5.fejezet

Csak zokogott, zokogott és zokogott. Igen, pontosan ő miatta menekült el Ákos az ünnepségről, ő miatta karambolozott,ő miatta  került kórházba . Ő miatta fog meghalni Ákos.

Elmenekült  a városból, ki a fák és a sziklák közé. Cipelve magával bűntudatát, elhagyatottságát. Édesanyja és édesapja szeretetére vágyott,  a régi időkre amikor még mellette álltak.  A régi Ákost akarta, akinek a tiszta vize volt a sivatagban, őzikéje az erdőben.  Az ereje teljében lévő Ákosra vágyott, akinek az ölelő karjában örökre elveszett. Arra az életre vágyott ,amiben nincs  politikai. Ahol nem kell  félni mások megvetésétől, ítélkezésétől.

Mert mi lenne ha kiállna ország –világ elé és elmondaná: szerelmes  abba a férfiba akinek most  az elbukásán munkálkodik?

Mit válaszolna akkor, ha megkérdeznék, hogy milyen szeretet az olyan , ahol ellenfeleivé váltak egymásnak?

És milyen szerelem az övék ?

Hogyan juthattak el idáig?

A sok megválaszolatlan kérdés kimozdította Esztert az önsajnálatból.  Lassan zokogása is alább hagyott, úgy tűnt a könnyek forrása is kiapad egyszer.  Tudta, senkivel sem oszthatja meg titkát. Hiszen kinek mondhatná el? A mindig hűséges és megbízható Péternek, aki tenyerén hordozza? Bántsa meg őt azzal, hogy titokban még mindig Ákosra vágyik ? Soha nem tenne vele azért ilyet, hogy saját lelke megkönnyebbüljön.

Ott ,ahogy a fák között sétált, mint nyári zivatar után az ég, úgy kezdett kitisztulni lelke és az elméje.

Az eszével tudta, hogy Ákos a múltja egyik pótolhatatlan darabja. Tudta, hogy hosszú hónapokba telt, hogy el tudta engedni. Tudta, hogy Péter szeretetének köszönheti azt, hogy a lelkén Ákos ütötte lyukat be tudta foltozni.

Ákos ugyanis a szakításuk után teljesen átadta magát a politikai karrier építésének. Azzal, ahogy azon a délután kiszállt Eszter autójából be is zárta maga mögött életének azt a szakaszát.  Bár Eszter került minden alkalmat , ahol láthatta volna őt, mégis pontosan érezte azt, Ákos magában semmiféle kiskaput nem hagyott. Amíg együtt voltak valami különleges aranyszál kötötte őket össze. Egy aranyszál ami a szívük között volt. Azt érezték mintha szavak nélkül kommunikálnának, ha távol is voltak egymástól, mégis megérezték a másik hangulatát ,  érzéseit, vágyait.

Eszter hiába akarta az elválás után lélekben  felvenni Ákossal ezt a kapcsolatot, nem sikerült.  Ákos elvágta azt.

A kórházi ágya mellett azonban minden összezavarodott benne.

Hiszen nem is látta és hallotta őt, mégis az érintéséből  felismerte. Ákos mégiscsak szereti őt?

De mit változtat kettőjük életén az, hogy ennyi idő után sem múlt el az érzelmük egymás iránt?

Hiszen új életet kezdtek mindketten: ő boldog Péterrel,Ákos  pedig  a családjának és a karrierjének él.

Eszterbe lassan- lassan  visszatért  az erő.   Már nem vádolta magát. Arra gondolt édesanyja most büszke rá, ott fenn a mennyországban. Hiszen túl tudott lépni megbántottságán és sérelmein. Túl tudott lépni félelmein is. Most már biztos volt magában, hogy a legjobbat tette azzal, hogy meglátogatta Ákost a kórházban. Szeretetével  visszahozta őt az életbe.

6. Fejezet

Már másodszor vizsgálta át valamennyi táskáját.  Még azokat a retikülöket is, amelyeket  hónapok óta nem vett magához, hátha véletlenül oda keveredtek az iratai.  A dolgozó szobája összes polcát átpakolta már ,aprólékosan megvizsgálva mindent . Bár nem emlékszik  arra a mozdulatra, hogy oda helyezte volna a kis narancssárga tartótokot. Hiába kutatott az emlékezetében semmi támpontot nem talált arra, hová tűnhettek el az okmányai.  Ugyan mióta járhat papírok nélkül?

Ma sem jött volna rá erre , ha a telefonja  emlékeztetője nem  figyelmezteti a jogosítványa meghosszabbítására. Átkutatta a kocsija minden zegét- zugát , hátha ott csúszott ki a táskájából.  Ahogy egyre reménytelenebbnek látszott a felfedezés esélye, annak mértékében bosszantotta fel egyre jobban magát.  Miért pont vele történik ez meg? A keresés már idestova két órát vett el az életéből, közben a napi  feladatlistájáról nem fogytak az elintézni valók. Hogyan is fogytak volna, ha nem azt csinálja amit délelőttre előirányzott magának. Ha meg arra a jó tanácsra gondol , amit Péter az előbb  közölt vele- mármint, hogy azért történik ez vele, mert rendkívül túlhajszolt, és kezdjen bele egy félórás meditációba most azonnal-  legszívesebben rögvest a  földhöz csapott volna  valami keze ügyébe esőt. Éppen a konyha  felé vette az  irányt, hogy körbenézzen mi eshetne áldozatul a  hisztinek ,amikor  megszólalt a házi  telefonjuk.

