Őzike ( 1. rész )

Bejegyezte 0 , , , , Permalink 1

1.fejezet

A hold fák között átszűrődő fénye világította meg a kis ösvényt ahol egymásba ölelkezve sétáltak  a  nyári éjszakán. A feltámadó  szellő bele- belekapott a zöld fák sörényébe, enyhe fuvallatként hűsítve az  átforrósodott  világot. A búvóhelyükön eltöltött  önfeledt perceik után  érzelmük  beragyogta   lényüket. Átmenetileg  szertefoszlott az  a súlyos , sötét felhő is, ami  nyomasztó óriásként  telepedett rájuk az előző napokban.  Mindketten tisztában voltak azzal, a döntésüket tovább nem odázhatják. Vagy együtt, szerelmükre  támaszkodva tolják el a Nap elé tornyosuló akadályt, vagy közös ösvényükről  mindketten  lelépnek. De  ott ,akkor  megengedték maguknak , hogy  az  édes pillanatok  pelyhei cirógassák  arcukat. Eszter incselkedve  az  eggyé olvadt árnyékukat  próbálta   nevetve átlépegetni.

Drága őzikelábúm, becézgette gyöngéden  magához ölelve  Ákos , majd  nyakába bújva csókjaival árasztotta el. Nem előzheted meg  saját árnyékodat ! Mindennek elrendelt ideje van!

Eszter a vendégek között várakozva, , egy pillanatra  azon kapta magát, hogy az utolsó  önfeledt  együttlétük  perceit idézi fel  és Ákos akkor vészjósló, szakításukat  előkészítő mondatai  kattognak a fejében.

Hol a józan eszem, korholta mérgesen magát  a gondolatai leleplezésekor. Itt aztán tényleg nem hibázhatok!

A gyáravató ünnepségen, mindjárt a polgármestere következik  szólásra, akit  fel kell  kísérnie a színpadra. Oda ahol most Ákos áll.  A városvezető  azt a  beszédet mondja majd el, amit ő irt számára. Azokat a mondatokat, amellyel lebeszéli majd államtitkár urat. Eszter amikor elvállalta ezt a  kampányt  tudta: szembe fog kerülni Ákossal. A  megbízója  annak a  választókerületnek a képviselői székére pályázik, ahonnan Ákos a parlamentbe került. Bár sokan azt beszélték :számára hattyúdal az államtitkárság, a pártja nem indítja újra képviselőnek.  Ez a hír, hogy talán kikerülheti az Ákossal való harcot ,sokat nyomott  a latba a munka elfogadásakor. De nem így történt.  Eszter bátor nő volt, küzdeni tudó, legnagyobb erényének a kritikus  helyzetekben történő hideg fejjel való döntési képességét  tartotta.  Az Ákoshoz fűződő eltemetett érzelmei kimozdították az egyensúlyából,  beleremegett a lába a helyzetbe.

A szakításuk óta most került közelébe a férfinak. Nem  is gondolta , hogy ennyi idő távlatából még mindig ilyen felkavaró számára .  Látványára feltolultak benne a régi emlékek, érezte érintése lágyságát, ölelésének erejét.  Rácsodálkozott arra a tartásra, amit úgy imádott benne:  az ízes beszédére , amit még a nagyszüleitől örökölt, a hangja  férfias orgánumára .  Ahogy ott állt a színpadon, maga  volt az igaz ember. Politikai sikereinek alapja ez a kisugárzása volt.  Bár akik közelebbről ismereték tudták róla , hogy okos és rafinált , az igaziság őszintesége mögött egy másik ember is meghúzódik.  De valami mégis hiányzott  most belőle.  Fénytelenség  volt a  szemében. Eltűnt  a csillag, ami az első találkozásukkor ott ragyogott , aminek a látása szinte ópiummá vált Eszter  számára.

Hiába fegyelmezte magát   csak testben volt jelen a megbízója beszédének elhangzásakor. Bár fejtartásával ,  tekintete  irányával  úgy tűnt , hogy erősíti megbízóját,  a mosoly az arcán  azonban nem belülről fakadt.  Lélekben  újra átélte élete egyik legcsodásabb élményét, amikor Ákost megismerte. Kezdő újságíróként egy kis  faluba küldték egy mezőgazdasági riportot készíteni. Autója azonban defektet kapott,és az út szélén állva toporgott elveszetten, amikor egy Trabant fékezett le mellette. Egy hatalmas, szakállas, gumicsizmás férfi tolult elő belőle csillogó szemmel felajánlva  a segítségét. Az alkalmi autószerelőről   később kiderült  ő  a falu állatorvosa.  Egy különleges ember, aki  áradóan  tudott beszélni a fákról, az erdő virágairól,  a templom köveiről. Az állatok szeretetéről, az emberek örömeiről, gondjairól,  a mindennapok szépségéről.  A nagyapjáról, aki példaképe volt szakmában, emberségben. Arról az emberről, akinek halásos ágyán megígérte, politikai örököse lesz, befejezi azt, amit neki az élet nem engedett meg.  Férfiassága,  ragyogása magával ragadta Esztert.  Ott ,akkor mindkettőjük élete megváltozott. Eszter azt kívánta: az Ákos szemében lévő csillagok világítsanak neki örökre.

