3. fejezet

Hazafelé Eszter  úgy érezte magát, mintha fejében egyszerre több filmet is vetítenének . A filmvásznon a múlt és a jelen filmkockái keveredtek, az extatikus boldogság pillanatai, a magasságok és mélységek , amelyeket megjárt az elmúlt években. Péterre akart gondolni, aki megbízható, biztos pont lett a mindennapjaiban,aki szereti és aggódik érte, de a képbe beúszott újra és újra Ákos. A régi és az új Ákos, a balesetet szenvedett Ákos.

Nem tudta megfejteni, mi történhetett vele, mi okozhatta ezt a balesetet.  Olyan telefonhívást kapott ami ennyire felbosszantotta, hogy nem tudott koncentrálni? A mindig szabálytisztelő embert mi késztette arra, hogy a sofőr helyett maga vegye kézbe a kormányt ?  Miért futott el a rendezvényről ? Talán ennyire haragszik rá, hogy csak ott és akkor szív vele egy levegőt amikor nagyon muszáj?

De miért haragszik rá, hiszen Ő döntött úgy véget vet a kapcsolatuknak.   Ő gondolta  úgy, hogy a politikusi karrierjét veszélyeztetné egy válás.A kérdések csörtét vívtak a fejében, a válaszok hiányában teljesen összezavarodott.  A leggyötrelmesebb az volt, hogy senkivel sem oszthatta meg kétségeit. Ákos és közte lévő titkos viszonyról csak édesanyja tudott , aki már nem él. Szülei óvó- védő féltő gondoskodásának köszönhette, hogy talpra tudott állni ebből a szakításból .

– Hozzád egy orvos vagy egy ügyvéd való , hangoztatta gyakran kislánykorában édesanyja. Alább nem is adunk oda senkinek, szögezték le mindketten.

Egyedüli gyerekként szeme fénye volt falusi tanító szüleinek. A kis közösségben minden figyelem rá irányult , ami jelentős önbizalom tartalékkal vértezte fel. Kellett is ez a városi kollégiumi évekhez, ahol kiderült: bőven akadnak sokkal szebb ,okosabb és hamarabb nővé érő lányok. A tartalék vészesen fogyott, a zavaros főiskolai évek hol hozzátettek, hol elvettek belőle. A meghasonlottság, hogy író- újságíró akar lenni, de mégis pedagógusnak vették fel , tovább növelte nyughatatlanságát. A tanárai szerint tehetséges volt ,mégsem kapott lehetőséget sehol sem, hiszen újságíró csak az lehetett abban az időben, akinek a szülei valahogy kijárták azt. Édesanyja nyugtatgatta: a tanítás is lehet olyan szép.  A pályaválasztás kompromisszuma után a szüleinek is szembe kellett néznie párválasztása kompromisszumával: hiszen férje  nem volt se  ügyvéd, se  orvos . Egy nagyvilági fiú, gazdag családból. Az unoka születése enyhítette ezt a megbántottságot, de amikor a férjről  kiderült, hogy csélcsap, hazudik és  csalja Esztert , soha nem bocsátottak meg neki, hogy a szemük fénye gyermekük életét  tönkre tette.  A rendszerváltás válást és egy teljesen új élet reményét hozta meg. A válásból a fia és a háza megmaradt. Nyugdíjassá vált szülei feladták addigi életüket, és beköltöztek hozzá, nevelték unokájukat, hogy Eszter író- újságíró karrierje kiteljesedjen.

4. fejezet

Mint amikor a palackba zárt szellem kiszabadul, és nem kíván már újra sötétségben maradni , úgy szabadultak fel Eszter elzárt érzelmei is a következő napokban . Hiába próbálta újra eltemetni  a szíve rejtett zugába azokat , önmagával folytatott küzdelem nem sok eredményre vezetett. Aggódó figyelemmel kísérte a híreket Ákosról. Még a sors is úgy akarta, hogy első kézből kapjon információkat róla, hiszen egy traumatológus orvos barátjuk osztályára került . Műtétek sorát hajtották végre rajta , állapota teljesen hullámzott. Már mikor úgy tűnt, hogy kikerülhet az intenzív osztályról újra visszaesett. Egyre többet fordult meg a fejében, hogy ha talán meglátogatná akkor erőre kapna a szerelme. Ugyan milyen tanácsot adna neki most az édesanyja? Menjen vagy maradjon ? A szívére hallgasson, ami azt súgja , hogy a benne lévő érzések, a  gyöngédség, a szeretet  olyan energia ami segítené a talpra állásban, vagy az eszére ami azt tanácsolja , kerülje el jó messzire a kórházat, hiszen abból csak baja lehet mindkettőjüknek.

