Menta

Bejegyezte 0 , , Permalink 0

Azon kapta magát, hogy újra az erkélyen áll és a mentáját szemrevételezi. Mindig is tisztázatlannak érezte a földhöz való viszonyát. Falusi kislányként betegsége miatt a nagyapja óvta még széltől is, elzárták minden olyantól, amivel összekoszolhatta volna a kezét.

Évtizedeken keresztül a szobanövények túlélő táborba költöztek hozzá, de aztán valami megváltozott benne. Vágyott arra, hogy kicsiny teraszát burjánzó oázissá varázsolja. Az idén eldöntötte: fűszernövények is illatoznak majd ott. Két hónapja került a földbe a citromfű, a bazsalikom, a metélőhagyma és a menta magocska. A fény, a víz és a gondoskodó szeretet, hamar zöldbe borította a cserepeket, kivéve a mentát.

Pontosan emlékszik rá, az első menta kezdemények akkor bukkantak elő, amikor hazaért a Találkozóról.
Úgy tizenöt éve várt arra az ölelésre. Az ölelésre, amit attól a Férfitól kapott, akivel pontosan ennyi ideje tudják: valami dolguk van egymással.
Napok óta arra vágyott, hogy megérintse. Arra vágyott, hogy csak ketten legyenek és átölelje őt. Arra vágyott, hogy a mélyzöld szemében lévő barna kis foltocskákat testközelből szemlélhesse. Arra vágyott belebújjon a mellkasába és a testébe olvadjon.

A Találkozót ő kezdeményezte. Gyűjtötte hozzá a bátorságot, formálta magában a mondatokat. Gondolatok meccseztek a fejében, hogy mi történik akkor, ha rövidlátó a helyzet megítélésében.

A Férfi csak beszélt, beszélt. Mintha minden eddigi elmulasztott, együtt nem töltött percet szeretné bepótolni. Tekintetüket le nem vették egymásról, olyan közel álltak, amilyen közel csak kerülhet ember testi érintés nélkül. A kiejtett szavak egymás iránti szerelemmé alakultak . Magázódva , mint az Anna Kareninában.

Végül nem bírta tovább, arra kérte: ölelje meg. Ott a sétányon hangtalanul egymásba fonódtak, egy testté, egy lélekké. Simogatásukban ott volt minden tűz és vágy, amihez már csak egy apró szikra kellett. A Férfi ott megálljt parancsolt magának, megcsókolta a nyakát majd zavartan távozott.

Egy hónap telt el az óta. A Férfi nem jelentkezett, de a menta kibújt a magjából. Nap, mint nap parányi lépésekkel, de mégiscsak halad előre. A bazsalikom már fodrosodik mellette, a metélőhagyma is ételre érett. A menta azonban várat magára, türelemre tanít. De a nyáron már biztosan üdíteni fogja a bodzaszörpös poharakat.

0
some image

No Comments Yet.

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.