1.fejezet
A hold fák között átszűrődő fénye világította meg a kis ösvényt ahol egymásba ölelkezve sétáltak a nyári éjszakán. A feltámadó szellő bele- belekapott a zöld fák sörényébe, enyhe fuvallatként hűsítve az átforrósodott világot. A búvóhelyükön eltöltött önfeledt perceik után érzelmük beragyogta lényüket. Átmenetileg szertefoszlott az a súlyos , sötét felhő is, ami nyomasztó óriásként telepedett rájuk az előző napokban. Mindketten tisztában voltak azzal, a döntésüket tovább nem odázhatják. Vagy együtt, szerelmükre támaszkodva tolják el a Nap elé tornyosuló akadályt, vagy közös ösvényükről mindketten lelépnek. De ott ,akkor megengedték maguknak , hogy az édes pillanatok pelyhei cirógassák arcukat. Eszter incselkedve az eggyé olvadt árnyékukat próbálta nevetve átlépegetni.
Drága őzikelábúm, becézgette gyöngéden magához ölelve Ákos , majd nyakába bújva csókjaival árasztotta el. Nem előzheted meg saját árnyékodat ! Mindennek elrendelt ideje van!
Eszter a vendégek között várakozva, , egy pillanatra azon kapta magát, hogy az utolsó önfeledt együttlétük perceit idézi fel és Ákos akkor vészjósló, szakításukat előkészítő mondatai kattognak a fejében.
Hol a józan eszem, korholta mérgesen magát a gondolatai leleplezésekor. Itt aztán tényleg nem hibázhatok!
A gyáravató ünnepségen, mindjárt a polgármestere következik szólásra, akit fel kell kísérnie a színpadra. Oda ahol most Ákos áll. A városvezető azt a beszédet mondja majd el, amit ő irt számára. Azokat a mondatokat, amellyel lebeszéli majd államtitkár urat. Eszter amikor elvállalta ezt a kampányt tudta: szembe fog kerülni Ákossal. A megbízója annak a választókerületnek a képviselői székére pályázik, ahonnan Ákos a parlamentbe került. Bár sokan azt beszélték :számára hattyúdal az államtitkárság, a pártja nem indítja újra képviselőnek. Ez a hír, hogy talán kikerülheti az Ákossal való harcot ,sokat nyomott a latba a munka elfogadásakor. De nem így történt. Eszter bátor nő volt, küzdeni tudó, legnagyobb erényének a kritikus helyzetekben történő hideg fejjel való döntési képességét tartotta. Az Ákoshoz fűződő eltemetett érzelmei kimozdították az egyensúlyából, beleremegett a lába a helyzetbe.
A szakításuk óta most került közelébe a férfinak. Nem is gondolta , hogy ennyi idő távlatából még mindig ilyen felkavaró számára . Látványára feltolultak benne a régi emlékek, érezte érintése lágyságát, ölelésének erejét. Rácsodálkozott arra a tartásra, amit úgy imádott benne: az ízes beszédére , amit még a nagyszüleitől örökölt, a hangja férfias orgánumára . Ahogy ott állt a színpadon, maga volt az igaz ember. Politikai sikereinek alapja ez a kisugárzása volt. Bár akik közelebbről ismereték tudták róla , hogy okos és rafinált , az igaziság őszintesége mögött egy másik ember is meghúzódik. De valami mégis hiányzott most belőle. Fénytelenség volt a szemében. Eltűnt a csillag, ami az első találkozásukkor ott ragyogott , aminek a látása szinte ópiummá vált Eszter számára.
Hiába fegyelmezte magát csak testben volt jelen a megbízója beszédének elhangzásakor. Bár fejtartásával , tekintete irányával úgy tűnt , hogy erősíti megbízóját, a mosoly az arcán azonban nem belülről fakadt. Lélekben újra átélte élete egyik legcsodásabb élményét, amikor Ákost megismerte. Kezdő újságíróként egy kis faluba küldték egy mezőgazdasági riportot készíteni. Autója azonban defektet kapott,és az út szélén állva toporgott elveszetten, amikor egy Trabant fékezett le mellette. Egy hatalmas, szakállas, gumicsizmás férfi tolult elő belőle csillogó szemmel felajánlva a segítségét. Az alkalmi autószerelőről később kiderült ő a falu állatorvosa. Egy különleges ember, aki áradóan tudott beszélni a fákról, az erdő virágairól, a templom köveiről. Az állatok szeretetéről, az emberek örömeiről, gondjairól, a mindennapok szépségéről. A nagyapjáról, aki példaképe volt szakmában, emberségben. Arról az emberről, akinek halásos ágyán megígérte, politikai örököse lesz, befejezi azt, amit neki az élet nem engedett meg. Férfiassága, ragyogása magával ragadta Esztert. Ott ,akkor mindkettőjük élete megváltozott. Eszter azt kívánta: az Ákos szemében lévő csillagok világítsanak neki örökre.