A megyei kórház  igazgatósága  titkárságáról beszélek, Kovács Esztert keresem, hallatszott a vonal túlsó végéről egy kedves hang- Mielőtt Eszter bármit is kérdezhetett volna, közölte vele, hogy az államtitkár úr felesége megbízásából beszél. Ugyanis a hölgy megtalálta  Eszter okmánytartóját , benne az összes  dokumentummal államtitkár úr betegágyánál . Megkérte a titkárságot , hogy juttassa vissza  azt számára.

– Be tud jönni érte, vagy adjuk  fel  postán?- érdeklődött  szerény egyszerűséggel , miközben Eszter szinte megbénult a rémülettől és a döbbenettől.

Miután letette a kagylót továbbra is csak állt mozdulatlanul , mint aki sokkot kapott . Az ábránd, hogy szerelmükről csak ketten tudnak ,  semmivé vált.  Ákos felesége mindig is tudott kettőjükről ?  Ez a kérdés igazából eddig soha nem foglalkoztatta.  Ha így visszagondol  nem érezte soha riválisának. Talán azért,mert  nem talált benne semmi érdekeset. Egy átlagos diplomásnak látta, aki a hivatalnoki pályát választotta az orvoslás hivatása helyett.  Aki beérte azzal is, hogy olyan férjet kapott, aki nem lángolt érte. Aki alárendelte magát a férje akaratának, karrierjének. Aki  színtelen volt,akivel nem lehetett repülni.

Most ugyan mit fog tenni? Kattogott a fejében Eszternek. Ha ő találná meg a férje betegágyánál egy másik nő személyi iratait, akiről biztosan tudja, hogy a férje megbuktatására törekszik, ő szemtől szembe állna vele. Kérdőre vonná, mit keresett ilyen privát körülmények között nála.  Persze tovább is gondolná, és politikai tőkét kovácsolna ebből a lássuk be, óriási hibából. Mert ha csak a politikai ellenfelet látja benne, akkor bizony igencsak jól jönne a kampány alatt, hogy az ellenfél már a betegség szentségét sem tartja tiszteletben.

Egy szörnyeteg vagyok, vádolta magát . Ákos  még kórházban fekszik és  máris azt latolgatom, milyen politikai előnyre tudna szert tenni velünk szemben.  Ahelyett hogy örülnék neki ,hogy életben maradt és megköszönném  a feleségének ,hogy szemérmesen visszajuttatja hozzám a dokumentumaimat.

Miközben marcangolta magát újra megindult a fejében a kisördög. De számoljunk csak! Több, mint két hete már annak, hogy Ákosnál járt. Biztos még aznap megtalálta a  vélhetően a táskájából kicsúszó kis mappát, és akkor miért tartogatta magánál? Mire várt ?  Talán arra, hogy újra elmegy Ákoshoz?   Biztos hogy abban a rémületben kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy velem foglalkozzon, nyugtázta magában.

Én azért biztos nem érném be ennyivel, szövögette tovább a szálakat. Tudni szeretném, miért járt egy idegen nő a férjemnél, kérdeznék, utána járnék,  nyomozásba fognék. Kideríteném , van e közük egymáshoz. Miközben harcos önmagát elemezte  arra a megállapításra jutott, nagy szerencse ,hogy Ákos felesége teljesen más, mint ő.  Egyébként most óriási bajban lenne.

( Folytatása következik )

Fotó : Pinterest

A Őzike ( 3. rész ) bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.

Az első közös alvás után mintha mindkettőjükben oldódott volna a jég.  A  távolságtartást a közeledés váltotta fel. Bár folytattak késhegyig menő  vitákat  arról : mikor ki kezdeményezze a találkozást, ennek ellenére egyre több éjszakát töltöttek együtt Lili lakásán. Zoltán mindig  este  kilenc óra után érkezett.  Olykor órákig szerelmeskedtek megállás nélkül, kozmikus  lánc orgazmusokat átélve, máskor pedig hajnalig  eszmecseréztek  politikáról, gazdaságról , spiritualitásról. Akadt olyan nap is, amikor csak álomba zuhantak  összekapaszkodva .

Az érzéketlen kőszikláról kiderült: Assisi Szent Ferenc a példaképe, rendkívül jól főz, igazi gourmand ,aki tudja miért kell a füstölt lazachoz hagymát  enni. Otthonos a borospoharak fényesre törlésének a  taktikájában , átszellemülten képes beszélni egy korty bor ízéről, zamatáról, színéről, készítésének körülményiről. A házi borászat csapdájáról, ha  a borospincében netán zöldséget tároltunk  akkor az biztosan megérződik majd a borunkon. Beismerte szoros szálak fűzik a pálinkához. Szereti a mámort, ahogy a pálinka ereje, bódító érzése végigjárja a nyelőcsövétől kezdve valamennyi porcikáját.  Gyakran vágyik arra a kontrollálatlan állapotra ,amit csak az  alkohol képes megadni számára.  Meggyőződése :  a pálinka tanította meg érezni.