Ákos a fogadáson egy fejjel kimagasodott a tömegből. Eszter szinte elvesztette a józan ítélőképességét.  Senkit és semmit nem bánva elindult  feléje.  Elképzelni sem tudta mit fog neki mondani, csak arra vágyott, hogy  a közelében legyen . Tekintete  kereste a tekintetét, de a férfi tartásából közömbösség áradt.

Üdvözlöm államtitkár úr, köszönt  érdeklődő kedvességgel  , kihasználva a  beszélgető partnerek  levegő vételét.

Bocsássanak meg nekem, fontos hívásom érkezett ,közölte Ákos az őket körülvevőkkel.  Erősen a telefonja kijelzőjére figyelve hátat fordítva Eszternek távozott úgy, hogy még alkalmat sem kerített arra, hogy viszonozza  üdvözlését.

  1. fejezet

– Már alig vártam,hogy  hírt  tudjak  meg rólad , bocsáss meg kérlek, hogy ennyit csörgettelek – hallatszott  Péter  kétségbeesett, bocsánatkérő   hangja a vonal másik végén .

A  higgadt, nyugalmából ki nem mozdítható férfi  most tele volt   aggodalommal  és féltéssel. Eszter hazafelé indulva  vette elő készülékét, hogy a nem fogadott hívásait  visszatárcsázza. Akkor szembesült azzal , barátja legalább tízszer kereste.  Péterre soha nem volt eddig jellemző , hogy sürgette volna. Programozóként  életét szinte a gépe előtt töltötte ,türelmesen, megértően várta haza akkor is, amikor a  megbeszéltekhez képest órákat késett. Teljes mértékben alkalmazkodott Eszter egyre növekvő  elfoglaltságaihoz.

-A portálok tele vannak a hírrel, hogy az államtitkár a gyáravatótól hazafelé  lesodródott az útról  az autópályán, közölte.

Esztert jeges rémület járta át.  Úgy érezte a levegő nem áramlik a tüdejében , a szíve nem dobban. Nem tudott megszólalni, nem jött ki hang a torkán. Könnyeivel küszködött.

– Szerelmem, jól vagy  ? –érdeklődött tovább most már egyre aggodalmasabban Péter.

– Él ? – préselte ki végre magából ezt a két betűt gyötrelmek közepette.

– Ketten voltak az autóban , a sofőr és az államtitkár, mindketten élnek. Felolvassam neked mit írnak róla?

Pétertől megtudta, hogy a híradások szerint Ákos hazafelé indulva maga ült a volán mögé annak ellenére, hogy a szolgálati  autót hivatalosan csak a sofőr vezethette. Az Eszterrel való találkozása  után úgy 20 perccel történhetett  a  baleset.  Olyan gyorsan hajtott, hogy egy kanyarban nem tudta irányítani az autót,  megcsúszott és a korlátnak vágódott. A portálok azt írták, hogy mindkét utas súlyos állapotba került, az államtitkárt azonnal műteni kellett.

-Nagyon kihoztátok a sodrából ezt az embert!  Lelki szemeim előtt látom,  ahogyan csúnyán elpáholjátok  majd  – próbálta viccesre fogni  Péter-  De  tudod drágám, minden benned való hitem ellenére  nagyon  féltelek-  fordította komolyra a szót.  Már most látszik, hogy személyeskedő, lejárató időszak  elé nézünk.

– Nem ez lesz az első gerilla kampányom- vágott közbe magabiztosan és egy kicsit ellenségesen is, mert úgy érezte, mintha a barátja  rajta kapta volna a nagy titkán ,hogy nem tud érzelemmentesen viszonyulni ehhez a munkához, ami ráadásul bizonytalanná is teszi.

-Tudom, hogy  rendíthetetlen kőszikla vagy a munkádban, és  ismerem azt az elméletedet is,  hogy annyi  szemetet láttál már , hogy abból már felépíthetnénk a Mátrát. De veled élek már jó ideje és hiába is tagadod, látom rajtad, hogy mennyire  megvisel az emberi aljasság.  És a következő hónapokban minden  aljasságra képesek lesznek, hogy hatalomban maradjanak.  Azért is aggódtam ennyire, mert arra gondoltam valami balhé lehetett az ünnepségen.

( Folytatása következik )

Fotó : Pinterest

1
some image

No Comments Yet.

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.