Eszter igazából már nem is emlékszik arra  a forduló pontra amikor újságíróból politikai kommunikációs szakértővé vált. Az Ákossal történő szakításuk után néhány évvel döntött úgy, nem tudja összeegyeztetni a független újságírást, az elkötelezett politikai munkával. Egyre több személyes megbízatást kapott ,jó stratégának és kivitelezőnek  bizonyult, olyan komplex emberré vált aki értett a kommunikációhoz, a marketinghez, a  médiához, a személyes karakterépítéshez. Mivel ezt a szakmát nem tanítják sehol ezért kelendőnek bizonyult.   Az egyik oldalon.  Ákos pedig a másik oldalon állt.

Ákos génjeiben hordozta a politika elkötelezettséget. Olyan családban nőtt fel ahol nem volt kérdéses hová áll, hová tart. Nagyapját kisgazdapárti politikusként érte félreállítás, majd az 56-os események után a börtönévek. Szülei ugyan igyekeztek megfelelni  a kor elvárásainak, a kis Ákost azonban nagyapja nevelte. Olyanná ,aki  titkon mindig abban hitt, vége lesz annak a rendszernek, ami szeretett nagyapját tönkre tette, kitaszította, megfosztotta mindenétől. Pályaválasztására is rányomta bélyegét ez az örökség: vidéki állatorvos lett. A rendszerváltás után nem volt kérdéses számára , hogy politikusi pályára lép. És ezért minden áldozatot képes volt meghozni. Azt is hogy elengedje első  és egyetlen szerelme, Eszter kezét.

Ákos az érzelmi életében is konzervatívan gondolkodott. Már egyetemistaként is azt vallotta: egy jó házasság alapja nem a szerelem, hanem az, hogy tudnak egymással együttműködni  a felek. Hiszen egy házasság csak akkor lehet tartós támaszték a  nőnek, a férfinak, a gyerekeknek, ha olyan emberek alkotják, akik tovább látnak a rózsaszín ködnél.  Így is választott  feleséget magának, az egyetemista csoporttársát vette el. Két gyereket neveltek akkor amikor Eszter berobbant az életébe. Ákos  párkapcsolatról alkotott világnézete  szinte  egyik percről másikra összeomlott.

Nekem Te magad vagy a szerelem- suttogta sokszor Eszter fülébe a szeretkezésük után- Ha nem lennél nekem szomjan halnék, mint vándor a sivatagban.

Eszter biztos volt abban, hogy Ákos neki rendeltetett. Nem akarta meghallani édesanyja intelmeit, hogy aki képviselő akar lenni , az nem indíthatja karrierjét egy válással .  A választások előtt néhány hónappal Ákos közölte vele  döntését: ebben a helyzetben nem vállalhatja fel. Eszter autójában ültek. A nagy darab férfi szeméből folyt a könny. Még utoljára megcsókolta és megölelte az ő kis őzikelábúját és csendesen magára hagyta.

Eszter azon kapta magát, hogy behajt a kórház parkolójába. Öntudatlan döntése egy jel volt számára. Most már nem hátrálok meg, gondolta és elindult a traumatológiára.

Az erőtlen napsugarak ernyedt fényei szűrődtek be a folyosóra . Csak ment előre bízva az érzékeiben és a szerencséjében hogy megtalálja szerelmét. Az őrző előtt haladva az üveg ablakon át megpillantotta a férfit, aki sápadtan feküdt. Elesetten és gyengén, látszott , hogy a szempilláit sem képes megemelni.. A szobában rajta kívül senki sem volt. Eszter belépett. Gyengéden megfogta a kezét és cirógatni kezdte. Érintése melegséggel és szeretettel töltötte meg a szívét. Torkában a sírás gombóca nagyra nőtt. Talán most látja utoljára őt ? Nem, ez nem lehet, fel fog épülni.  Ahogy ujjait a bőrén vezette  érezte ,hogy Ákos keze forrósodni kezd. Mintha valami földöntúli energiát táplálna belé minden érintésével, minden mozdulatával. Arra gondolt, hogy most lehozza neki az univerzum összes erejét. Átadott magából mindent ami életre keltheti őt.  A gépek zúgása mellett  egy halk sóhajra lett figyelmes:

Eszter… Pihegte  alig hallhatóan Ákos …

Maga meg mit keres itt !- förmedt rá  a belépő nővér – Ide senki sem jöhet be !

Bocsánat , eltévedtem, kért elnézést  futva  már a folyosóról visszaszólva.

( Folytatása követezik )

Fotó : Pinterest