Zoltán nagyon is kíváncsi volt Lili világára. Tátott szájjal hallgatta sztorijait a   tréning tapasztalatiról, ámulatba ejtette  a nő  szakmai tudása. Leginkább Hellinger tanai  fogták meg, köztük a forrás  elmélete, miszerint az élet áramlása a felmenőktől lefelé tart. Ha valaki megszakítja ezt a szálat, megszakítja a kapcsolatát a forrásával, elvágja magát az élet bőségétől.  Beismerte, lelkiismeret furdalás gyötri , hogy mi van akkor ha, a felnőtt lánya miatta szakad el  a forrástól, a bőségtől, válik  sikertelenné az életében.

Lili  leginkább a fürdőszobai jeleneteket imádta. Szinte rítussá vált, hogy  Zoltán  szeretkezés után mindig megszállottam rohant ide,  és vonszolta magával őt is, mert nem akarta magára hagyni az ágyban.  A  kis helyiség a legintimebb  terepükké   lett. A férfi állt a nyitott zuhanykabinban , ő ült a mosógépen a törülközőjében. Ahogy engedte magára forró vizet, olykor  vizet spriccelve incselkedett a nővel, máskor pedig  minden második mondata után kihajolt megcsókolni a  meztelen vállát. Itt hangzott el egyszer és utoljára egy elismerő mondat a férfi  szájából: Nagyon szép vagy drágám!

Egy dologról  azonban soha nem beszéltek:  a  közöttük lévő viszonyról .  Zoltán mindig hallgatásba burkolózott, ha a  munkájára,  a  szombat és vasárnap estéire terelődött a szó.  Lili hiába próbált érdeklődni ,hogy mit csinál ezeken a napokon,  a válasz csak annyi volt, dolga van.

Az egyik szombat reggelen  tükörtojást készítette számára, amikor  a nagydarab óriás megállt fölötte a konyhában és a fülébe súgta:

Isteni a tükörtojásod, mondtam már? – Előbb a nyakát cirógatta,majd hirtelen mozdulattal  ölbe  kapta és újra az ágyba vitte. Szenvedélyesen és ragaszkodóan  szeretkeztek, mintha  csak ez  az egy alkalmuk lenne arra, hogy kiélvezzék egymást. Mint akik először és utoljára érnek egymáshoz. Mint akik soha nem akarnak meglenni egymás nélkül. Mintha   a vágyuk egy másik , fénnyel és lebegéssel teli bolygóra repítette volna őket. Csordultig megteltek érzéssel.  Az atomenergiára emlékeztető őserőt  a testtelen könnyedség váltotta fel..

Úgy hatsz rám, mint  a pálinka- tért vissza a valóságba Zoltán-  Szinte  nem is ismerek magamra, mert teljesen szokatlan, számomra eddig ismeretlen világ nyílt meg. Mintha egy másik ember lennék.  Egyre többet gondolkodom azon , hogy megengedhetem e ezt most   magamnak.

Lili csak nézte ezt a gyöngéd és  kitárulkozó óriást, nem akart megszólalni. Hagyta ,hogy saját maga birkózzon meg a belső hangjaival. Néhány  másodperc hallgatás után a férfiban  győzött  a kősziklaság.

Nem  nekem való  ez a  nyavalygás,látott hozzá szkeptikusan a készülődésnek.

Mielőtt Lili bármit reagálhatott  volna, közölte vele, hogy három hét múlva elmegy a haverjaival síelni.

De három hét múlva karácsony  van,  kezdett hozzá  a nő a  szelíd győzködéshez   összeszorult gyomorral.

A karácsony azoknak való akiknek családjuk van, akik szeretik egymást,  vetette oda  Zoltán szemrebbenés nélkül.  És egyébként is, értékeld , hogy beavatlak a terveimbe. Ettől többre most nem vagyok képes.

Lili leforrázva állt az előszobában. Bár a szeme szikrákat szórt , az indulatok forrtak benne, mégis úgy döntött,   visszafogja a kitörni készülő vulkánt magában. Zoltán tudomást sem véve a pattanásig feszült helyzetről,  lehajolt , megcsókolta és elégedett mosollyal az arcán a megingathatatlanok teljes nyugalmával  távozott.

Lili rögtön becsukta az ajtót, nem akart utána nézni.  Hosszú percek  után is ugyanott cövekelt még. Előbb csak némán peregtek a könnyei, aztán zokogni kezdett. Levetette magát az ágyra és  csak sírt és sírt.

+

Mit csinálsz most ?- szipogta a telefonba  barátnőjének. Át tudnál jönni ?

Meghalt valaki ?- próbált viccelődni Betti, azonnal megbánva a száján kijövő szavakat, Lili ugyanis újabb zokogásba tört ki.

Mi lenne , ha egy másik megközelítésből néznénk ezt a történetet- ajánlotta Betti miután kivesézték az összes  apró részleteit is a szombat délelőtti  eseménynek. Igen, én is úgy gondolom, hogy   száz nőből kilencven nő,   na jó kilencvenkilenc és fél- módosított  a női szolidaritás mértékén a barátnője vörösre dagadt szemét  látva-  így három héttel karácsony előtt   egy horror film legrémisztőbb  jelenetének   minősítené ezt a párbeszédet . És abban is teljesen igazad van, hogy érdemes lenne  a rossz adósok BAR listájához hasonlóan létre  hozni  adatbázist  a hímnemű  érzelmi gyilkosokról. Bár kétségek merülnek fel bennem , hogy ez  harmonizál e  az adatvédelmi törvénnyel, vagy egyáltalán   EU komfort e.