Ákos a fogadáson egy fejjel kimagasodott a tömegből. Eszter szinte elvesztette a józan ítélőképességét. Senkit és semmit nem bánva elindult feléje. Elképzelni sem tudta mit fog neki mondani, csak arra vágyott, hogy a közelében legyen . Tekintete kereste a tekintetét, de a férfi tartásából közömbösség áradt.
Üdvözlöm államtitkár úr, köszönt érdeklődő kedvességgel , kihasználva a beszélgető partnerek levegő vételét.
Bocsássanak meg nekem, fontos hívásom érkezett ,közölte Ákos az őket körülvevőkkel. Erősen a telefonja kijelzőjére figyelve hátat fordítva Eszternek távozott úgy, hogy még alkalmat sem kerített arra, hogy viszonozza üdvözlését.
- fejezet
– Már alig vártam,hogy hírt tudjak meg rólad , bocsáss meg kérlek, hogy ennyit csörgettelek – hallatszott Péter kétségbeesett, bocsánatkérő hangja a vonal másik végén .
A higgadt, nyugalmából ki nem mozdítható férfi most tele volt aggodalommal és féltéssel. Eszter hazafelé indulva vette elő készülékét, hogy a nem fogadott hívásait visszatárcsázza. Akkor szembesült azzal , barátja legalább tízszer kereste. Péterre soha nem volt eddig jellemző , hogy sürgette volna. Programozóként életét szinte a gépe előtt töltötte ,türelmesen, megértően várta haza akkor is, amikor a megbeszéltekhez képest órákat késett. Teljes mértékben alkalmazkodott Eszter egyre növekvő elfoglaltságaihoz.
-A portálok tele vannak a hírrel, hogy az államtitkár a gyáravatótól hazafelé lesodródott az útról az autópályán, közölte.
Esztert jeges rémület járta át. Úgy érezte a levegő nem áramlik a tüdejében , a szíve nem dobban. Nem tudott megszólalni, nem jött ki hang a torkán. Könnyeivel küszködött.
– Szerelmem, jól vagy ? –érdeklődött tovább most már egyre aggodalmasabban Péter.
– Él ? – préselte ki végre magából ezt a két betűt gyötrelmek közepette.
– Ketten voltak az autóban , a sofőr és az államtitkár, mindketten élnek. Felolvassam neked mit írnak róla?
Pétertől megtudta, hogy a híradások szerint Ákos hazafelé indulva maga ült a volán mögé annak ellenére, hogy a szolgálati autót hivatalosan csak a sofőr vezethette. Az Eszterrel való találkozása után úgy 20 perccel történhetett a baleset. Olyan gyorsan hajtott, hogy egy kanyarban nem tudta irányítani az autót, megcsúszott és a korlátnak vágódott. A portálok azt írták, hogy mindkét utas súlyos állapotba került, az államtitkárt azonnal műteni kellett.
-Nagyon kihoztátok a sodrából ezt az embert! Lelki szemeim előtt látom, ahogyan csúnyán elpáholjátok majd – próbálta viccesre fogni Péter- De tudod drágám, minden benned való hitem ellenére nagyon féltelek- fordította komolyra a szót. Már most látszik, hogy személyeskedő, lejárató időszak elé nézünk.
– Nem ez lesz az első gerilla kampányom- vágott közbe magabiztosan és egy kicsit ellenségesen is, mert úgy érezte, mintha a barátja rajta kapta volna a nagy titkán ,hogy nem tud érzelemmentesen viszonyulni ehhez a munkához, ami ráadásul bizonytalanná is teszi.
-Tudom, hogy rendíthetetlen kőszikla vagy a munkádban, és ismerem azt az elméletedet is, hogy annyi szemetet láttál már , hogy abból már felépíthetnénk a Mátrát. De veled élek már jó ideje és hiába is tagadod, látom rajtad, hogy mennyire megvisel az emberi aljasság. És a következő hónapokban minden aljasságra képesek lesznek, hogy hatalomban maradjanak. Azért is aggódtam ennyire, mert arra gondoltam valami balhé lehetett az ünnepségen.
( Folytatása következik )
Fotó : Pinterest
1
Leave a Reply