel No.5-öt.És akkor még nem beszéltünk azokról az aforizmákról ami a facebooknak köszönhetően hetente egyszer biztos fellelhető az oldalunkon.

Amikor a kezemben maradt a kötet a borítón a következő szövegre lettem figyelmes: Az árvaházban nevelkedett Gabriella nemcsak zseniális divattervező, remek üzletasszony, hanem nagyvonalú mecénás is volt. De a szerelemben kevésbé volt szerencséje…

Hát igen, Coco soha nem ment férjhez, és a férfiakhoz fűződő viszonya teljesen ellentmondásos volt . ( No nem azért mert a saját nemét szerette) Az, hogy egyáltalán labdába rúghatott nőként , egy fillér nélkül az üzleti világban száz évvel ezelőtt, azt a férfiaknak köszönhette. Kitartott fiatal lány volt, aki gyűlölte ezt a státuszt, és élete végig a függetlenségéért harcolt.

Napok óta az jár a fejemben: Coco ugyanazokkal a dilemmákkal küzdött mint ma a nők többsége. Hol a nő helye ? Mi a szabadságunk ára ? Ha eltartottak vagyunk,akkor az felér e egy kitartottsággal? Meg tudjuk e találni a család és a karrierünk egyensúlyát ? Fel merjük e vállalni azt az érzést, hogy igenis öröm élményünk van a munkánkban? És akinek nem lehet gyereke , az örökre egy másodrendű nő marad ?

Kattognak a kérdések a fejemben, amire a monográfia nem adott választ. Arra viszont igen, érdemes kitörni a középszerűségből. Még akkor is , ha nem írjuk be magunkat a divat nagy történelem könyvébe.