Pedig nemzetgazdasági szempontból nagyon sok hasznos munkaórát nyernénk , mert gondolj csak bele, hány és hány nő tölti azzal munkaidejét, hogy a kolléganője segítségével fejtse meg : miért éppen azt mondta,  vagy éppen nem mondta a férfi . Pedig ettől egyszerűbb is lehet  a képlet:egy érzelmi gyilkossal hozta össze a szerencséje, és kész. – fűzte tovább ötletét  Lili,  akit a megoldások keresése  kizökkentette az önsajnálatból.

Hát igen, hogy megfejteni a férfit , hümmögött Betti.  Mit  is csináltunk idáig? Zoltánt akartuk megfejteni. Mire gondolt akkor, mit járt a fejében ekkor, mi volt a szándéka ezzel, mert úgy nézett, beszélt, vagy nem beszélt adott pillanatban?  De hidd el nem ez a lényeg.   Az életed főszereplője te vagy. Hát élj úgy , mint egy főszereplő !   Csináld ami örömmel tölt el, amitől szebb és jobb lesz a napod, a hétvégéd, a karácsonyod! Csak olyan férfival légy aki örömöt hoz a hétköznapjaidba és az ünnepnapjaidba!

Kikapcsoltam a vészcsengőket , de leginkább nem akartam észrevenni – ostorozta tovább magát Lili.-  Üres üvegek, csontkollekció, letagadások, ezek mind , mind rossz érzéseket szültek bennem.  Minden találkozás után megmagyaráztam magamnak azt, hogy Zoltán egy titoktatos, befelé forduló ember. Még azt is a javára írtam, hogy nem beszél. És van ettől még szörnyűbb is.Még neked sem mertem bevallani, hogy azt vettem  észre  magamon, hogy kezd újra ingatag lábakon állni az önbizalmam.   Egyre többet jutott eszembe az: hogy talán azért nem dícsér Zoltán, mert nincs mit dícsérni rajtam.Nem vagyok elég szép neki, elég sovány, elég jó, elég okos…

Elég, elég, elég, na pont ebből elég, vágott a szavába szinte kiabálva Betti . Ezt hallgatni sem akarom. Nem hiszem el, hogy könyvtárnyi önismereti  anyag  elolvasása után még itt tartasz! Komolyan , hová tetted az eszedet, a farzsebedbe?    Egy párkapcsolatnak az a dolga, hogy felemeljen, ne pedig lehúzzon. Építse az önbizalmadat, ne pedig rombolja.   Széppé tegyen, ne pedig ilyen vörösen dagadó képűvé  a sírástól !

Szerinted akkor most mit csináljak ?- szólt  megszeppenve és végleg összezavarodva barátnője  harcos kiállását  hallva .

A  beszélgetés ugyan kisimította Lili lelkét , de valahogy mégsem tudta magát a világ legnagyszerűbb nőjének látni, mint ahogy a barátnője  tanácsolta. Már ugyan a láthatatlan kis pont stádiumot  túllépte, de messze volt még a saját maga árnyékától is. Hellinger járt a fejében,  meg a libikóka. Igen annyi szeretetet tett már ebbe a kapcsolatba, hogy Zoltán a tetején ül, ő meg éppen az aljáról nézi , hogy boldog és elégedett. Haragudott is magára kellőképpen.

+

Egyáltalán létezik olyan, hogy szex kapcsolat?   Van különbség a szexelés és a szeretkezés között ?  Vonzalom nélkül tud egyáltalán két ember szerelmeskedni?

Ezek az akadémikus kérdések nem vitték előre a kapcsolata képletének  megfejtésében. Csak annyit tudott, ha közelébe kerül ennek a két méteres óriásnak, akkor beleolvad a karjaiba.  De azt is szentül hitte, nem akar többet soha az életben megélni  olyan pillanatot, ami ezen a szombat reggelen történt  vele. Amikor egy olyan jelentéktelen személynek érezte magát, aki még arra sem méltó, hogy karácsonyozzanak vele.

Eldöntötte: véget vet a Zoltánnal való kapcsolatának.  Tartozik magának annyival, hogy megkeresse az ezüstfenyőjét a műkarácsonyfa helyett.  Szeretett volna ennek hangot is adni  felé , de ahogy teltek a napok, egyre inkább úgy tűnt, hogy erre már soha nem lesz lehetősége.  A férfi ugyanis eltűnt. Se telefon, se email, se messenger. Lili próbálta javára fordítani a történéseket.  Végül is tiszta haszon , hogy nem jelentkezett. Ha nincs Zoltán, kísértés sincs .Mert ha alaposan magába nézett, nem volt benne biztos , hogy rögtön nemet tudott volna mondani a megkeresésnek.

A szilveszter előtti nagybevásárlásból  pakolt ki éppen a garázsban , amikor a zsebében megszólaló telefonját automatikusan a vállához emelte

Mikor találkozunk ?- hallotta meg Zoltán vidám hangját . Egy pillanatra elakadt a lélegzete, de vett egy nagy levegőt és a legközönyösebb hangnemben közölte vele: Nem találkozunk.

Talán kommunikációs zavar van köztünk? Mégis miért nem?- vette támadóra.

