Anna ötvenen túl is egy igazi nő. Egy évtizede, hogy elvált a férjétől, de a mai napig hisz benne, hogy újra családra talál.

Megpróbált már mindent. Barátnők, munkahelyi  ismerők ajánlása, bulik, klubok.   Az igazi nagy lehetőséget az internetes társkeresésben gondolta. No persze leszámítva azt a csalódást, amikor az első találkozón kiderül az illetőről, hogy a házas-független státusz elkötelezett férj és nagyapaságot jelent.

Háta mögött ennyi kudarccal a napokban mégis felvillanyozódott. Egy jóképű, kedves, remek intellektussal megáldott férfival levelezett. Kereste persze benne a hibát, de reménykedett is: talán annyi év keresés után most jött el az ő ideje. A randi előtt fodrászhoz, kozmetikushoz ment, a ruhája kiválasztásán is napokat hezitált.

Amikor kezet fogott az Ő-vel, tovább nőtt a bizalma. Ápolt, kedves mosolyú, illedelmes, de mégis határozott ember fogadta köszönését. A beszélgetés jól kezdődött, egy-két gyerekkori történet is előkerült. Anna úgy vélte: megvan közöttük a kémia is. Akkor kezdte el kicsit feszengve érezni magát, amikor arra terelődött a szó, szeretne e többet keresni azzal a pénzügyi befektető céggel, ahol az illető területi igazgató. A hálózat adatainak az ismertetésénél már szédült, az al és felszinteknél kirohant volna az étteremből. De uralkodott magán.  Amikor végre beülhetett az autójába soha nem örült még ennyire annak, hogy egyedül él. Nagy levegőt vett és a barátnőire gondolt: ha én ezt elmesélem…