Szexnek kevés, kapcsolatnak rossz , mármint a köztünk lévő akármicsoda.

Zoltán előbb kínosan heherészett, majd elnémult.  Kiérződött a pillanatból a tanácstalansága.. Lili nem könnyítette meg  dolgát azzal, hogy megszólaljon..

Mi lenne, ha a köztünk lévő micsodára kidolgoznék egy B és egy C verziót, mert úgy tűnik, hogy a jelenlegi A nem megfelelő számodra- váltott megoldás keresőre.

Tedd azt, ami számodra megfelelő,   de most elbúcsúzom, mert  mind két kezemre szükségem van a pakoláshoz, vetett véget a beszélgetésnek Lili közönyös üzemmódban.

Talán félre ismertem, mégis  fontos vagyok neki ? Ezek szerint rájött, hogy hiányzom neki ? Kavarogtak a kérdések  az agyában. Gyorsan el is döntötte, hiába hívná meg szilveszterezni, nem mondja le miatta a barátait. Nevelési célzattal  minimum ennyi jár neki, hogy elutasítsa a társaságát ,miután azt sem kérdezte meg, hogy van, mi történt vele karácsonykor.

A jól kitervelt visszautasítás nem jött össze. Egyre kiábrándultabb és szomorúbb lett. Hiába próbált önfeledt lenni és önfeledtnek mutatkozni a szilveszteri buliban, minden egyes üzenetet  a férfi jókívánságainak hitt.  Alig, hogy hazaért új év hajnalán rávetette magát a laptopjára. Ott sem érkezett számára üzenet. Rájött, tényleg félre ismerte .Még az alapvető udvariassági normákra sem képes.

BUÉK !- villant fel a messenger üzenetei között Zoltántól ez a néhány betű január 3-án este.

Amikor meglátta az első érzése az volt, még válaszra sem méltatja. De győzött benne a  neveltetése , az udvariassághoz ragaszkodó természete. Már éppen beütötte a billentyűzetbe a viszont választ, amikor csörgött a telefonja.

Átugrok  hozzád, jobb ha személyesen beszéljük meg a dolgainkat, közölte tántoríthatatlanul.

Igazad van, egy beszélgetés még nem a világ, engedett fel Lili a megfagyott állapotából.

Amikor kinyitotta az ajtót az egyik pillanatról a másikra eltűnt belőle  a megbántás, az elszánás , kitörlődött az agyából az előre összeszedett vád és védőbeszéde. Ott tornyosult előtte a meggyötörtnek látszott óriás, meleg barna szemeivel simogatva bőrét. A tekintete aranyfonállal varrta össze lelke sebeit, érintése gyógyírként bizsergett testén. Mintha egy mágnes húzta volna a mellkasához , beleveszett a férfi két erős karjába. Arra sem emlékezett hogy kerültek ágyba, csupán arra eszmélt már, hogy a férfi arcáról az izzadságcseppek hullottak az arcába.. Elernyedve feküdt egy pillanatig  mellette, majd   Zoltán szorosan magához ölelte, csókolgatva homlokát, haját cirógatva. Mintha némasági fogadalmat tettek volna , egyikük sem vágyott arra, hogy szavakba öntse érzéseit. Végül Lili nem bírta tovább, elhatározta, hogy megosztja érzéseit   A fejét befúrta  Zoltán szegycsontjába,  mintha csak közvetlenül a szívének  vallott volna:

Most összeszedtem minden bátorságomat ahhoz, hogy elmondjam ami itt  legbelül van bennem- kezdte zavarodottan- Az elején azt gondoltam , hogy csak szexelünk, aztán megy mindenki a maga útján.  Tudom, én ragaszkodtam ahhoz, hogy csak és kizárólag szex kapcsolat legyen köztünk. De közben kialakult valami.  Itt vagy  a gondolataim között nap, mint nap, ha meglátlak elönti a testemet és a lelkemet egy csodás érzés. Nemcsak a kezed tud cirógatni, hanem a szemed is. .. Kedvellek… Sőt… Nagyon kedvellek.. Nekem már nem elég, hogy  csak szexelünk . Többet akarok…   Én már régen  beengedtelek az életembe, szeretném ha te is ezt  tennéd..

Nagyon, nagyon bátor vagy,  dícsérte a férfi,közben össze –vissza  csókolta  szemét, a homlokát, a haját, a vállát. Egyre szorosabban vonta magához, szinte egy testté váltak. Mozdulatai,, érintése egy szerelmes ember gyöngéd melegségére utaltak.

Akkor miért nem találkoztunk az elmúlt egy hónapban ?- bontotta ki magát az ölelésből  Lili

Mert túl közel kerültünk egymáshoz, mondta , miközben megfogta Lili fejét és a szemébe nézett. Az őszinteségedre, az őszinteségem a válasz . Nem vagyok túl jó anyagi helyzetben és ebben az évben a munkámra akarok koncentrálni, nem engedhetem meg magamnak ,hogy elköteleződjek .

Nem azt kértem, hogy vegyél feleségül, csak azt, hogy hétvégén menjünk el sétálni, próbálta érzékeltetni a nő a tovább lépésnek a tartalmát a kapcsolatukban.

Nincs séta ,hangzott az összegzés, amivel kalapácsütésként léket vágott Lili lelkében. A lyukon keresztül dermesztő hideg költözött kettőjük közé, amit láthatóan csak ő érzékelt. Zoltán a csata utáni győztes hadvezérként feküdt mellette.

Kérsz szaloncukrot? – törte meg a csendet Lili-

Szerinted most ez a legjobb kérdés ?- döbbent meg  a nagy darab óriás.

Lili mosolyogva kiugrott az ágyból, és a szaloncukor választékot a férfi orra alá dugta.

Az arany színű apró ezüst mintával, a zselés, az  ezüstös a marcipános, a piros pedig a rumos mazsolás,  tartott ismertetőt a választékról

Tudod, hogy mindegyik a kedvencem, húzta be az ágyba szaloncukrostul . De most el kell mennem, reggel korán kelek.

Ült az ágyon és bontogatta az öltözködő  férfi számára  az édességeket.  Zoltán minden egyes darab után hosszasan csókolgatta a nő csupasz vállát.  Arról beszélt, holnap este újra átjön  és akkor itt is alszik.

Hajnal kettő volt, amikor kiment az ajtón. Távozó alakján, járásán a teljes elégedettség tükröződött.

Lili sétált az előszobában és mély levegőket vett. Minden egyes belégzéssel valami új és reménnyel teli erő költözött belé. Úgy érezte képes rá, hogy megstoppolja azt a lyukat amit a férfi szavai szakítottak ki a lelkében.  Odament a laptopjához. Beindította. Belépett a facebookra és kitörölte Zoltánt az ismerősei közül.

Vége

Fotó : Pinterest

A Nincs séta 4. rész ( Befejezés ) bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.

Szép éjszaka volt, de ezt írjuk fel az egy éjszakás kalandok excel táblájába , erősködött Betti a telefon másik végén amikor  Zoltán körülményei kerültek napirendre.  A lakása ugyanis azért tűnt átmeneti szállásnak, mert egy albérlet volt. Az este folyamán az is kiderült , hogy  teljesen tönkrement.  A  cégtársa meglopta , még a lakását is el kellett adnia. A felesége elvált tőle miután elfogyott a pénze. Ugyan van egy 23 éves lánya , aki az első házasságából született, de vele kicsi korától nem tartja a kapcsolatot.

Nem, nem és nem- emelte a hangját még magasabbra Betti  amikor Lili a lehet, hogy adni kellene még egy esélyt  ennek az embernek elemzésébe fogott. Kell neked egy olyan férfi, ha még csak átmenetileg is, aki semmit nem hozott létre az életében és  ki tudja most  mivel foglalkozik?  Egy olyan férfi, aki apaként  ha a felnőtt lányával az utcán találkozna akkor nem ismerné meg?

Lili egy sikeres nő volt. Kitartó, szorgalmas, jól képzett.   Barátnőjével közös tréning cégét jól menedzselte.  Mindig képes volt váltani, előre menni, új utakat találni. Rendkívül széles kapcsolatrendszerrel  rendelkezett, elismert és ismert szakembernek számított. Felnőtt fiát útjára indította, lakást vett neki. Igen, most élhetné igazán az életét.

Nem, nem és nem, nekem erről többet ne is mesélj, mérgelődött  tovább Betti. Már most nem tudsz távolságot  tartani Zoltántól ,  már most  megérintett érzelmileg.

Ő  azonban másképp látta, irányítónak  érezte magát.  Akkor és annyit találkoznak majd, amikor ő akarja.  Akkor és az fog történni ,amit ő akar. Ez egy szex kapcsolat és nem több.

A konyhában próbálta elterelni a figyelmét Zoltánról. Répát reszelt a salátához, de gondolatai csak a férfi körül jártak. Lassan 24 óra telt el a találkozójuk  óta, és nem jelentkezett . A randevúzás nagy abc-je szerint egy nő soha ne hívja fel a férfit az első szex után. Tudta ezt könyvek nélkül  is. A büszkesége  soha nem engedte volna meg, hogy ilyen hamar kimutassa a vonzalmát.

Egyáltalán van nekem vonzalmam ?  Vagy csak a hiúságomnak fáj, hogy nem keres?  Például  tett valami célzást arra tegnap, hogy szép a bőröm,feszes a testem, csodás az alakom, vagy rendkívül jó velem  az ágyban? Hát nem. Vagy elhangzott egyáltalán valami kedves és bátorító szó, ami az önbizalmamat erősítette volna ? Az sem.  Lili hozzászokott ahhoz, hogy a férfiak, akikkel ágyba került bizony oda voltak  érte.  Szavakban is kifejezték  csodálatukat iránta. Zoltán nem beszél, hanem cselekszik , nyugtatgatta magát. A szavakat a metakommunikációja helyettesíti. Az ölelése, simogatása , a szeretkezése. De akkor miért  önt el ez a cefetül rossz érzés , szegezte a kérdést magának.

Utoljára akkor került hasonló állapotba amikor Gábor visszautazott Németországba. Csodás egy hetet töltöttek együtt,  úgy ment el, hogy újra és életük végéig megtalálták egymást. Ennek ellenére Lili a következő napban egyre  mélyebbre került.  Számolgatta magában,mikorra  ér Pozsonyba, mikor ül repülőre, mikor száll le Münchenbe és mikor ír majd neki sms-t, hogy megérkezett. Tudta, hogy írni fog, mert  ragaszkodik hozzá, de valami megmagyarázhatatlan rossz érzés kerítette hatalmába. Nem tudta, mi ez. Egy jel, hogy rossz úton jár? Vagy csak a félelme attól, hogy működik e majd a távkapcsolat köztük? Kibírja e ,hogy Gábor olykor napokra eltűnik, nem adva jelet magáról? Kibírja e, hogy ő az ,aki itthon van Magyarországon,  és vár, vár és vár.

Hát igen ,Gábor. Majdnem egy évbe tellett míg végleg le tudta zárni az ügyet Még gimnazista volt amikor megismerkedtek. Csak nagyon halvány emlékképet őrzött róla fiatalkorából, mert akkor nem igazán kötötte le  a magas,  cingár,  leginkább  Cyranora emlékeztető geológus  hallgató.  Egy kollégiumi barátnője bátyja mutatta be neki, akinek meggyőződése volt, hogy a srác halásosan beleszerelmesedett   Lilibe.  Ezt igazán nem tapasztalta akkor , hiszen a hallgatag szerelmes  nem kezdeményezett. A csúnya fiúk távolságtartó vágyakozásával élte a mindennapjait, még arra sem volt mersze, hogy az egyetemi bulik alkalmával felkérje táncolni. No persze alkalom is kevés akadt erre, mert abban az időben a helyi menő rock banda gitárosával lógott.  Már egyetemre járt, amikor összefutott a kollégiumi  barátnőjével, aki elújságolta a nagy hírt:Gábor a diploma után elvette az egyik csoporttársnőjét és Németországba disszidáltak.

Szinte fel kellett locsolni a számítógépe  előtt, amikor három hét, a társkeresőn folytatott  szenvedélyes levelezés után Gábor megküldte fotóját. Harminc év után  a cingár Cyrano nézett vissza rá , ezüstös hajjal, de ugyanolyan vékonyan.  A férfi  ezalatt a három évtized alatt megtanult udvarolni, a hódolatát kifejezni egy nőnek. Vicces és szenvedélyes volt, a rendkívül  magas  IQ-ja csak a javára vált a szellemiségének.  Rajongott érte, három évtized elfojtott vágya vált valósággá számára. Lili úgy tudta, három hétig egy ismeretlen idegennel  cserél naponta többször szenvedélyes leveleket. Izgalmasnak találta, hogy napról napra közelebb kerül  úgy egy emberhez, hogy nem is látta még fotón sem. Akkor úgy gondolta, ez az igazi , csak a belső értékek számítanak. Persze amikor meglátta a képen az első sokk után azért belenyilallott: miért csinálta ezt vele? Mitől fél ennyire, miért nem volt őszinte ? Az ismerkedés során  kiderült ,meghalt a felesége, két lányát egyedül nevelte fel, Münchenben él , Pozsonyban van cége,  és egy nagy divatmárka Közép-európai képviselője.

A három évtized utáni első találkozásuk, az együtt töltött egy hét maga a mennyország volt. Szerelem, szex,  vacsora , virág,kirándulások. Gábor megtestesítette azt a talpig úriembert , akiről  minden nő álmodozik.  A csodás élmények ellenére  a búcsú után Lili mikor hazaért  mégis  elvágódott   a szőnyegen és maga sem tudta mi az a fojtó , szorongató érzés a gyomra körül.

Á, hülye vagyok , gondolta. Az agyamra ment a sok spirituális könyv a jósjelekről. A férfi kéthetente repült hozzá, irigylésre méltó nőnek tartotta  magát, hiszen ezer kilométereket utaztak érte. Amikor egyszer csak váratlanul becsöngetett az éjszaka  közepén, még csak meglepetésként   fogta fel. A második alkalommal  már egyáltalán nem örült neki, hogy egyeztetés nélkül érkezett , felborítva a munkáját és az életét.

Gábor betegesen félt a nyilvánosságtól, a közösségi oldalaktól, és mint utóbb kiderült betegesen féltékeny is volt. Előbb csak elejtett szavakból lehetett következtetni erre, később már szinte minden percéről számon kérte . Nemcsak  megbízóira , hanem a gyerekére és a barátnőjére is féltékeny volt. Azt akarta számoljon fel mindent és mindenkit Magyarországon és költözzön hozzá.

Lili szerette és szerelmes volt belé, alig tudott ellenállni a nyomásnak. Már hajlott rá, hogy feladja az életét. Aztán az egyik napon arra lett figyelmes, hogy egy autó követi hazáig. Másnap ugyanazt az autót , és ugyanazt az alakot  látta a  háza előtt.  Ezek után már tudatosan figyelte a történéseket.  Először csak arra gondolt, véletlen, de amikor egy hét telt el, és az autó minden éjszaka ott állt, félni kezdett. Talán valami perverz őrült  lehet, gondolta. Elmesélte a fiának,aki  a legrövidebb utat  választotta, odament  és megtudakolták mi járatban van az illető arrafelé. Kiderült, egy  magánnyomozó  és Gábor fogadta  fel,  hogy figyeltesse  Lilit , kivel találkozik és ki látogatja. Ekkor telt be a pohár. Hosszú hónapokba telt míg a férfit  véglegesen sikerült kitennie az életéből.

A múltjáról és az érzéseiről önmagával folytatott értekezését a telefonja hangja írta felül.

Vágvölgyi ,szólalt meg Zoltán a vonal túlsó végén. Remélem sikerült rendben hazaérned, csak ezért kerestelek. És mielőtt Lilinek hang jött volna ki a torkán és elmondhatta volna, hogy mennyire örül a hívásának már bontotta is a vonalat.  Lili megrökönyödve állt a konyha közepén egyik kezében  a répával, másikban pedig a telefonjával.

( Folytatjuk )

Fotó : Pinterest

A Nincs séta 2. rész bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.

Azon kapta magát, hogy újra az erkélyen áll és a mentáját szemrevételezi. Mindig is tisztázatlannak érezte a földhöz való viszonyát. Falusi kislányként betegsége miatt a nagyapja óvta még széltől is, elzárták minden olyantól, amivel összekoszolhatta volna a kezét.

Évtizedeken keresztül a szobanövények túlélő táborba költöztek hozzá, de aztán valami megváltozott benne. Vágyott arra, hogy kicsiny teraszát burjánzó oázissá varázsolja. Az idén eldöntötte: fűszernövények is illatoznak majd ott. Két hónapja került a földbe a citromfű, a bazsalikom, a metélőhagyma és a menta magocska. A fény, a víz és a gondoskodó szeretet, hamar zöldbe borította a cserepeket, kivéve a mentát.

Pontosan emlékszik rá, az első menta kezdemények akkor bukkantak elő, amikor hazaért a Találkozóról.
Úgy tizenöt éve várt arra az ölelésre. Az ölelésre, amit attól a Férfitól kapott, akivel pontosan ennyi ideje tudják: valami dolguk van egymással.
Napok óta arra vágyott, hogy megérintse. Arra vágyott, hogy csak ketten legyenek és átölelje őt. Arra vágyott, hogy a mélyzöld szemében lévő barna kis foltocskákat testközelből szemlélhesse. Arra vágyott belebújjon a mellkasába és a testébe olvadjon.

A Találkozót ő kezdeményezte. Gyűjtötte hozzá a bátorságot, formálta magában a mondatokat. Gondolatok meccseztek a fejében, hogy mi történik akkor, ha rövidlátó a helyzet megítélésében.

A Férfi csak beszélt, beszélt. Mintha minden eddigi elmulasztott, együtt nem töltött percet szeretné bepótolni. Tekintetüket le nem vették egymásról, olyan közel álltak, amilyen közel csak kerülhet ember testi érintés nélkül. A kiejtett szavak egymás iránti szerelemmé alakultak . Magázódva , mint az Anna Kareninában.

Végül nem bírta tovább, arra kérte: ölelje meg. Ott a sétányon hangtalanul egymásba fonódtak, egy testté, egy lélekké. Simogatásukban ott volt minden tűz és vágy, amihez már csak egy apró szikra kellett. A Férfi ott megálljt parancsolt magának, megcsókolta a nyakát majd zavartan távozott.

Egy hónap telt el az óta. A Férfi nem jelentkezett, de a menta kibújt a magjából. Nap, mint nap parányi lépésekkel, de mégiscsak halad előre. A bazsalikom már fodrosodik mellette, a metélőhagyma is ételre érett. A menta azonban várat magára, türelemre tanít. De a nyáron már biztosan üdíteni fogja a bodzaszörpös poharakat.

A Menta bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.

Mikor máskor ha nem a szerelmesek napján? Tépelődött magában Eszter, amikor arra az elhatározásra jutott , hogy újra megpróbálja. Még a barátnője előtt is titokban tartotta a döntését, tudván az álláspontját: hamarébb tanít meg egy elefántot beszélni, mint ezt a férfit arra, hogy felvállalja érzéseit , és búcsút mondjon a kacatokkal teli régi életének.

Fél éve annak, hogy utoljára látták egymást. Akkor ,abban az ölelésben benne volt az egész világ. Mint a homokóra peregtek a napok, de a megígért jelentkezem a ködbe veszett. Eszter vágyódása azonban nem hagyott alább. Ott élt benne a félrebiccentett fejtartása , ízes beszéde, és járásának szeretett mozdulatai . És a szeme. A másoknak csak barnának látszó szempár lágy zöldre váltott ha egymásra néztek, benne a kis fekete pöttyökkel ,amelyek csillagként világítottak.

Eszter megrögzötten akart abban hinni, hogy ezek a csillagok örökké ragyogni fognak neki. Már túl volt a kesergésen , a bánkódáson, és azon is, hogy kicsinek és jelentéktelennek érezze magát. Elhatározta, most pontot tesz a dolog végére. Vagy így, vagy úgy.

Úgy találkoztak, mintha csak tegnap lett volna az a randevú. Két szerelmes ember ,aki arra vágyott, hogy ott és akkor álljon meg az idő. Eszter mégis kihallotta a szeretet szimfóniájából a hamis hangokat. A férfi félt tőle. Félt attól, hogy amikor elmúlik mindez, ott marad összetört szívvel.

Eszter akkor már tudta: megtalálta a pontot. Nem adhat hitet valakinek ,akiben nincs hit. Nem adhat bátorságot annak, akiben nincs bátorság. Hazafelé tavasz illatú szellő fújt az arcába. A februári nap kikandikált a sötét felhőpamacsok közül.

A A pont bejegyzés először a Maros Éva jelent meg.